Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 16. szám - Viszontkereset és beszámítás a tőzsdeeljárásban

16. sz. Kereskedelmi Jog 289 esetekben felperes díjazást és minő egység tételek számithatók fel. Minthogy pedig a peres felek az alperes saját üzleti czéljaira szükségelt anyagoknak, berendezési és felszerelési tárgyaknak, vagyis önkezelési küldeményeknek a felperes vasúti vcnalán való szállításért a felperes részéről igenyelhető szállítási bevételre nézve a 3. alatti póthatározmány szerint külön megállapodásra leptek egymással és éhben a póthatározmán yban az önkezelési küldemények szállítási diját a 2. a. egyezményben meghatározott egység tételektől eltérő módon határozták meg, továbbá, minthogy alperes a saját önkezelési szállitmá nyainak fuvarozásáért szállítási dijban a dolog természete szerint maga sem részesül: ezekből megállapítható, hogy ezek az önkezelési küldemények a közönséges gyors- és teheráru forgalom körébe nem sorozhatók; és ekként a díjszabási határozmányok, melyek ezen pótegyezményben fentartva vagy felhiva nincsenek, ezekre az önköltségi küldeményekre nem alkalmazhatók. Igaz ugyan, hogy a 3. alatti póthatározmányban megállapított önköltségi egységtétele ket is tartalmazó B) és D) alatti függelékek első lapján foglalt határozmányok 2. pontja szerint a díjszabásokban foglalt határozmányok változatlanul érvényben maradnak, amennyiben a díjkedvezmények határozmányai által nem módosíttatnak; ámde a díjszabási határozmányok csak a rendes vagy kivételes díjszabás szerinti közönséges gyors- és teheráru forgalomra vonatkoznak, de nem vonatkoznak az önkezelési küldeményekre, amennyiben szók magában a külön egyezményekbe kifejezetten fentartva nincsenek. Ennélfogva a díjszabás I rész A) szakaszát képező vasúti üzletszabályzat határozmányai, és így a 61. §4. . pontjának elévülési szabálya sem alkalmazhatók az önkezelési küldeményekre, miért is az elévülési kifogásnak helyt adni nem lehetett. A jogvita érdemleges eldöntésénél is abból kell kiindulni, hogy a 3. alatti póthatározmány a fent kifejtettek szerint az önkezelési küldeményekre különleges intézkedéseket tartalmaz, melyek egyrészt a 2. a. üzletkezelési szerződés egyéb határozmányaitól, másrészt a díjszabásoktól eltérnek, és hogy ezen önkezelési küldeményekre a díjszabás határozmányai nem nyernek alkalmazást. Ebből, valamit abból a körülményből, hogy a 3. a. póthatározmány szerint felperest az alperes üzleti és beruházási czéljaira szolgáló önkezelési küldemények után az ott megállapított egységtételek, mint „tiszta szállítási bevétel" illetik: okszerűen következik, hogy a 3 alatti póthatározmányban megállapított egységtételekkel felperes mindenre nézve ki van elégítve, ami az alperes önkezelési küldeményei után őt megilleti és ekként a 3. a. póthatározmányban nem foglalt és a díjszabásban alapuló mellékilletékekre, tehát fekbérre sem tarthat igényt. Felperes a B) és D) alatti, már fentebb méltatott függelékeken kivül a C) alatt csatolt 40. sz. utasításra is hivatkozott, melynek 70. §-a értelmében szolgálati szállítmányoknál midőn akár rendes, akár kedvezményes díjszabások veendők irányadóknak, a szállítási illetéken kivül a díjszabásokban és illetőleg a dijkedvezméoyi jegyzék függelékébe előirt mellékilletékek is felszámitandók. Nem vitás azonban, hogy a felhívott 40. sz. utasítás nem kiegészítő része a felek közötti szerződésnek, hanem alperesnek közegei részére kiadott és a belső ügykezelésre vonatkozó utasítása és felperes sem megállapodás gyanánt, hanem ennek igazolására hivatkozott erre az utasításra, hogy alperes is ugy értelmezte a 3. alatti póthatározmányt, hogy annak egységtetelei mellett a dijszabásszerü mellékilletékek is felszámitandók. Noha a 3. alatti póthatározmány keletkezése idejében a C) alatti utasítás még érvényben volt, ebből nem lehet azt következtetni, hogy a 3. a. póthatározmány létesítésekor a feleknek az lett volna a szándékuk, hogy az ott kikötött egy égtételeken kivül még a dijszabásszerü mellékilletékek is fizetendők, mert míg egyrészről .tiszta szállítási bevétel" kikötés ezt egyenesen kizárja, addig másrészről sem a díjszabásokra, sem a belső ügykezelés természetű 40. sz. utasításra hivatkozás nem történvén, ezek rendelkezései szerződésileg kikötötteknek nem tekinthetők. De különben is a 40. sz. utasítás 70. §-a csupán a rendes, vagy kedvezményes díjszabások alkalmazása esetére vonatkozik; a fenforgó esetben azonban nem dijszabályszerü, hanem külön egyezményen alapuló önkezelési szállításról van szó. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság iléletét helybenhagyja. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Váltó. 218. A váltó engedmény alapján nem léphet fel az előzök ellen az, aki az elfogadó helyett váltotta magához a váltót. (M. kir. Curia 947/v. 1912. sz. — 1913. június 4.) A kolozsvári kir. törvényszék, mint váltóbíróság: i\ sommás végzést alperessel szemben hatályon kivül helyezve, felperest keresetével t lutasitja. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásainak egybevetéséből megállapíthatónak találta a kir. tvszék azt a tényállást, hogy a kereseti váltón elfogadóként szereplő dr. J. J. felperesnél folyó számlája van, ennek a folyószámlának a fedezésére a felperesnél dr. J. J. mint-