Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A versenytilalom az angol jogban

234 Kereskedelmi Jog 12 BZ. nyesül, hogy senki sem vállalhat magára valamely kötelezettséget ellenérték nélkül. Az angol bíróság tehát a versenytilalom érvényességének elismerését mindenek előtt attól teszi függővé, hogy a kötelezett megfelelő ellenértékben részesüljön. Azt a német jogban és a mi birói gyakorlatunkban is döntőnek vett körülményt, hogy a gazdaságilag gyengébb fél az erősebb túlkapásától is megvédelmezendő, az angol birói határozatok rendszerint nem veszik figyelembe. Példa reá : egy tejkereskedő segédje által vállalt azt a kikötést, hogy tejüzletet a főnök üzletétől számított három mérföldnyi területen nem fog folytatni, a bíróság kötelezőnek jelentette ki, habár megállapítást nyert az a tény, hogy a kötelezettségvállalás idejében a segédnek heti bére nem is volt még meghatározva. Viszont csakis azt a versenytilalmat ismeri el a birói gyakorlat érvényesnek, amely a jogosítottnak valamely valóságos érdekét védelmezi. Ennek a kérdésnek eldöntésénél a szerződéskötés idejekor fennálló viszonyok irányadók. Szemben a német jog álláspontjával, az angol bíróság érvényesnek ismeri el azt a versenytilalmat is, amely az alkalmazottat egész életére eltiltja valamely üzlet folytatásától. Ugyancsak liberális az angol jog álláspontja a területi korlátokkal szemben. Az egész országra kiterjedő üzletektől eltiltható az alkalmazott egész Angolországban. Ha a szerződéskikötés csak részben méltánytalan, egyéb önálló részeiben azért érvényes lehet. A főnök felmondása nem szünteti meg az alkalmazott kötelezettségét; ellenben, ha a szolgálati idő eltelte előtt jogos ok nélkül bocsátja el a főnök segédjét, ez egymagában is megszünteti a versenytilalmat. Kiskorúak által vállalt kötelezettség nem érvénytelen ugyan, de ki nem kényszeríthető. Az esetben, ha a perben vitássá válik a szerződés méltányos volta, az ujabb gyakorlat szerint a méltánytalanságot vitató fél tartozik bizonyítani, mert a versenytilalmi kikötés príma facie érvényesnek tekintendő. A kötelezettség kikényszerítése épp oly módon történik, mint a német jogban. Tehát eltiltható a kötelezett a szerződésellenes magatartástól. Az esetben, ha kötbér állapíttatott meg. a kötelezett a kötbér lefizetésével még nem szabadul kötelezettsége alól. Ellenben a jogosított választani tartozik a kötbérfizetés vagy az eltiltás között. Említésre méltó még, hogy az ítélettel történő eltiltás ellen vétő olyannak tekintetik, mint aki megsértette a törvényszék tekintélyét. Ezek a jogelvek a birói gyakorlatban jegeczesedtek ki és eklatáns példáját nyújtják annak, hogy az angol biró részletes törvényes szabály nélkül is megtudja találni a helyes magatartást a gyakorlati élet által felszínre hozott bármely jogintézménnyel szemben. Az el nem fogadható váltók intézménye a nemzetközi egységes váltótörvény törvénybe iktatásával nálunk is életbe fog lépni. Az egységes szabályzat 21. czikkónek 2. bekezdése u. i. kimondja, hogy „a kibocsátó a váltóban megtilthatja az elfogadás végetti bemutatást, kivéve, ha a váltó telepítve van vagy lát után bizonyos időre szól." Ennek az intézménynek, amelyet Francziaországban, Németországban ós Ausztriában is a gyakorlati élet alkotott, legnagyobb előnye a követelések mobilizálása. Az a gyáros vagy kereskedő, akinek fizetőképes adósai nem hajlandók váltót elfogadni, de viszont kötelezettségeiket pontosan teljesitik, egyszerűen váltót intéz adósára, kikötvén, hogy a váltó el nem fogadható (non acceptable, nicht akzeptabel) és ezt a váltót, amelyet reális követelés fedez, leszámitoltatja. így elkerüli azt a nehézkességet és azokat a költségeket, amiket a követelések engedményezése, vagy elzálogosítása vonnak maguk után. Az el nem fogadható váltók intézménye azonban csak abban az esetben felel meg teljesen czéljának, ha a váltóbirtokosra a kibocsátót illető követelés a váltó átadásával átháramlik; tehát, ha a váltóbirtokos az intézvényezettől a váltó alapján mint engedményes követelheti is a lejáratkor a fizetést. Francziaországban a váltóbirtokos az elfogadást nem teljesítő intéz vény ezett ellen az alapul fekvő ügylet alapján közvetlen keresettel léphet fel. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy itt az el nem fogadható váltók olyan nagy eltérjedségnek örvendenek. Nálunk azonban, ha az uj váltótörvény meg is engedi az ilyen váltók létesítését, a szabályzat 21. czikke egymagában nem fogja feljogosítani a kibocsátót arra is, hogy az intézvényezett beleegyezése nélkül átengedményezze követelését a váltóbirtokosra. E nélkül viszont igen sokat vészit ez az intézmény közgazdasági hasznosságából. Landesberger bécsi profeszor éppen ezért Ausztriában azt az indítványt tette, hogy állapittassék meg a törvényben az alapul fekvő ügyletből származó követelés átháramlása a váltóbirtokosra az esetben, ha a kibocsátó el nem fogadható váltót hoz forgalomba. A hitelezők érdekeinek praeferálása azonban nem vehető egyedül irányadóul ennél a kérdésnél, mert az kétségtelen, hogy sok visszaélésre adna alkalmat, ha bármely hitelező adósainak beleegyezése nélkül váltó kibocsátásával idegen személyre ruházhatná követelését. Ezúttal csak felvetjük a kérdést, amelyről nézetünk szerint még nagyon .sokat kell gondolkozni az illetékes köröknek, mielőtt a törvényes szabályozás végleges módját megállapítanák. IRODALOM. P. Fromherz : Haftpflichtrecht. Berlin. 1913. Schweizer Verlag. Kötve 6 M. 50 pf.