Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A belga uj részvényjogi törvény

11. sz. elhalna és a bent maradt tagok az üzletet folytatni kívánnák, akkor az alábbi feltételek alatt készítendő vagyoni leltár és mérleg alapján lesz az elhalt tag örököseit, vagy a kilépő társtagot megillető követelés megállapítva.• Ez a rendelkezés nyilván azt tételezi fel, hogy a kilépés idejében legalább két oly tényleges tagja maradjon a társaságnak, akik az üzletet tovább folytatni kívánják. Miután azonban 1908. április hó 30 ikától I kezdre csakis a perben álló három tagja volt a társaságnak, kik közül a fe'peresek 1911. évi augusztus havában felmondván a társas viszonyt, alperes egymagában maradt oly tagnak, ki az üzletet tovább folytatni kívánja : mint egymagára maradt társtag a szerződés hivatkozott rendelkezésének alkalmazásba vételét nem követelheti. Ezzel szemben arra hivatkozik alperes, hogy az üzleti vagyon felerészben őt, a másik felerészben pedig a felpereseket együttesen illeti és hogy ezen vagyon megoszláshoz képest a szerződés 4 pontja értelmében az ő vagyon hányadára jogában áll alp°resnek két tagot bármikor társtagként beléptetni a társaságba. Az alperesnek ezen tényállításai megfelelnek ugyan a szerződés idevonatkozó rendelkezéseinek és azokat a felperesek sem vonják kétségbe, s viszont tény az is. hogy alperes a szerződés biztosította ezen jogával, sem a felperesi k részéről történt felmondás idejéig, sem a kereset beadásáig nem élt. de azzal a társas viszony tényleges feloszlása után sem kiván élni, mert viszonkereset épen arra iránvul, hogy az addig társas viszonyban folytatott üzletet ezentúl az alperes egyedül, egyéni czég alatt folytathassa. jDgszabály, hogy a peres felek jogai, kötelezettségei a kereset megindításakor fennállott helyzet, illetve jogállapot alapján birálandók el. Miután pedig a fentebbiek szerint alperes a társtagok beléptetési jogával a kereset beadásá;g nem él. de azzal a feloszlás tényleges be következésekor sem kiván élni; s miután a szerződés 10. pontjában körülirt kifizetési mód alkalmazásba vételének kifejezetten kikötött előfeltétele az. hogy a kilépések után legalább két olyan valóságos, tényleges tagja legyen még a társaságnak, kik az üzletnek további együttes folytatásahoz ragaszkodnak; az alperesnek egvmsgárak ilyen értelemben előterjesztett kérelme a felperesek ellenzése folytán figyelembe nem vehető. Arra nézve, hogy felperesek az alperes tag beléptetési jogának utőlzgós gyakorlását mely esetben tartoznak tűrni, a szerződésnek ugyancsak 10. pon'ja rendelkezik és pedig akként, hogy ennek esete az alperes halálával áll be. amidőn is felperesek az alperes örököseivel kötelesek a társas üzletet mindaddig tovább folytatni, mig az örökösök a részükre is biztosított két tagot a társaságba be nem léptetik. Ebből is tehát nyilvánvaló, hogy a felmondás és elfogadásának tényleges bekövetkezése után az alperes tag beléptetési joga a feloszlás következményeire többé befolyással nem lehet. Miután alperes a felperesek felmondását elfogadta és a köztük fennálló közkereseti társaságnak a felmondás folytán 1912. évi deczember 31-én bekövetkező tényleges megszűnését, illetve feloszlását, a felek egyértelműen elismerik és vita tárgyává nem is tették: azon okok és ténykörülmények, melyek a társasági tagokat a társas viszony megszüntetésére indították, a jelen per elbírálása szempontjából teljesen közömbösek, miért is azok kiderítésére vonatkozóan felajánlott tanubizonyitást mint czéltalant. a kir. törvényszék mellőzte. 11. Jcir. Curia: A másodbirÓ3ág Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Részvénytársaság. 158. A közgyűlést összehívó hirdetménynek az a hiánya, hogy a hirdetményben külön is nem tétetett ki az, hogy a közgyűlés a társaság helyiségeiben fog megtartatni, a közgyűlési határozatok megsemmisítésére indokul nem szolgálhat, mert külön hely és helyiség a hirdetményben kitéve nen lévén, önkényt és mindenki által megérthető, hogy a hirdetett közgyűlés a Társaság helyiségeibe hivatott össze. A keresk. törvény nem irja elő, hogy a közgyűlési meghívóban a közgyűlés helye is kitüntetve legyen. (M. kir. Curia 676/912. V. sz. — 1913. ápr. 15.) A debreczeni kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokol: A kereskedelmi törvény nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy a közgyűlés összehívására vonatkozó hirdetésben ki legyen tüntetve az a hely is, ahol a közgyűlés az alapszabályokhoz képest megtartatni íog, következőleg téves az elsőfokú biróságnak az az álláspontja, mintha a közgyűlés megtartása helyének a meghívóban való felvétele a hozott határozatok érvényességének egyik előfeltétele közé tartoznék. De nem alapos felperesnek a K. T. 177. §-ának megértésére alapított panasza sem, mert sem a most idézett törvényszakasz nem irja elő azt, sem az alapszabályok nem tartalmaznak rendelkezést abban a tekintetben, hogy az alapszabályok részleges módosítása esetén a közgyűlésről szóló hirdetésben részletesen körülirassanak az alapszabályoknak azok a rendelkezései, amelyek módosítása tárgyában a közgyűlés határozni fog; megfeleltehát a K. T. 177. § ának a közgyülé3 elé vitt tárgyaknak ekkép való módosítása : „alapszabálymódositás". Min'hogy pedig ezek szerint a keresetben felhozott alapon a kérdéses közgyülésrhatározatot semmisnek tekinteni nem lehet: a kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett, felperest alaptalannak talált keresetével elutasította.