Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

243 Csöd. 176. Ha a csödbiztos a pótleltározá^t a Cs. T. 88. § a ellenére rendelte el. az ezen intézkedése ellen beadott előterjesztés felett az elsóbiróság jogérvenyesen határoz. (M. kár. Curia 861 912. V. sz. és 862/1912. V. sz. — 1913. ápr. 17.) A temesvári Jcir. ítélőtábla : Az elsóbiróság végzését megváltoztatja, a benyújtott előterjesztésnek helyt ad, ennek következtében a csödbiztosnak a pótleltarozást elrendelő végzését őszes következményeivel együtt megsemmisíti. Indokok: A csődtörvény 88. §. szerint a Csődbíróság a csődnyitasi határozatban a közadós javainak zár alá vételét a csödbiztos. illetve kir. közjegyző vagy más birói kiküldött által azonnal foganatosítja. A törvény most felhozott rendelkezéseiből tehát nyilván kitűnik, hogy a csődleitározás elrendelése a csődbíróság és csak annak foganatosítása tartozik a csödbiztos hatáskörébe. Minthogy ezek szerint a csődbiztos az által, hogy a hatáskörébe nem tartozó csődleltározás kérdésében határozott, jóllehet a vonatkozó kérelem nem is ő hozzá, hanem a kir. törvényszék, mint csődbirósaghoz intéztetett, nyilván semmiségi okul szolgáló lényeges eljárási szabályt sértett meg ; ugyanazért az elsőbíróság végzésének megváltoztatásával az előterjesztésnek helyt adni. ennek következményéül a csődbiztosnak a pótleltározást elrecdelö végzését következményeivel együtt megsemmisíteni és a kir. törvényszéket, mint csődbíróságot a kérelem megfelelő elintézésére utasítani kellett. M. kir. Curia: A felfolyamodást hivatalból visszautasítja, •mert az előterjesztés a csődbiztosnak azon rendelkezése ellen irányult, hogy a pótleltározást saját hatáskörében elrendelte, már pedig a Csődtörvény 81. §. szerint a csődbiztos rendelkezései ellen beadott előterjesztés tárgyában hozott másodbirósagi határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Védjegy. 177. Senkinek sincs megtiltva az, hogy későbbi védjegyében fel ne használjon olyan motívumot is. mit más valaki korábbi védjegyeben felhasznált. Döntő ezen esetekben csak az lehet, hogy a közös motivum a későbbi védjegyben minő alkalmazást nyer és minő hatást idez elő. (Keresk. mm. 53 913.) Keresk. min. : A felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes az alperesi ábrás védjegy törlését azért kéri. mert nézete szerint ez a védjegy az ö védjegyéhez, amely munkás ruháknak, tehát teljesen azonos árunemek jelzésére lajstromoztatott, a megtévesztésig hasonló. Felperes előadja, hogy munkásruhagyártmányainak jelzésére évtizedek óta használja ezt a védjegyet nemcsak áruin, hanem hirdetményein, árjegyzékeiben és üzleti levelezőpapirjain is, minek következtében ez a védjegy az ő vállalatával és az abból kikerülő árukkal teljesen összeforrt. E védjegyábra több embert ugy tüntet fel, amint egy nadrágot teljes erővel kétfelé húznak és elszakítani nem képesek. Ugyanezt az eszmét, t. i. a nadrágnak az elszakithatatlanságát juttatja kifejezésre az alperesi védjegy is. Állítja, hogy az alperes védjegyében látható különbségek védjegyjogi jelentőséggel nem biró i olyan eltérések, amelyek nem alkalmasak a i megtéveszthetőséget eloszlatni. Alperes a felperes előadásával szemben tagadja azt, mintha megtámadott védjegye a felperes védjegyéhez hasonló lenne, mert mig a felperes védjegyében a nadrágot hat férfi próbálja széjjel szakítani, addig ezt a feladatot az alperesi védjegy szerint — két férfi és két elefánt próbálja megoldani. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben sem | a védjegy elsőbbségi kérdése, sem az árunemek azonossága a felek között vita tárgyát nem képezte, az 1895: XLl. t.-cz. 3. §-ának rendel: kezése értelmében csupán az a kérdés volt eldöntendő, vájjon az alperes későbben lajstromozott védjegye a felperes korábbi elsőbbségű védjegyéhez annyira hasonló-e, hogy a különbséget a kettő között a közönséges vevő csakis különös figyelem reáforditása mellett veheti észre ? Közönséges vevő alatt a jelen esetben azt a munkást kell érteni, aki kék munkásruhákat ; szokott vásárolni. Hogy fe'peres ilyen vevőre számit, azt legjobban igazolja a védjegyén feltüntetett az a jelenet, amely szerint egyszerű munkások kísérlik meg a nadrágot elszakítani és hogy e képes ábra felett a „Lassalle" felírás is olvasható. Ezt a fogyasztóközönséget véve most már kiindulási alapul, meg kellett állapitanom, hogy a felperes védjegyével ellátott munkásruhát a közönséges vevő minden különös figyelem reáforditása nélkül megkülönböztetheti az alperes védjegyével ellátott hasonnemü áruktól; mert a két árujelzés összbenyomása egymástól nagyon eltérő. A nadrágot elszakítani akaró két elefánt annyira elütő képet kölcsönöz az alperes védjegyének, hogy azt a felperes védjegyével, amelyben a nadrágot csakis férfiak akarják szétszakítani és amelyen feltűnő betűkkel még szavakból álló alkotóré=zek is vannak feltüntetve, összetéveszteni nem lehet. Felperesnek azt az állítását, hogy védjegyében a nadrág elszakithatlansága a nadrágot huzó alakok által van szimbolizálva és hogy alperes ugyanezen eszmét juttatja védjegyében kifejezésre, minélfogva a két védjegy könnyen összetéveszthető, alaptalannak találtam. Az ábrás védjegyek megtévesztő hasonlóságának elbírálásánál ugyanis mindig a két ábrának összbenyomása és nem az az eszme az irányadó, amit azoknak egyes alkatrésze nyújt. Senkinek