Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 16. szám - Viszontkereset és beszámítás a tőzsdeeljárásban

290 Kereskedelmi Jog 16 sz. egy 140.000 kor. értékben biztosítéki váltókat adott át, egyben a folyószámlái viszonyban álló felek között az a megállapodás létesült, hogy felperes dr. J. J.-nek elfogadói aláírásával ellátott váltót beváltani tartozik. Felperes most érintett megállapodása alapján f. évi márczius hó elején a kereseti váltót B. takarékpénztártól, mint forgatmányostól beváltotta s a teljesített fizetés folytán a váltót magára engedményeztette és dr. J. J. folyószámláját a kifizetett összeggel meg is terhelte. E tényállásból nyilvánvaló tehát, hogy felperes a kereseti váltóra a fizetést dr. J. J. elfogadó helyett az utóbbi érdekében teljesitette, (Optk. 1422., 1423. §-ai) ez a fizetés tehát olybá veendő, mintha azt maga dr. J. J. elfogadó teljesitette volna. Minthogy pedig az elfogadó fizetése minden váltókötelezett javára szolgál, a most érintett fizetés folytán alperes kibocsátó váltójogi kötelezettsége kétségtelenül megszűnt. A kifejtettek szerint tehát a kereseti váltó alapján nem lévén kereseti joga alperes ellen a B. 1. takarékpénztárnál, mint ily jogú felperesnek sem, mert az engedményes csak engedményező jogán léphet fel. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján és azért is helybenhagyja, mert magának a felperesnek felebbezésében foglalt abból az előadásából is, amely szerint dr. J J. váltóelfogadóval folyószámlái viszonyban áll s ezen folyószámla fedezésőre dr. J. J.-nél 40.000 korona értékű váltót tett le, hogy továbbá a felperes a kereseti váltót a B. l.-i takarékpénztárnak, váltóbirtokosnak azért fizette ki, hogy utóbbi dr. J. J. elfogadó ellen végrehajtást ne vezessen és végül, hogy a felperes a váltó kifizetésekor dr. J. J. elfogadónak nála levő folyószámláját a kifizetett összeggel megterhelte, nyilvánvaló, hogy a felperes a váltót az elfogadó helyett s annak érdekében fizette ki, hogy ezzel tehát a kereseti váltó czélját érvén, alperesnek azon alapult váltójogi kötelezettsége megszűnt. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. 219. Habár a kiskorúság ideje alatt a váltóra irt, de a nagykorúság idejében felhasznált váltónyilatkozat hatályos. (M. kir. Curia 917/V. 912. sz. — 1913. június 10.) A debreczeni kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s az alperest, mint a Debreczenben 1911. január 1. napján 4023 kor. 67 fill. kiállított váltó elfogadóját a 8949/91. szám alatt kibocsátott sommás végzés hatályának fentartásával végrehajtás terhe mellett arra kötelezi, hogy felperesnek 4023 kor. 67 fillér tőkét stb. megfizessen. Indokok: Az elsőbiróság vonatkozó indokai rzerint és figyelemmel arra is, hogy a kifogásokhoz mellékelt árvaszéki véghatározatban emiitett váltók egyike a kereseti váltók összegének megfelelő összegről van kiállítva. Hogy alperes a kereseti váltón előforduló névaláírásának a valódiságát határozottan meg nem tagadta s az aláírás valódisága tekintetében megkínált esküt is csak feltételesen fogadta el, helyesen állapította meg azt a tényállást, hogy a kereseti váltó egyike azoknak a váltoknak, a melyeket alperes kiskorúságában irt alá, de önjoguságának elérte után a gyámhatóságtól vissza kapott. Az érdektelen Sz. S. tanúnak az érdekeltségi viszonyban álló Zs. J. és Zs. J. né tanuk által is megerősített vallomása alapján, hogy alperes nagy korra jutása után a tanuk előtt több izben kijelentette, hogy Zs. J.-nek tartozása fedezésere egy a keresetével hasonló összegről szóló váltót adott át, amelynek kifizetését meg is ígérte, valamint abból, hogy a kérdéses váltó a fentiek szerint csak nagykorra jutása után került az alperes rendelkezése alá, az is megállapítható, hogy alperes a kereseti váltót nagykorúságának elérte után adta át a váltót kibocsátói minőségben szereplő Zs. J.-nek. Minthogy az érvényes váltójogi kötelezéshez feltétlenül megkívánt szenvedő váltóképességnek a kötelezettség keletkezése idejében kell fenforognia, ez pedig abban az esetben, ha a váltó a váltónyilatkozat reá vezetése után azonnal fel nem használtatik csak utóbb, vagyis akkor veszi kezdetét, a mikor a már előzőleg aláirt váltót a váltói kötelezettséget vállalt személy forgalomba hozza, s minthogy ebben az esetben az alperes a fentebb kifejtettek szerint a kiskorúsága idején aláirt váltót csak a nagykorúságának elérte után, vagyis azt akkor hozta forgalomba, ami kor még szenvedő váltóképességgel bírt s iiykép az alperes által vállalt váltói kötelezettség érvényességéhez kétség nem férhet, ennélfogva alperesnek a szenvedő váltóképesség hiányára alapított kifogása figyelembe nem jöhetett. De nem alapos alperesnek &z ellenérték le nem számolására fektetett kifogása sem, mert alperes sem állította, hogy az ellenérték leszámolása a váltó ügylet kikötött feltételét képezte volna, ilyen helyzetben pedig ez a kifogás sikerrel nem érvényesíthető. Minthogy felperes, mint a váltó igazolt birtokosa követelése mellett a váltón kívül egyéb bizonyítékot szolgáltatni nem tartozik, hanem alperes tartozott volna olyan tényeket bizonyítani, amelyekből a kötelezettség megszüntetése következtetése volna vonható. Az alperes azonban ilyen tényeket fel nem hozott, sem nem bizonyított. Ugyanazért az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti váltóra ve-