Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

Kereskedelmi Jog 1. sz. 10 tető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására kötelezett, ha a jövedelemre vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzáintézett kérdésekre adott Írásbeli, vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat. Büntetlen marad azonban az a tettes, ha a följelentés megtörténte vagy — ha feljelentés nincs — a vizsgálat megindítása előtt nyilatkozatát illetékes helyen, kijavítja vagy kiegészíti, illetőleg az elhallgatott jövedelmet bevallja. A vallomásadásra kötelezett a jövedelmet akkor hallgatja el, ha vallomá&ában az egyes adótárgyak tényleges jövedelmét kisebb összegben, pl. 400 K helyett 300 K-ban tünteti fel. E kihágások pénzbüntetése a megrövidítés veszélyének kitett állami adónak 1—8-szoros összege. Ez a rendelkezés az adó levonására kötelezettekre is kiterjed. (T. 03. §-a.) KÜLÖNFÉLÉK. Munkásbiztositó bíróságok felállítását czólozza az oroszországi kormány, amint ezt az orosz miniszterelnök az orosz képviselőházban a mult év deczember hó 18-án tartott beszédében bejelentette, amelyeknek hatáskörébe a biztosító társaság és a biztosított egyén közötti vitás kérdések eldöntését fogják utasítani. A kötbér mérséklésének kereskedelmi ügyekben a keresk. törvény értelmében nincsen helye. A törvénynek ez az általános rendelkezése azonban nem zárja el a birót attól, hogy az eset körülményeihez képest még se Ítélje meg a kikötött kötbérnek egész összegét, ha a késedelmes teljesítés esetére kikötött kötbérnek összege, a jogosítottnak azon magatartása folytán szaporodott fel tulmagas összegre, hogy a kötelezett teljesítést a maga részéről elő nem segítette, illetőleg nem járt el akkópen, hogy a kötelezettet a nagyobb károsodástól óvja meg azzal, hogy a késedelmes teljesítést a kötelezett terhére más által nem végeztette. Ilyen alapon határozott az utóbbi napokban a Curia is, amikor a kötbérre jogosítottnak a késedelmes teljesítés minden napjára kötelezett kötbért nem ítélte meg a késedelem egész idejére azzal az indokolással, hogy a jogosítottnak is kötelességében állott a kötelezett munkát más által a lehetőséghez képest elvégeztetni és igy a kötelezettet a kötbér túlságos felszaporodásától megóvni. A balesetbiztosításban kiköthető-e az, hogy az utóbb beállott elmezavar megszünteti a biztosítást ? Ezzel az igen érdekes és nagy horderejű kérdéssel foglalkozott egyik legutóbb tartott ülésében a Curiának váltótanácsa, és arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen kikötés joghatályos, abból indulván ki, hogy miután a keresk. törv. 502. §-a arról intézkedik, hogy az életbiztosításban, amelyhez sorolja a törvény a balesetbiztosítást is, a biztosított foglalkozásában beállott oly változás, amely a koczkázatot fokozza, a szerződós megszűntét eredményezi az ilyen, voltaképen a balesetbiztosítás tartamára vonatkozó kikötéstől a hatályt megtagadni már azért sem lehet, mert az elmezavar mindenesetre a biztosított állapotában bekövetkezett oly változtatásnak tekintendő, amely a koczkázat veszélyét fokozza. A vezérigazgató szabadságideje. Felperos szerződésileg volt alkalmazva 1905. január 1-től számítva 10 évre a „Westfalische Stahlvverke Actiengesellschaft" német czégnól, évi 25.000 M. fix fizetéssel és évi 10.000 márka biztosított nyereség-részesedéssel. Ezen kívül az alkalmazási szerződósben biztositva volt számára évente 4 heti szabadságidő. A szabadságidő idejére nézve a felperesnek a felügyelő-bizottsággal kellett megállapodásra jutni. 1909. évig felperes szabadságát augusztusban vette ki. 1910-ben betegség okából már áprilisban 6 heti szabadságot kapott, honnan május közepén tért vissza. Midőn ő júliusban a szokásos nyári szabadságidőt kérte, a felügyelő-bízottság ezt azzal az indokolással vonakodott megadni, hogy a czég viszonyai nem engedhetik meg az ujabb szabadságot. Felperes két ügyvédtől tanácsot kért és a bochumi-Landgericht előtt perelt az ő szabadságjogainak elismerésére. A bochumi Landgericht elmarasztalta a r.-t.-ot abban, hogy felperes augusztus 15-től számitva 4 heti szabadságot vehet magának. Felperes ezen birói határozat alapján, daczára, hogy a felügyelő bizottság intette, el is utazott. A hammi Oberlandesgericht azon a nézeten volt, hogy felperesnek nem volt joga a kivett szabadságához. 1910. november 3-án a felügyelő-bizottság határozata értelmében elbocsájtatott. Ezen elbocsájtás miatt beperelte a részvénytársaságot állásába való visszavétele iránt, — mivel jogtalanul bocsájtatott el —- továbbá felmerült kárainak megtérítésére. A bochumi Landgericht és a hammi Oberlandesgericht ezen keresetet elutasitotta. Az Oberlandesgericht abból indult ki, hogy felperesnek nem állott jogában szabadságát tetszése szerint kérni Neki kötelessége lett volna, mikor a felügyelő bizottsággal nem tudott megállapodásra jutni, panaszszal fordulni a közgyűlés elé. Mivel felperes, a felügyelő-bizottság beleegyezése nélkül, önhatalmúlag lépett szabadságra, alapos' okot szolgáltatott az elbocsájtásra. A Reichsgericht megerősítette az Oberlandesgericht ítéletét. Az ítélet indokolásából kiemelendő: Felperesnek a felügyelőbizottság határozatát követni ke'lett volna, midőn közölték vele, hogy szabadság most nem engedélyezhető és a Landesgericht ítélete ellen felebbezés adatott be ós kilátás volt annak feloldására. Ezen nem vá!toztathat az, hogy ő jogtanácsosától helytelen tanácsot kapott. Jobban tette volna, ha a felügyelő-bizottság intésére hallgatott volna.