Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A csödmegtámadási jog tartalma

1. M. Kereskedelmi Jog földi törvények a visszterhes szerzésnél is a fraust a mala fidessel egyenlősitik, a szerzés jóhiszeműségét kizárja a szerzéskor fenforgott és a megtámadhatóságra vezetett tudomás. A közeli rokonoknál (csődtörvény 26. §.) a fraus velelmeztetik, kérdéses, vájjon a rosszhiszeműség is vélelmezendő-e. Tekintettel arra, hogy a fraus és mala fides a megtámadásoknál összeesik, nyilvánvaló, hogy a közeli rokonok megtámadás sikere esetében rosszhiszemű birtokosoknak tekintendők. A rosszhiszemű szerző visszatérítési kötelezettségét tekintve, ez első sorban magának a tárgynak visszatérítésére irányul. A tárgygyai együtt megtérítendők a még meglevő gyümölcs, valamint megtérítendő a már elfogyasztott gyümölcs értéke. A rosszabbodásokért ugy felel, mint a malae fidei possessor. A haszDOs be ruházásokra nézve illeti a ius tollendi. illetve, amennyiben értékük gyarapodott, az értékkülönbözet neki kijár. Ha a tárgyat elidegenítette vagy elhasználta, az értékét megtéríteni tartozik, és pedig a tárgy szerzésekori értékét. Véletlen elveszés megtérítési kötelezettségét meg nem szünteti, hanem csak az esetben, ha igazolja, hogy a tárgy a közadósnál is elveszett volna, A vétlen rosszabbodás vagy értékcsökkenés esetében is igazolhatja, hogy a rosszabbodás vagy értékcsökkenés a közadósnál is beállott volna és ez esetben ezen értékkülönbözetet nem tartozik megtéríteni. A rosszhiszemű szerzőtől a tárgy értéke helyett továbbeladás esetében a magasabb vételár követelhető, melyet a megtámadott elért, esetleg követelhető a vételár iránti követelésnek a tömeg javára való átengedése. Ha a megtámadott a csődtömeggel szemben megtámadhatlan jogokkal terhelte meg a megtámadás tárgyát (zálog i. ugy a kötelezettség a tehermentesítésre irányul, esetleg kártalanításra. Ebhez képest a visszatérítési kötelezettséget elismerő és lehetővé tevő nyilatkozatot állítson ki, ezek lehetetlenitése esetében másodlagosan a kárt tartozik megtéríteni. Ha a megtámadás tárgya a közadós és a megtámadott közti kötelmi viszony, mely a vagyoncsökkenést még nem szülte, de arra alkalmas, ugy a megtámadás ugyancsak nem irányulhat visszatérítésre. Az elismerés, kötelezettségvállalás, elzálogosítás, nyugta, kezesség megtámadható — legtöbb esetben kitogás alakjában, — de önálló kereset utján is. Ezen esetben a kötelmi viszony hatálytalanítása mondatik ki pusztán. A megtámadás tárgyát képező mulasztások esetében a mulasztáshoz fűződő jogi hatás a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanná válik a megtámadás folytán. A mulasztást rendszerint a megtámadott kifogás utján érvényesiti a tömeggondnok által folyamatba tett perben, ezen kifogással szemben a megtámadási jogot a tömeggondnok a válaszban érvényesiti kifogás utján. A jog, mely dolosus mulasztás folytán elveszett, a közadós vagyonába a hitelezők kielégithetése végett ismét visszakerül. További kérdés, vájjon a „mala fides superveniens non nocet" elve a jóhiszemű megajándékozottal szemben alkalmazandó-e? Maga a törvény szövege szerzésről beszél, a szerzéskor legyen jóhiszemű a megajándékozott, a későbbi rosszhiszem, a későbbi tudomás, hogy az adós az ajándékozással a hitelezőket megrövidíteni szándékozik, befolyással — a törvény szövege szerint — nincs. Eíen álláspont tarthatatlan, habár ,még* szócska — amennyiben a kapott tárgynak vagy értékének még birtokában van — hasonlólag ezen álláspontnak kedvez. Ezért a német csődtörvényben a megfelelő 5nocha szócskát törülték és ezzel kifejezésre juttatták, hogy nem elégséges, hogy a megajándékozott a szerzéskor legyen jóhiszemben, hanem a bona fides fenn kell hogy forogjon mindaddig, míg a teljesítésre, a visszatérítésre képtelenné vált. Ha a jóhiszemű szerző mala fidessel adta tovább az ajándéktárgyat, ugy felelősségének mérve nincsen korlátozva a gazdagodás mérvére, hanem ép ugy felel, mint a rosshiszemü szerző. A jóhiszemű szerző a felszólítás, illetve megtámadási cselekvény után rosszhiszeművé válik. A mala fides ajándéktámadás esetében a tömeggondnok által előadandó és bizonyítandó. Viszont, ha csak gazdagodásig vonatik felelősségre, a tömeggondnok nem tartozik igazolni, hogy a megajándékozott a tárgy vagy értékének még birtokában van, hanem a jóhiszemű szerző tartozik igazolni, hogy a tárgy és értéke gazdagodása nélkül kikerült birtokából. Másrészről az, amit a közadós viszonteljesités fejében kapott, visszatérítendő, amennyiben nem igazoltatik, hogy a viszonteljesités a tömegbe be nem folyt, illetőleg, hogy az a viszonteljesités által nem gyarapodott.