Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

12. SZ. Kereskedelmi Jog 233 ződéseknel az a körülmény, hogy egy részletszállilmány szerzcdésellenes minőségű, a vevőt csupán az illető részlet átvételétől, de nem az egész ügylettől való elállásra jogositja fel. A szokások VIII. fejezete szabályozza a fizetésképtelenség esetét s alapelvül állítja fel, hogy az esetre, ha a szerződő felek egyike a teljesítési határidő lejárta előtt fizetésképtelenné válik, az ügyletnek meg kell szűnnie, aminek elérésére kötelezően irja elő, hogy a másik fél köteles az ügyletet a fizetésképtelenség tudomására jutását követő napon, vagy, ha ez lehetséges nem volna, kérelmére a tőzsdetanács által megállapittandó határidő alattannaklejáratihatáridejére fedezni, illetőleg lebonyolítani és a terhére vagy javára mutatkozó különbözetet a fizetésképtelennel elszámolni. A fizetésképtelenség eseteit a 75. §. sorolja fel. Eszerint beáll a fizetésképtelenség, ha a fél önmaga kijelenti, hogy fizetésképtelen, ha a fizetéseit beszünteti vagy halasztást kér. vagy alkudozik, ha ellene sikertelen végrehajtás vezettetik, végül, ha a tőzsdetaggal szemben a fizetésképtelenségeta tőzsdetanács mondja ki. Ezeken az eseteken kívül is megállapittatott már a fizetésképtelenség a a tőzsdebiróság számos olyan határozatot hozott, mely szerint a fizetésképtelenség bebizonyitottnak tekintetett, ha az egyií fél a másikat arról értesítette, hogy az ügyletet az értesített fizetésképtelensége folytán lebonyolította és ez utóbbi az értesítésre nem válaszolt. A 76. §-nak rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a lebonyolításnak akkor is meg kell történnie, ha az a fizetőképtelen javára eredményez követelést s fizetésképtelenség esetén az ügyletet a teljesítési határidő végéig fentartani egyáltalában nem lehet. Természetes, hogy a szakasznak az az intézkedése, amely a lebonyolítási kényszerről szól, nem jelenti azt, hogy fedezeti vétel vagy kényszereladás eszközlése nélkül az igények érvényesíthetők nem volnának, mert ily esetben is el kell számolni a szerződési ár és a fizetésképtelenség tudomására jutását köpető napon jegyzett piaczi vagy tőzsdei ár közötti különbözetet s ezenkívül fizetésképtelenség esetén semmiféle más jog nem érvényesíthető. A 70. §-nak 90 napos elévülési határidőt megállapító intézkedése a 71,. a 72. és a 76. §-ok eseteiben nem alka^azhatő. A szokások IX. fejezete a határidőügyletekről szól. Ezek a szabályok annyira összefüggnek a határidőügyleteknek különös jogi és gazdasági természetével és rendeltetésével, hogy azok e czikk keretében való ismertetésre nem alkalmasak s a határidőügyletek gazdasági vonatkozásaival és lebonyolításuk technikai mikéntjével kapcsolatban tárgyalandók. KÜLÖNFÉLÉK. A magyar polgári törvénykönyv tervezetének második szövegét, amelyet az igazságügyminiszteriumban szervezett állandó bizottság készített, a m. kir. igazságügyminiszter avégből, .hogy a tervezet bírálata a legtágabb körben lehetővé váljék, sajtó utján közzététette. A tervezet Grill Károly könyvkiadóvállalata kiadásában jelent meg; bolti ára 5 K. Az igazságügyminiszter nagy súlyt helyez arra, hogy a tervezet bírálati méltatásában tudásukkal és tapasztalataikkal a birói és az ügyészi kar tagjai is minél tevékenyebb részt vegyenek és a tervezetre észrevételeiket akár a szaksajtó utján, akár az igazságügymÍ3zterhez intézett felterjesztésekben mielőbb megtegyék. Számit arra, hogy a kar tagjai a nagy nemzeti mü további előkészítésében reájuk váró ennek a feladatnak teljesítését hazafias készséggel magukra vállalják. Az országgyűléshez beterjesztendő törvényjavaslat előkészítő munkálatainak gyors befejezhetése érdekében szükséges, hogy a bírálati észrevételek az 1913. évi szeptember hó 15-éig rendelkezésre álljanak. (1913. T. 340/6.) A versenytilalom az angol jogban. A versenytilalom kérdése ' Angliában már régóta foglalkoztatta a bíróságokat. A középkorban és az uj kor kezdetén a nemzeti vagyonosodás kárának minősítettek minden olyan szerződést, amely bizonyos személyek kereskedelmi tevékenységének szabadságát bármely irányban és formában korlátozni akarta. Később azonban a kereskedelem és ipar fellendülése a versenytilalom elismerésére vezetett és 1613ban már találhatunk egy birói Ítéletet, amely érvényesnek ismert el egy meghatározott helyen és időre szóló konkurrencziát kizáró szerződést. Iliitől kezdve pedig az angol birói gyakorlat a versenytilalomban foglalt korlátozást bizonyos feltételek mellett állandóan érvényesnek ismeri el. Tanulságos fog lenni, ha röviden összefoglaljuk azokat az alapelveket, amelyeknek látószögéből az angol bíróság dönt a versenytilalom érvényességének kérdésében. A legtávolabbi és legáltalánosabb elv az, hogy a versenytilalmi kiköte's érvényes, ha méltányos és nem ütközik közérdekbe. E mellett az angol jognak a szerződésekre vonatkozó az "az alapelve is érvé-