Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az eladó jogvédelmének egy különös esete a tulajdonjog fentartásával kötött részletügyletnél. [1. r.]

5. sz. ügyletkötési módozat előmozdítása mellett nem szólnak, hiszen valóban semmi czélját Dem latjuk az amúgy is könnyelmű hitelezés protegálásának. Ezek szerint sem a pactum reservati dominii intézményének kiterjesztése, sem a részletügylet kifejlesztése kívánatosnak nem mutatkozván, jogpolitikai motívumok az eladó helyzetének előnyös kezelését nem támogatják. Pur et simple tehát az vizsgálandó, vájjon az eladó vagy a zálogbir okos ellentétes érdekei közül jogilag melyik bír alappal. Ebből a szempontból kiindulva, nézetünk szerint azt a jogszabályt kell felidéznünk, hogy a kézizálog megszerzésének ugyan rendszerint feltétele a zálogbaadó tulajdonosi helyzete, de éppúgy jogszabály az is, hogy a neTitu'ajdonos részéről történt elzálogosítás is záogjogot teremt a zá'ogbavevő javára, ha részéről a zálogtárgy megszerzésének időpontjában rosszhiszeműség fenn nem forog. A felállított tételekből adódik, hogy a zálogtárgy tulajdonosának is a zálogtárgy a jóhiszemű zálogbavevö részéről adott kölcsön lefizetése ellenében adandó ki. Jóhiszeműség, rosszhiszeműség: ime a két pólus, amelyek körül forog a probléma. A zálogbirtokos zálogház mellett az általa nos magánjogi és inkább kereskedelmi jogi (K. T. 299. §. 2. bek.) szabályok értelmében a jóh'szemüségi fikcz ó barczol : az utóbbi törvényhely világosan kimondván, hogy .dologi jogot a jóhiszemű zálo birtokos vagy ennek utódai hátrányára érvényesíteni nem lehet.' A jóhiszemű szerzés védelmét, ha már az általános magánjog területén is a forgalom biztonságához és könnyedségéhez fűződő elsőrangú gazdasági érdekek egyenesen megkövetelik, ez H szempont a dolog természetéhez képest még nyomatékosabban érvényesül a mi szűkebb területünkön. Nyilvánvaló, hogy a tulajdonjog fentartasa esetén a tulajdonos és a zálogbavevö érdekei között diametrális ellentét mutatkozik, de azt hisszük, már a fenti kifejtéssel kimutattuk, hogy a privilegizált tulajdonosi érdekkörrel szemben a javak forgalmának biztosítottsága aránytalanul nagyobb sulylyal esik latba. Mindezeknél fogva és kongruenciában az emiitett jogszabálylyal: jóhiszemű a zálogbirtokos, valameddig az ellenkező, a rosszhiszeműség rá nem bizonyul. A zálogbirtokos rosszhiszemű szerzése már most abban merül ki. hogy a szerzés időpontjában tudta, illetőleg kellő, a szokásos átlaggondosság mellett megtudhatta, hogy idegen do89 log jutott birtokába. Feltétele tehát a jóhiszeműségnek a menthető tévedés az átruházó tulajdona, illetőleg átruházási jogosultsága iránt.*) Mivel pedig az eladónak abból az általánosságban tartott értesítéséből, hogy az eladott gépek között tulajdonjog fentartásával eladott gépek is vannak, ennek a körülménynek megismerése semmiképpen sem alkalmas oly meggyőződés megalapítására, hogy a konkrét elzálogosítás esetében ilyen fentartással eladott gépről van szó: miért is semmi kétség sem lehet az iránt, hogy a zálogbirtokos csak azért, mert az eladás ily fentartással is szokott végbemenni, oly szerzőnek nem minösithe ő, aki a zálogba felajánlott dolog nem tulajdoni minőségéről egyenesen tudott. A rosszhiszeműség egyik sine qua nonja, a közvetlen tudomás az e zálogosított tárgy nemtulajdoni minőségéről, tehát máris nem alkalmazható a zálogbavevc-ie. Ugyanis kétségtelen, hogy ily közvetlen és szembeszökő rosszhiszeműségről csak abban az esetben lehetne szó, ha az értesítés azt tartalmazná, hogy valamennyi gép ily fentartással adatott el s igy is csak akkor, ha az is felhozatott volna, hogy a gép még teljesen kifizetve nincs. Fenmarad most már az a másik szempont, hogy a zálogbirtokos az eladó éitesitése révén abba a helyzetbe jutott, hogy a szerzés alkalmával kel.ő gondosság mellett kitudhatta a zálogtárgy proveniencziáját, illetőleg pontosabban : a köteles körültekintés, gondosság, a szokványos nyomozási kötelezettség mellett oly helyzetbe juthatott, hogy a dolog származásáról meggyőződést szerezzen. A további kontroverzia ama kérdés köré fonódik : meddig terjedjen a zálogbavevö most körülirt nyomozási kötelezettsége, gondossága. A már több ízben felhívott értesítés szerint nem vitás az, hogy a gépeknek csak egy része adatott el részié1 fizetésié és a tulajdonjog fentartásával. Világos, hogy ily értesítés alapján a zálogbavevö sohasem lehetne tisztában azzal, hogy a rendszerint tömegforgalomra szánt gépek mely kontingense „szabad", illetőleg „fentartott" gép, soha sem tudhatná, hogy nyomozási kötelezettsége a gépek mely mennyiségére, talán csaknem valamennyire, terjedjen ki s igy nem jutna abba a helyzetbe, hogy tájékozódást szerezzen az iránt, vájjon az üzlet ügymenetének mily mérvű megterhelését jelentené a kivánt nyomozási kötelezettség. *) L. Nagy Ferencz : Kereskedelmi jog kézikönyve, IV. kiadás 119 old. 6. jegyzet. Kereskedelmi Jog