Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A csödmegtámadási jog tartalma

4 vendo, obligando elidegenített. Ezen elidegenítés a csődhitelezőkkel szemben hatástalanná válik, a csődhitelezők a tőlük elvont vagyont visszaszerzik s kielégítésükre fordítják. Ez a megtámadási jog tartalma, ebben rejlik czélja és hatása. A jogcselekvény azonban nem válik érvénytelenné azáltal, hogy a csődhitelezők javára az elvont vagyon visszakerül a tömegbe. Ha a csődtörvény 26. és következő szakaszai értelmében valamely zálogjogi bekebelezés megtámadtatik, a hatálytalanítás jogkövetkezménye nem a hatálytalanított jogok kitörlése, hanem csak az lehet, hogy a zálogjogos hitelező tartozik tűrni, hogy az ingatlan erre a zálogra való tekintet nélkül értékesíttessék a csődhitelezők érdekében s hogy az ingatlanért befolyt vételárból erre a zálogjogra eső rész a csődtömeget illesse és mindez a telekkönyvben feljegyeztessék. (Curia 1907. június 7. 678/906. sz. Gl. XIV. 888.) Ebből indul ki a magyar csődtörvény a 33. §. első bekezdésében, mely a megtámadott kötelezettségét és második bekezdésében, mely jogosultságát megállapítja. A megtámadási igény anyagi tartalma a csődtörvény értelmében a következő: „Az, ami a megtámadható jogcselekvény által a közadós vagyonából elidegenittetett, a csődtömegnek visszatérítendő", ezzel az alperes visszatérítési kötelezettsége positiv irányban meg van állapítva. Terjedelmére nézve fontos annak megállapítása, hogy az in integrum restitutio kötelezettsége az általános magánjogi szabályozás szerinti-e, avagy szűkebb vagy tágabb körben mozog-e? A visszatérítési kötelezettség megfelel az általános magánjogi szabályoknak. Ehhez képest nincsen korlátozva a megtámadhatóan szerzett tárgy visszatérítésére. A csődmegtámadási kereseti jogosultság meg nem szűnik annak folytán, hogy a per folyama alatt a kérdéses megtámadott zálogjoggal terhelt ingók a csőd tulajdonából másnak engedtettek át. (Curia 1905. április 12. 1446/904. sz.) Természetbeli szolgáltatás helyett megtérítendő az értéke, ha a tárgy odaveszett, elidegenitíetett és elfogyasztatott; megtérítendő az okozott kár, a vagyonrongálás értéke, a gyümölcs. A tömeg lehetőség szerint oly állapotba hozandó, mint lett volna a megtámadás tárgyát képező jogcselekvény bekövetkezte nélkül. A törvénybeli szabályozás positiv tartalomban merül 1. sz. ki, de ennek oka, hogy a nem positiv szabályozás félreértésre szolgáltatna okot, másrészt előállana az is, hogy a közadós részéről megkívántatnék az in integrum restituálás is. A csődtörvény viszatéritésről beszél, visszatéríteni csak azt lehet, aminek birtokában vagyunk, ha tehát a tárgy a birtokból kikerült, visszatérítésnek a szó fizikai értelmében helye nincs ; de a visszatérítés jogi és gazdasági értelemben veendő. A megtámadott a visszatérítés kötelezettsége alól nem szabadul az által, hogy a hitelezők elől elvont tárgy birtokából kikerült, mert ez esetben az értéket tartozik megtéríteni. A magyar csődtörvény ezen értelmet a jóhiszemű szerző visszatérítési kötelezettségének megállapításánál kifejezetten kifejezésre juttatja (. . . a kapott tárgynak vagy értékének . . .), Németországban e kérdés sokáig vitás volt és az Obertribunal ismételt határozataiban a nem birtokos elleni megtámadást a visszatérítés lehetetlensége miatt kizárta, de ezen gyakorlatot a felsőbb biróság megváltoztatta. A visszatérítési kötelezettségnél különbség teendő a jó- és rosszhiszemű birtokos közt. Már az általános magánjogunk is a jóhiszemű szerzőt csak gazdagodása erejéig teszi felelőssé. A jóhiszemű megajándékozott ezen enyhe felelőssége abban találja indokát, hogy nem volna méltányos őt rosszabb helyzetbe hozni, mintha ajándékot egyáltalában nem kapott volna és nem volna helyénvaló, hogy az aján déktárgy értékét — amennyiben az ajándék birtokából kikerült — a megajándékozott saját vagyonából visszatérítse. Ennek megfelelőleg mondja ki a csődtörvény is: A jóhiszemű szerző azt, amit a közadósnak vissztehernélküli ügylete folytán kapott, csak annyiban köteles megtéríteni, amennyiben a kapott tárgynak vagy értékének még birtokában van. Kérdés már most, hogy a csalárd/ illetve a fizetésképtelenség tudomásában szerző rosszhiszemű birtokosnak tekintendő-e V8gy sem. Leghelyesebb kiindulási pont az, amely a fraust a mala fidessel azonosítva, azon tudomást, hogy a közadós az ajándékozással hitelezőit megkárosítani akarta, rosszhiszeműnek veszi. Tekintettel arra, hogy a csőd az összhitelezők egyenlő kielógittetésére irányuló bírói ellenőrzés alatti eljárás, a jóhiszemnek a hitelezőkkel szemben kell helyt fognia. Ugy a magyar, mint az alapul szolgált külKereskedelmi Jog