Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A belga uj részvényjogi törvény

214 Kereskedelmi Jog 11. 8Z. Üzletátruházás. 156. Az üzletátruházásban megállapított felelősség nem (erjed ki az Uzletátruházás után, de a vételár kifizetése előtt az átvevővel közölt üzleti tartozásra, amelynek fennállását az átvevő kellő gondosság mellett nem tudhatta. (M. kir. Curia 506/1912., 507/1912. sz. —1913. febr. 5.) A szegedi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság: a keresetet elutasítja. Indokok: Felperes akként adta elő keresetét, hogy N. N. az üzlete részére vásárolt áruk vételára fejében 1227 korona 03 fillérrel tartozik neki és minthogy alperesek az üzletet átvették, követeléséért ők is felelősek. Kérte okét ezért ezen összeg megfizetésére kötelezni. Végiratában kijelentette azután, hogy a vételi ügylet alperesek javára jött létre, és az áruk az alperesek tulajdonát képezett üzlet részére szállíttattak. Alperesek a kereset elutasítását kérték. A mi először felperes utóbbi állítását illeti, való ugyan, hogy N. N. az F. és G. alatti levelek szerint az árukat 1908. október 15 én és 16-án rendelte felperestől, minthogy azonban a H. alatti szerint annak csak csekély része lett részére 1908. októberben elküldve, a többi pedig már mind november elseje után, a mikor már ő volt az üzlethelyiség bérlője és az első szállítmány is csak november elseje körül érkezhetett meg rendeltetési helyére és minthogy felperes nem bizonyította azt, hogy a megrendelést alperesek részére tette, az E. F. és G. alatti levelek, ugy a nagyszámban becsatolt feladási vevónyek pedig azt megczáfolják, ennélfogva a kir. törvényszék azt állapította meg, hogy noha N. N. a megrendelést oly időben tette, midőn még X. Y. volt a korcsma bérlője, ezt nem X. Y., hanem saját részére a november elsején megnyitandó üzlet czóljaira tette. Az 1908. évi LVII, t.-cz. 1. § a szerint az, ki kereskedelmi üzletet szerződós utján átvesz, felelős az átruházónak az üzletből eredő azokért a kötelezettségeiért, melyeket az átvétel ide jén ismert vagy a rendes kéreskedő gondosságával megtudhatott. Az alperesek által vitatott azon körülmény, hogy ők nem kereskedők, hanem egyszerű földmivesek, figyelembe nem jöhet, mert a hivatkozott törvény nemcsak a kereskedőkre, hanem mindazokra kiterjed, kik egy üzletet átvesznek. Alperesek második kifogása az volt, hogy ők nem vettek át N. N. tői egy üzletet, hanem bérbe vették a községtől azt a vendéglőt, melyet az előtt N. N. bérelt. Ámbár a valódinak elismert 2. alatti szerződés szerint alperesek tényleg a községtől vették bérbe az üzletet, mégis, minthogy a 9594/911. sz. perhez csatolt 34/Kgy. iratok szerint alperesek az N N. felmentés iránti kérelmével egyidejűleg kérték a bérlet átruházását, miből megállapítható, hogy az N. N. lemondási szándékáról tudomással bírtak ós kérelmük előterjesztése az N. N.-nel történt előzetes megbeszélés eredménye, minthogy továbbá az alperesek által előadott azon körülmény, hogy N. N. esetleges tartozásairól még az üzlet bérbevétele előtt érdeklődtek, szintén arra engedtek következtetni, hogy tulajdonképen a község jóváhagyásától függő átruházás történt, minthogy alperesek a 9594/011. számú perben kihallgatott lanu vallomása szerint maguk is ugy nyilatkoztak, hogy átakarják venni az ügyletet és minthogy végül a 34/Kgy. iratok szerint is alperesek az üzlet átruházását kérték és a képviselőtestület ezen kérelem következtében a bérletet átruházta alperesekre az eddigi feltételek mellett, a kir. törvényszék az üzletátruházást bizonyítva lá'ía annál is inkább, mert alperesek az üzleti felszereléseket is legalább részben átvették N. N.-től. Ilyen körülmények között az volt rrég eldöntendő, hogy alperesek a felperes követeléséről az átruházás idejében tudomással bírtak vagy a rendes kereskedő gondossága mellett, tudomást szerezhettek-e ? A bizonyítás e részben felperest terhelvén a kir. törvényszék a 9594/911. sz. perben kihallgatott érdektelen tanuk egyező vallomásával bizonyítva látta, hogy alperesek már ezt megelőzőleg megegyeztek N. N.-nel és márcz'us 27-én az ügylet véglegezve lett és a már előbb átvett irgókra, illetőleg azok árára akkor egymás között végleg elszámoltak, a márczius 30-án kelt levél, tehát már csak az üzletátruházás megtörténte után érkezvén alperesekhez, annak igazolására, hogy alperesek felperes követeléséről az átvétel idejében tudomással birtak nem alkalmas. Közömbös a per sorsára, hogy a'peresek a H. czég követelését, minek kifizetését elvállalták, rendezték-e, mert az átvételnek vételár vagy annak egy része kifizetése nem előfeltétele és az, ha a felek minden tekintetben megegyeztek, anélkül is létrejön, azért tehát a bíróság erre a körülményre súlyt nem fektetett és M K. kihallgatását mellőzte. A szegedi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatja, az alpereseket arra kötelezi, hogy felperesnek 1227 korona 3 fillér tőkét megfizessenek, a kamatkövetelés többlete iránti keresetével a felperest elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletében vonatkozóan felhozott indokok alapján és arra való tekintettel, hogy az alperesek a bérlemény tárgyát a községtől nem árverés utján, hanem N. N. által a községgel kötött bérszerződés feltételeinek elfogadása mellett a még hátra levő bérleti időre szerezték meg és így lényegileg N. N. helyébe léptek, továbbá tekintettel nevezetteknek a per adataiból kitűnő közös és egyöntetű eljárására: az N. N. és alperesek között létrejött jogügyletet a kir. Ítélőtábla is az 1908: LVII. t.cz. 1. §-ában meghatározott üzletátruházásnak minősiti. Az üzlet átvevőjének az emiitett törvényben gyökerező vagyoni felelőssége az egyetemleges jogutódlás elvéből