Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az egységes nemzetközi váltójog

92 bizonytalan jövőt is — tisztán és kizáróan a közgyűlés jogának nyilvánítják a mérleg megállapítását, tehát különösen annak az arbitrarius véleménynek adását, hogy mit érnek az egyes társasági aktivák. Ezt a jogot a közgyűlés helyett sem a bíróság, sem annak szakértője nem gyakorolhatják, mert hiszen — a RGr. által eldöntött esetet tartva szemelőtt — honnan tudhatja a bíróság, hogy a közgyűlési többség az eladási ár felvétele esetén mutatkozó 400.000 M. többletet osztalékra fordította volna ós nem vont le volna bizonyos részt tartalékalapokra, ami — alapszabálymódositás keretében —' feltótlenül jogában áll ? Azt hisszük, hogy Primer érvei csak megerősítik a mi bírói gyakorlatunknak azt az álláspontját, amely a mérlegmegtámadási perben a bíróságot tisztán a negatív megsemmisítésre utalja ós legfeljebb arra jogosítja fel, hogy a mérleg megállapításra egyedül hívatott közgyűlést a helyes megállapítás irányában utasítással lássa el. A szövetkezeti tagság megállapításához a kereskedelmi törvény 224. §-a értelmében az szükséges, hogy a tag belépése a szövetkezetbe írásbeli nyilatkozat alapján történjók. A törvénynek ezt az imperativ rendelkezését a szövetkezeti forgalomban nem igen respektálják, pedig a bírói gyakorlat ezt a rendelkezést a legszigorúbban alkalmazza és már számtalan esetben kimondotta, hogy ezt az írásbeli belépési nyilatkozatot mi sem pótolhatja, így kimondotta, hogy az a körülmény, hogy az illető üzletrészre befizetést tett, nem elegendő a tagság megállapítására; továbbá az sem, hogy a szövetkezet közgyűlésén részt vett és szavazott, valamint az sem, ha az illető a tagok sorába felvétetett ós erről értesíttetett; valamint az sem, hogy mint szövetkezeti tag kölcsönt vesz fel és a kötelezvényt aláírja. Egy legujabbi határozata szerint (lásd mai számunkban a Joggyakorlatot !) pedig megfelelő belépési írásbeli nyilatkozat hiányában annak tagsági minőségét sem állapította meg, a ki üzleti törzsbetétkönyvecskót váltott és mint a szövetkezet igazgatóságának a tagja működött. Csakis abban a kérdésben enyhiti a birói gyakorlat a törvénynek e részben fennálló szigorát, hogy az írásbeli belépési nyilatkozat alakszerűségére nem alkalmazza a kereskedelmi törvény 151. §-ának a részvényjegyzésre fennálló szabályait, a kölcsönös biztosító szövetkezeteknél a biztosítási ajánlat aláirását elfogadja a belépési nyilatkozat aláírása gyanánt és nem kívánja meg, hogy az aláírási ivhez csatolva lett lógyen a tervezet. A tulajdonjog-fentartással kötött vétel az uj svájezi polgári törvénykönyvben. Az 1912. január 1-től kezd ve életbe léptetett svájezi P. T. egész eredeti szabályozásban részesítette a „pactum reservati dominii"-t, amidőn az Írásbeli formán felül (L. a mi P. T. T.-ünk 1411.§. 2. bek.-ét) annak érvényességéhez még megköveteli, hogy a tulajdonjog fentarfcása az áru vevőjének lakhelyén vezetett nyilvános laljstromba bevezettessék. Ha a vevő változtatja lakhelyét, a bevezetés az uj lakhelyen 1 hónapi határidőn belül foganatosítandó, különben a szóbanforgó kikötés hatályát veszti. A bejegyzés akár egyik szorződő fél kórelmére is teljesítendő, ha a felek által aláirt írásbeli szerződés bemutattatik. A törvény e mellett közelebbről szabályozza a bejegyzés módját, a részletfizetések feljegyzését ós a bejegyzés törlését. Ez a nyilvános lajstrom azonban nem bír azzal a közhitelességgel, mint pl. a telekkönyv vagy a keresk. czégjegyzék; ós így lehetséges, hogy egy jóhiszeraö harmadik a belajstromozás daczára is megszerezhesse a fentartással eladott árut. A bejegyzési kötelezettség tisztán formai jogszabály, amelynek betartásától függ a pactum reservati dominii érvényessége; védi a vevőt, de egyúttal annak hitelezőit is, akik a nyilvános lajstromba való betekintéssel meggyőződhetnek az adósuk birtokában levő ingóságoknak tulajdonjogáról ós így informálódhatnak bizoüyos irányban ügyfelük hitelképessége felől. Viszont az eladóra nézve kétségtelenül megnehezítő rendszabályt állit fel a svájezi P. T.; ámbár annyiban az ő szempontjából is hasznos a belajstromozás kényszere, hogy a szabályszerűen bejegyzett tulajdonjog-fentartást a vevő ellen elrendelt végrehajtási eljárás folyamán a hitelezők sikerrel meg nem támadhatják. IRODALOM. I. Hazai irodalom. Dr. Halász Aladár: A munkásbiztositás kézikönyve. Második, teljesen átdolgozott kiadás. Lauffor Tivadar-féle könyvkereskedés bizományában. Ára kötve 6 korona. II. Külföldi irodalom Düringer-Hachenburg. Handelsgesetzbuch. III. kötete. Leipzig 1913. Fűzve 25 M. Kötve 28 M. Wiener: Das französische Patentwesen. Leipzig 1913. Kötve 6 M. Schnell: Die <v)uotenfrage bei der offenen Handelsgesellschaft. Marburg 1913 2 M. Pick: Praktische Fragen des österreichischen Kartellrechtes. Wien 1913. 4 M. 10 pf. Riesser: Von 1848 bis heute. A „Die deutschen Grossbanken stb." cz. müvének lényegesen ! rövidített kiadása. Jena 1912. 3 M. Reichsversicherungs-Ordnung vom 19. 7. 1911. Stier-Somlo. München 1913. Kötve 8 M. 50 pf.