Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az egységes nemzetközi váltójog

° 8Z- Kereskt felvenni és amelyekre vonatkozólag az a jelentés, amit a kiküldöttek az igazságügyi kormányhoz beterjesztettek, egyúttal konkrét javaslatokat is foglal magában A jelentés körülbelül 40 rendelkezésnek felvételét tartja szükségesnek a leendő nj váltótörvénybe. Ezek közül Sichermann Bernát főleg a váltó elveszésének, az óvásnak, az előzők értesítésének, a váltói zálog- és megtartási jognak, az elévülés félbeszakításának és felfüggesztésének kérdését ismertette részletesebben. Különös figyelmet érdemelnek az óvás reformjára vonatkozó fejtegetései, amelyek a postai óvás ellen nyilatkoznak ugyan, azonban számos olyan javaslatot domborítanak ki. amelyek a mostani költséges és nehézkes óvási eljárást lényegesen egyszerűbbé teszik. így hivatkozott előadó arra, hogy az uj törvény értelmében a kibocsátó jogosítva lesz az óvást elengedni, ami megadja a lehetőséget arra, hogy egészen kis öszszegü váltóknál mellőztessék az aránylag költséges óvás. E mellett a jelentésben foglalt javaslatok értelmében mellőzendő lesz magának az óvás felvételének szigorú alakszerűsége is: óvás-könyvre jövőben nem lesz szükség, e helyett az óvatoló közeg jegyzőkönyvet vesz fel minden egyes óvásról. A másolatok kiadása elmaradna, mert az óvás megtörténtét magán a váltón fogja az óvatoló közeg tanúsítani. A jelentés azt az ujitást is javaslatba hozza, hogy az előzőket, bizonyos csekély dij ellenében, maga az óvatoló személy értesítse. Alapos és tanulságos fejtegetések kapcsán ismertette még dr. Sichermann Bernát a váltó elveszésére vonatkozó reformjavaslatokat. A jelentés szükségesnek tartja, hogy az elveszett váltó alapján az elfogadón kívül még a kibocsátó ellen is elismertessék a váltóbirtokos fellépési joga, különösen azért, mert az uj törvény az el nem fogadható váltók intézményét is meghonosítja és ilyen váltók elveszése esetén a váltóbirtokos senki ellen sem fordulhatna. Mellőzendő volna a 78. >-nak az a rendelkezése, hogy a váltótulajdonos biztosíték ellenében követelheti az elfogadótól a váltóösszeg kifizetését, mert ez gazdaságilag semmit sem jelent a váltótulajdonosra nézve minthogy ő azt az értéket, amit az elfogadótól kap, biztosítékul lenne kénytelen letenni. Praktikusabb a ielentésben foglalt az a javaslat, amely a váltóösszegnek birói letétbe helyezésére tartja kötelezendőnek az elfogadót és kibocsátót. E mellett a megsemmisítési eljárás összhangzásba lesz hozandó az uj perrendtartás 749. és köv. §-aiban szabályo. zott eljárással. Az egységes váltótörvénnyel és különösen az életbeléptető törvényben megoldásra váró kérdésekkel lapunk hasábjain még részletesebben kívánunk foglalkozni: nem lévén kétséges, hogy ezeknek a kérdéseknek helyes megoldása az egész kereskedelmi forgalom életbevágó érdeke. ideinu Jup 91 A mérh g-megtámadást illetően Bender Be'la, a Reichgericht 1906. évi november 7-iki ítélete alapján (közölve Jurist. Wocbensehr.ft 190720- sz. 55. 1) felvetette a mi jogunkra vonatkozással is azt a kérdést, hogy amennyiben a bíróság bizonyos kifogásolt mérlegtételeket törvény- vagy alapszabályelleneseknek nyilvánít és ennek folytán megsemmisíti a mérleget megállapító rtsági közgyűlési határozatot, jogosult-e egyúttal magában az ítéletben a helyes mérleget megállapítani olyan esetben, amidőn a perbeli adatok alapján a bíróság teljes bizonyossággal látja, hogy mi felel meg a helyes jogállapotnak? (Ker. Jog 1910. 9. szám.) O, egyetértve a KG. idézett döntésével, igennel felel erre a kérdésre: mind a mellett, hogy a mi birói gyakorlatunk ilyen jogát a perbíróságnak el nem ismeri. (L. S. sz. 22.079/77. D. 28. 47. 1 : C. 6/97. D. 76. 9. 1.; C. 537,906. H. D. 1. 245. L; 799/906. K. J. 907. 477. I. stb. stb.i A R^ichsgericht — habár döntése ellen igen erős ellenvetések hangzottak el — ugy látszik állandó gyakorlattá akarja erősíteni azt az elvet, hogy amennyiben a rtság mérlegébe egy tétel helytelenül vétetett fel és a többi tétel rendben levőnek látszik (főleg azért, mert a megtámadó részvényes nem kifogásolja), a törvényszék itéletileg kijavíthatja ezt a tételt, tehát megállapíthatja a helyes me'rleget. Legalább ujabb döntései iRG. E. 76. k. 244. 1. és 1912. évi nov. 5-én II. 262,912. sz. a. hozott határozatok) ebben az irányban haladnak. Az 1912. évi november 5-én hozott határozat alapjául a következő eset szolgált: A közgyűlés a már eladott árukat nem az eladási, hanem az előállítási árban vette fel a mérlegbe. Felperes részvényes keresete ennek a mérlegtételnek hatálytalanítása mellett arra irányult, hogy a társaság az eladási ár beállításával tüntessen fel 400.000 M-val több tiszta nyereséget és fizesse meg neki az abból reája eső 80.000 M. osztalékot. A törvényszék elutasította ezt a keresetet, ellenben a Kammergericht teljesen helyt adott annak, tehát kimondotta az eladott áruk értékelésének helytelen voltát, egyúttal meg is állapította a helyes mérleget ós kötelezte a társaságot arra. hogy felperesnek akkora osztalékot fizessen. amenn}4 neki a bíróság által megállapított mérleg szerint jár. A RG. ezt az ítéletet hagyta helyben. Ez ellen a határozat ellen elesén kikelt Pinner Albert berlini igazságügyi tanácsos iLeipziger Zeitschrift stb. 1913. 1. sz. 44. és köv. 11.) és azt a nézetünk szerint is egyedül helyes álláspontot vitatja, hogy a RG.-nek ezek a határozatai a legnagyobb ellentétben állanak a részvényjog alapvető elveivel, amelyek — különösen az alacsonyabb értékelés tekintetében, ami végeredményben a reális üzletvezetéssel összhangzásban áll és a kedvező jelen eredményeivel biztosítani alkalmas az esetleg