Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 16. szám - Viszontkereset és beszámítás a tőzsdeeljárásban

288 Kereskedelmi Jog sával az alperes kártérítési kötelezettségét a K. T. 351. §-a alapján meg kellett állapítani s a kir. törvényszéket a kártérítés mennyisége és a meghatározásra tartozó perköltség viselőse kérdésében uj határozat hozatalára utasítani. Az áru értékesítésének módja ellen felhő zott alperesi kifogás figyelembe nem vehető, mert az árunak nyilvános árverése eladása a K. T. 347. §-ával megfelelően történt. M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Vasúti fuvarozás. 217. Az önkezelési küldeményekre a vasúti üzletszabályzat határozmányai, s így az elévülés szabálya sem terjednek ki. (M. kir. Curia 880/912. sz. — 1913 május 20. — Azonos Curia 912/910 sz.) A budapesti Icir. keresk. és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság: Felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A peres felek között felperes üzemének alperes m. kir. államvasutak által leendő kezelése tekintetében a 2. a. szerződés köttetett, mely az önkezelési küldeményekre nézve a 3. alatti póthatározmánnyal egészíttetett ki. Nem vitás, hogy alperes felperes megváltandó vonalának az 1904 : XVI. t.-cz. alapján fővonallá átalakítása czéljából, tehát saját üzleti és beruházási czéljaira szükséges talpfákat a felperesi h. é. vasútállomásain beraktározta. Felperes ezen talpfák után fekbért követelt. Alperes viszonválaszában az U. sz. 61. §. 4. pontja alapján elévülési kifogást emelt. Felperes, — noha az elévülési kifogás alaptalanságát vitatta, — nem kérte a viszonválaszban előterjesztett ezen kifogásnak elkésés okából mellőzését, miért is elsősorban azt a kérdést kell eldönteni, hogy a kereseti igény elévült ? Az elévülési kifogást azonban el kellett vetni. Ugyanis a vasúti üzletszabályok a felek egymás közti viszonyait csak azokban a fuvarozási ügyletekben szabályozzák, melyek a vasúti mint fuvarozó, és az egyes feladó felek, mint fuvaroztatók között, a fuvarlevél kiállítása is átvétele által létrejött szerződési megállapodás folytán jöttek létre és amelyekben eszerint a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire az üzletszabályok alapján kötött fuvarozási ügyletekben a fuvardíj mennyisége nem nyer előzetes külön megállapítást, hanem a fuvarozó vasút által közzétett díjszabályokban határoztatik meg, amely díjszabályok rendelkezéseinek a feladó a fuvarlevél kiállításával aláveti magát. Az ezen díjszabások alapján kiszámított fuvardijak tekintetében tartalmazza az Ü. sz. 61. §-ának 4. pontja azt a rendelkezést, hogy ha a díjszabás helytelenül alkalmaztatott, vagy ha a fuvardijak és illetékek megállapításánál számítási hibák fordulnak elő, a hiány utánfizetendő és a többlet visszatérítendő; amely rendelkezésnek inditó oka és czélja az, hogy a sokféle díjszabás számtalan tételeinek netáni téves alkalmazása egyik félre rézve se járhasson helyrehozhatatlan jogvesztéssel. Nehogy azonban az ekkép előállható igények érvényesítésének lehetősége akár a fuvarozó vasút, akár a fuvaroztató félre nézve tulsok ideig tartó jogbizonytalanságot teremtsen, azért vétetett fel az a tovább intézkedés, amely szerint az e részbeni igény a fizetés napjától számított egy éven tul nem érvényesíthető. A vasúti üzletszabályokban foglalt rendelkezések azonban nem nyerhetnek alkalmazást azokban az esetekben, amelyekben nem a fuvarlevél, hanem egy külön szerződés kiállításával jön létre a felek között a szerződéses viszony és külön szerződés szabályozza a fizetendő díjtételeket, anélkül, hogy e tekintetben hivatkozás történnék az üzletszabályokra, mert ezen igy szabályozott viszonyban a felek jogviszonyait elsősorban a külön szerződés, az üzletszabályok pedig csak annyiban szabályozhatják, ha és amennyiben a felek külön szerződés mellett magukat ezeknek az üzletszabályoknak is alávetették. A 2. alatti szerződés arról rendelkezik, hogy felperes helyiérdekű vasút üzletének kezelését átadja alperes m. kir. államvasutaknak, mely a vasúti szolgálat ellátásáért a 4. §-ban megállapított egyes tételeket és a kezelési illetéket kapja, mig a díjszabály szerinti dijak és mellékilletékek, valamint a felperes állomásain levő vendéglők, raktárak, raktárhelyek s a pályához tartozó földterületek után befolyó bérleti összegek, valamint a saját állomásainak távirdai bevételei felperest illetik. Ez a megállapodás azonban nem a peres jogviszonyra, hanem arra az esetre vonatkozik, midőn a fuvaroztató felek felperes vonalán személy- vagy árufuvarozást végeztetnek és erre az esetre megbatároztatott, hogy a díj szabályszerűen beszedett dijakból mi illeti felperest, mint helyiérdekű vasút tulajdonosát, és mi alperes m. kir államvasutakat, melyek az üzlet kezelését és a vasúti szolgálatot a szerződés értelmében felperes helyett ellátják. Arról az esetről, midőn a felperes vasút üzleti, vagy beruházási czéljaira, továbbá rongálások helyreállítására vagy pótépitkezésekre szükséges anyagok, vagy tárgyak, továbbá, midőn az alperes m. kir. államvasutak és az általuk kezelt magánvasutsk üzleti és beruházási czéljaira rendelt bárminő anyagok, berendezés és felszerelési tárgyak a felperes vonalán szállíttatnak, a 3. alatti csatolt 3. sz. póthatározmány gondoskodik, és ebben a felek megállapították, hogy mely esetekben történik az önkezelési küldemények szállítása díjtalanul és mely esetekben igényelhet azután alperes, mely