Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - Az eladó jogvédelmének egy különös esete a tulajdonjog fentartásával kötött részletügyletnél. [1. r.]

88 Kereskedelmi Jog áldozatokat, de erkölcstelenség volna tőle azt kívánni, hogy a csekélyke nyugdíjbiztosításért önmagát egész életére egy főnökhöz lekösse, és így erkölcstelenség volna már az is, ha azt kiváanók, hogy a főnökét otthagyó alkalmazott nyugdíjigényét elveszítse. Mennyivel nagyobb erkölcstelenség az a kikötés, hogy a főnöke szolgálatából kilépő alkalmazott nemcsak nyugdíjigényét veszti el, de még saját befizetéseit is elveszti. Az alkalmazottak ezrei bizalommal néznek a Curiának elvi döntése elé, amely hivatva lesz e túlságosan felburjánzott visszaélésnek véget vetni. Az eladó jogvédelmének egy különös esete a tulajdonjog fentartásával kötött részlet ügyletnél. Irta: Dr. Mészáros Lajos, budapesti táblai tanácsjegyző. Mióta a czélok, a tartalom tekintetében legkevésbbé meghatározható tudományos dis cziplina: a szocziológia bevonult a logtudományba s társadalomtudományos armatúrával felszerelt jogtudósaink a jog egész rendszerének és módszerének ujabb alapokra való helyezését megkísérelték: már kezdettől fogva domináns akkordként csendült ki az a követelmény, hogy az adós, a szegény, a pária kellő védelemben részesítendő, szemben a hitelezővel, a hatalmassal. Ennek az adósvédelmi törekvésnek megnyilvánulásai a hiteljog terén pontról-pontra kimutathatók a legutóbbi évtiz judikaturájában is. Talán elég, ha a szövetkezeti adós védelmi helyzetének czéltudatos kifejlesztőére utalunk s felidézzük a befizetett nyugdijrészleteknek önkéntes kilépés esetében való visszakövetelése tárgyában ugy felsőbíróságaink határozataiban, mint a szakirodalomban kifejlődött ellentétes véleményeket. Azt az igen komplet kérdést, vájjon köztekintetek a hitelezői vagy az adósi jogvédelem egyenlő ápolását, avagy az előbbi vagy az utóbbi kedvezményezését indikálják, ehelyütt nem óhajtjuk dűlőre vinni, de azt véljük, nem lesz érdekesség nélkül való, ha a figyelmet oly birói gyakorlatra hívjuk fel, amely kifejezetten a hitelezői jogvédelmet favorizálja. Az alapul szolgált tényállás az volt, hogy egy tömegáruk (varrógépek) eladásával foglalkozó részvénytársaság oly tartalmú figyelmeztetést küldött a m. kir. zálogházak igazgatóságának, hogy gépeit jórészben részletfizetésre és a tulajdonjog fentartásával adván el s igy ezekre a gépekre a teljes vételár lefizetéséig a czég tulajdona fenmaradván, a királyi zálogházak mielőtt a zálogkölcsönre felajánlott varrógépek tekintetében a zálogszerződést megkötnék, szerezzenek a részvénytársaságnál akár Írásban, akár telefon utján kellő meggyőződést arról, vájjon a zálogkölcsönre felajánlott gép átment-e már valósággal az elzálogosító tulajdonába. Minthogy pedig a zálogházak igazgatósága ennek a figyelmeztetésnek nem fe!elt meg, a részvénytársaság a hasonló körülmények mellett elzálogosított varrógépeknek ellenérték nélkül leendő kiadása, illetőleg a hátralékos vételár megfizetése tárgyában a kir. zálogházak ellen pereket tett folyamatba, amelyekben azután ellentétes döntések támadtak. Ha tekintetbe vesszük, hogy éppen nálunk, a részletügyletek hazájában, ahol a pactum reservati dominii a legtöbb esetben nyer alkalmazást, a kérdésnek mily nagy gyakorlati jelentősége van, nyilvánvaló, hogy a kérdés végleges tisztázása az eladó, az elzálogosító és a zálogházak szempontjából is égetően sürgősnek mutatkozik. Addig is azonban, amig a a felsőbíróság módot és alkalmat talál az alsóbíróságok ellentétes döntései alapján immár az 59.200/1912 I. M. ü. rendelet alapján leendő közbelépésre, a magunk részéről a főbb mozzenatok kiemelésére szorítkozunk. Mielőtt a döntő fontossággal biró rosszhiszeműség kérdését elemeznénk, azt a tényt kívánjuk leszögezni, hogy a tulajdonjog fentartásával létesített adás-vétel csak hosszabb ingadozás u'án nyert szokásjogunkban feltétlen polgárjogot, amely tényhez azután az a megfontolás fűződik, hogyha már a tulajdonjog kizárólagosságát erősen érintő eme alakulat bár részévé is vált magánjogunknak, semmi indokát nem látjuk, hogy az ezen alakulat által amúgy is privilegizált eladó javára fölösen kedvezményes helyzetet teremtsünk. Szabály a tulajdonjog kizárólagossága, tehát a vevő-tulajdonos védelme áll homloktérben és nem az eladóé (fentartott tulajdonosé). De ezenfelül: jóllehet megengedjük, hogy a részletügylettől — mint ahol a fentartás leginkább merül fel — különösen nálunk, a gyenge gazdasági erejű osztályok talaján, bizonyos jogosultságot elvitatni nem lehet, mégis különösebb okok eme