Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 17. szám - Széljegyzetek az uj belga részvényjogi törvényhez. [2. r.]

Kereskedelmi Jog 301 17. sz. 3. A bírói eljárás tekintetében a kereskedelmi eljárás szabályai nyernek alkalmazást, a bizonyítás tanuk és okiratok (prospektus, számla, stb.) által történhetik. A concurrence dé!oyale-ra alapított kereset folytán hozott ítélet csak a kereseti tények tekintetében állapit meg ítélt dolgot, vagyis a res iudicatahoz kell a tárgy, a jogczim és a személyek azonossága. Uj tények alapján uj kereset indítható. A bíróság elrendelheti az Ítélet hírlapi közzétételét, megállapíthat továbbá az esetre, ha az általa tett előírások a marasztalt által nem teljesíttetnek, minden napi késedelemért egy előre megállapított összeget, egyébként a jövőben felmerülhető károk tekintetében előre nem határozhat. Annak megállapítása, hogy forog-e fenn tisztességtelen verseny, vagy sem, ténykérdést képez, minélfogva az a Cour de cassation felülvizsgálata alá nem esik, felülvizsgálat tárgyát képezi ellenben a concurrence déloyale-lal szemben alkalmazott szankciók törvényessége.66) Széljegyzetek az uj belga részvényjogi törvényhez.*) Irta: dr. Kuncz Ödön. Igen mélyreható reformokat valósit meg az uj törvény a nem készpénzben álló betétele jogi szabályozását illetően, aminek legfőbb oka, hogy Belgiumban is apportokkal követtek el leginkább szédelgéseket. A 40. bis. és köv. § ok átveszik a franczia 1893. augusztus 1. törvény 2. §-ának rendelkezését (a nagy feltűnést keltett és mai napig is állandóan támadott hires Poirrier szakaszt), kimondva, hogy a betét ellenében adott részvények (u. n. actions d'apports) csakis a második évi mérleg közzétételétől számított 10 nap eltelte után hozhatók forgalomba. Ezen idő eltelte előtt az apport-részvény, — semmisség terhével — csakis közokiratba, avagy a társaság által az engedményezés havában láttamozott magánokiratba foglalt engedmény utján ruházható át. Ebben az átruházást tartalmazó okiratban megemlitendők : az apport részvény különleges sajátossága, létesítésének ideje és átruházhatóságának törvényes előfeltételei (40. bis. §. ut. bekezdése.) <*) Barbier 174 old. Bert 136. old. *) Lásd előző közleményt f. é aug. 15-i számunkban. Ezek a rendelkezések nem állanak 1. olyan részvényekre, amelyek egy már 5 év óta létező társaság vagyona ellenében adattak; 2. olyan részvényekre, amelyek csőd, egyezség vagy kötvények konvertálása (704. §. 4. p.) esetében már legalább 2 év óta kibocsátott kötvények helyébe adatnak. (403. §.) Bármiféle néven nevezett társasági értékpapírok és részesedést biztosító okiratok (parts bénéficiaires, parts de fondateurs) is alá vannak vetve a 40. bis. §-ban emiitett korlátozásnak. A 405. §. igen praktikus rendelkezésekkel biztosítja azt, hogy a forgalmukban korlátozott társasági értékpapírok 2 év előtt a nagy közönség kezébe ne kerülhessenek. Különbséget tesz ebből a szempontból a névre és a bemutatóra szóló értékpapírok között. Ha névre szólanak, különleges természetük, létesítésük dátuma és az engedményezésükre vonatkozó megszorító feltételek a róluk készítendő jegyzékbe is bevezetendő. Ha ellenben bemutatóra szólanak, a 2 év elteltéig letétként őrizendők meg a társaság pénztárában és minden egyes értékpapírra reá vezetendő különleges természete, létesitésének dátuma és az engedményezésére vonatkozó megszorító feltételek. Ezek az adatok reávezetendők a letett papírokról adott letéti elismervényekre is. Ezek a rendelkezések tekinthetők az uj tőrvény tulajdonképpeni gerinczének. Czéljuk, hogy megvédelmezzék a nagyközönséget olyan társasági értékpapírok (par excellence az apportrészvények) vásárlásától, melyeknek értéke alapításkor még bizonytalan. Az uj belga törvénynek az apport-részvényekkel szemben megvalósított szabályozása fényes elégtétel annak a franczia jogban kezdeményezett (1883. decz. 6-iki „projet de loi sur les sociétés" 12. §-a és 1893. aug. 1. törvény 2. §-a) irányelvnek, amely az apport-szabályozásnál magának a betétként behozni kívánt tárgynak minőségét is figyelemre méltatja. Amint arra már több ízben is reámutattam3; a törvényhozás mindaddig nem küzdhet eredményesen az apport túlértékeléssel felidézhető fiktív alaptőke veszedelme ellen, amíg figyelemre nem méltatja azt a fontos körülményt, hogy bizonyos betétként behozni kivánt vagyontárgyak határozott értékelése az alapítás idejében még a leglelkiismeretesebb eljárás 3i Erdélyrészi Jogi Közlöny. 1911. 43. és 44. sz.; Részvényjogi reformkérdések. 1913. 50. és köv. 11.