Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 16. szám - Viszontkereset és beszámítás a tőzsdeeljárásban

290 Kereskedelmi Jog 16 sz. egy 140.000 kor. értékben biztosítéki váltókat adott át, egyben a folyószámlái viszonyban álló felek között az a megállapodás létesült, hogy felperes dr. J. J.-nek elfogadói aláírásával el­látott váltót beváltani tartozik. Felperes most érintett megállapodása alap­ján f. évi márczius hó elején a kereseti váltót B. takarékpénztártól, mint forgatmányostól be­váltotta s a teljesített fizetés folytán a váltót magára engedményeztette és dr. J. J. folyószám­láját a kifizetett összeggel meg is terhelte. E tényállásból nyilvánvaló tehát, hogy fel­peres a kereseti váltóra a fizetést dr. J. J. el­fogadó helyett az utóbbi érdekében teljesitette, (Optk. 1422., 1423. §-ai) ez a fizetés tehát olybá veendő, mintha azt maga dr. J. J. elfogadó teljesitette volna. Minthogy pedig az elfogadó fizetése min­den váltókötelezett javára szolgál, a most érin­tett fizetés folytán alperes kibocsátó váltójogi kötelezettsége kétségtelenül megszűnt. A kifej­tettek szerint tehát a kereseti váltó alapján nem lévén kereseti joga alperes ellen a B. 1. taka­rékpénztárnál, mint ily jogú felperesnek sem, mert az engedményes csak engedményező jogán léphet fel. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján és azért is helyben­hagyja, mert magának a felperesnek felebbezésében foglalt abból az előadásából is, amely szerint dr. J J. váltóelfogadóval folyószámlái viszony­ban áll s ezen folyószámla fedezésőre dr. J. J.-nél 40.000 korona értékű váltót tett le, hogy továbbá a felperes a kereseti váltót a B. l.-i takarékpénztárnak, váltóbirtokosnak azért fizette ki, hogy utóbbi dr. J. J. elfogadó ellen végre­hajtást ne vezessen és végül, hogy a felperes a váltó kifizetésekor dr. J. J. elfogadónak nála levő folyószámláját a kifizetett összeggel meg­terhelte, nyilvánvaló, hogy a felperes a váltót az elfogadó helyett s annak érdekében fizette ki, hogy ezzel tehát a kereseti váltó czélját érvén, alperesnek azon alapult váltójogi kötele­zettsége megszűnt. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. 219. Habár a kiskorúság ideje alatt a váltóra irt, de a nagy­korúság idejében felhasznált váltónyilatkozat hatályos. (M. kir. Curia 917/V. 912. sz. — 1913. június 10.) A debreczeni kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s az alperest, mint a Debreczenben 1911. január 1. napján 4023 kor. 67 fill. kiállított váltó elfogadóját a 8949/91. szám alatt kibocsátott sommás végzés hatályá­nak fentartásával végrehajtás terhe mellett arra kötelezi, hogy felperesnek 4023 kor. 67 fillér tőkét stb. megfizessen. Indokok: Az elsőbiróság vonatkozó indo­kai rzerint és figyelemmel arra is, hogy a ki­fogásokhoz mellékelt árvaszéki véghatározatban emiitett váltók egyike a kereseti váltók össze­gének megfelelő összegről van kiállítva. Hogy alperes a kereseti váltón előforduló névaláírá­sának a valódiságát határozottan meg nem ta­gadta s az aláírás valódisága tekintetében meg­kínált esküt is csak feltételesen fogadta el, he­lyesen állapította meg azt a tényállást, hogy a kereseti váltó egyike azoknak a váltoknak, a melyeket alperes kiskorúságában irt alá, de ön­joguságának elérte után a gyámhatóságtól vissza kapott. Az érdektelen Sz. S. tanúnak az érdekelt­ségi viszonyban álló Zs. J. és Zs. J. né tanuk által is megerősített vallomása alapján, hogy alperes nagy korra jutása után a tanuk előtt több izben kijelentette, hogy Zs. J.-nek tarto­zása fedezésere egy a keresetével hasonló összegről szóló váltót adott át, amelynek kifi­zetését meg is ígérte, valamint abból, hogy a kérdéses váltó a fentiek szerint csak nagykorra jutása után került az alperes rendelkezése alá, az is megállapítható, hogy alperes a kereseti váltót nagykorúságának elérte után adta át a váltót kibocsátói minőségben szereplő Zs. J.-nek. Minthogy az érvényes váltójogi kötelezés­hez feltétlenül megkívánt szenvedő váltóképes­ségnek a kötelezettség keletkezése idejében kell fenforognia, ez pedig abban az esetben, ha a váltó a váltónyilatkozat reá vezetése után azon­nal fel nem használtatik csak utóbb, vagyis akkor veszi kezdetét, a mikor a már előzőleg aláirt váltót a váltói kötelezettséget vállalt sze­mély forgalomba hozza, s minthogy ebben az esetben az alperes a fentebb kifejtettek szerint a kiskorúsága ide­jén aláirt váltót csak a nagykorúságának elérte után, vagyis azt akkor hozta forgalomba, ami kor még szenvedő váltóképességgel bírt s iiy­kép az alperes által vállalt váltói kötelezettség érvényességéhez kétség nem férhet, ennélfogva alperesnek a szenvedő váltóképesség hiányára alapított kifogása figyelembe nem jöhetett. De nem alapos alperesnek &z ellenérték le nem számolására fektetett kifogása sem, mert alperes sem állította, hogy az ellenérték leszámolása a váltó ügylet kikötött feltételét képezte volna, ilyen helyzetben pedig ez a ki­fogás sikerrel nem érvényesíthető. Minthogy felperes, mint a váltó igazolt bir­tokosa követelése mellett a váltón kívül egyéb bizonyítékot szolgáltatni nem tartozik, hanem alperes tartozott volna olyan tényeket bizonyí­tani, amelyekből a kötelezettség megszüntetése következtetése volna vonható. Az alperes azon­ban ilyen tényeket fel nem hozott, sem nem bizonyított. Ugyanazért az elsőbiróság ítéletének meg­változtatásával alperest a kereseti váltóra ve-

Next

/
Thumbnails
Contents