Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 5. szám - A nyugdijbefizetések visszatérítése

86 Ö3 még ha érdeke volna is az összességnek a befizetések visszatartása, ez még a visszatartást jogossá nem teszi. Jogtalanul még jótékony czél sem gazdagodhatik. Az kétségtelen, hogy a nyugdijalap tagsága lényegileg életbiztositási szerződés és az alkalmazott befizetései biztosítási dijak. Az életbiztosítási dijak pedig még a koczkázat tartama alatt is részben takarékbetétek, a koczkázati idő beállta előtt pedig teljesen azok. A biztosítási szerződésnek a carentia idő alatt történő megszüntetésénél a befizetések visszafizetése, mint jogtalan gazdagodás megtérítése, már általánosan el van ismerve. Ez elismerés benne van már a kereskedelmi törvény 485. §. 1. pontjában, 486. § , 505. §. 1. pontjában is. Nem lehet itt hivatkozni a kereskedelmi törvény 486. §-ának intézkedésére, hogy a befizetett díj vissza nem követelhető, ha a biztosítási szerződés érvénytelenségét, vagy megszűntét maga a biztosított okozta. Ez a szabály a Kereskedelmi törvény 475. és 485. §-aiban foglalt érvénytelenségi és megszüntetési esetekre vonatkozik. Ezek közt psdig az az eset nincs felsorolva, a mikor a biztosítás azért szűnik meg, mert a biztosító, a biztosító mögött álló személy, t. i. a főnök nem engedi meg a fizetés folytatását. A 486. § nak ez az intézkedése csak akkor volna a mi kérdésünkben alkalmazható, ha az alperes szolgálatából kilépő alkalmazott tovább is tagja maradhatna az alperesi intézetnek, de ő tag maradni nem akarna. Ekkor valóban ő okozná a biztosítási szerződés megszűntét, habár még ehhez is nagyon sok szó férne. A mi kérdésünkben a Kereskedelmi törvény 504. § ának 1. és 2 pontjának analógiája áll, a mint azt a m. kir. Curiára hivatkozott 259/911. számú Ítélete helyesen megállapítja. A Kereskedelmi törvény is, ez a biztosítási részében már elavult és korhadt törvény, elren deli tehát a befizetett dijak egy részének visszaadását. De még tovább mentek maguk a biztosító társaságok. A biztosító társaságok a biztositásnak időközi, egyoldalú abbahagyásakor a 486. §. 2. bekezdése daczára kivétel nélkül kárpótlást adnak a befizetett dijakért. Már pedig a biztosító társaságok nyereségre irányuló vállalatok, nem ugy, mint a nyugdijalapok, amelyek állítólag jóléti intézmények, és a melyek állítólag az alkalmazott szocziális érdekét kívánják szolgálni. Ismétlem, joggyakorlatunkban az a tétel 5 sz. kétségtelen elismerést nyert, hogy minden kikötés nélkül, vagyis ha az alapszabályok a kilépő alkalmazott befizetéseinek visszatartását el nem rendelik, e befizetések a kilépő alkalmazottnak nyilvánvalóan jogtalan és alaptalan gazdagodás czimen visszajárnak. Az eltérés a joggyakorlatban ott kezdődik, amikor az alapszabályok a többször hivatkozott kikötést tartalmazzák. Erre a kikötésre hivatkozva, akkíp érvelnek a Curiával szembe helyezkedő alsó bírósági Ítéletek, hogy a befizetések visszatartásának kikötése felek közt előre lévén a nyugdijszabályzat aláírásával megállapítva, a befizetések visszatartása nem lehet jogtalan, alaptalan gazdagodás. Ez az okoskodás lényegileg azt jelenti, hogy a befizetések visszakövetelhetöségeről történt előzetes lemondás ajándék és az ajándékot visszakövetelni nem lehet. Ennek az okoskodásnak lényegét így nyersen beállítva, tűnik ki azonnal^ mennyire erkölcstelen az inkriminált kikötés. Hát vájjon az a nyomorult 100 meg 100 alkalmazott valóban animo donandi, donandi causa irja alá az alapszabályokat és ezzel a sérelmes kikötését? Nem kétségtelen-e, hogy a mikor az alkalmazott az alapszabályokat aláírja, azt hiszi, azt kell hinnie, hogy befizetéseiért ellenszolgáltatást fog kapni, minthogy pedig a carentia idő alatt semmiféle ellenszolgáltatást nem kap, a kikötés érvényes nem lehet, mert az animus donandit beleolvasni maga is erkölcstelenség. A józan ész diktálja, hogy e kikötésnek csak ugy van értelme és csak ugy lehet érvényes, ha azt jelenti, hogy a míg a másik fél kész kötelezettségeinek eleget tenni, addig te nyugdijegyesületi tag sem szüntetheted meg egyoldalulag a tagságot és rem követelheted vissza befizetéseidet. Vagyis ér/ényes lehetne ez a kikötés akkor, ha az a nyugdijintézeti tag, aki állását ott hagyja, a mihez feltétlenül joga van, és a mit akadályozni, kötbérhez kötni nem szabad, tovább maradhatna a nyugdijalap tagja, de ö tagja unradni nem akarna, mert akkor valóban a kilépő alkalmazott volna oka a nyugdíjbiztosítási szerződés megszűntének. A hol azonban az alkalmaztatási viszony megszűnte, jogos megszűnte miatt kizárják az alkalmazottat a nyugdijalapból, a hol tehát ha tag akarna is maradni, nem maradhat, ott a kikötés erkölcstelen, mert nem szándékozott, jogtalan, ellenszolgáltatás nélküli gazdagodást Kereskedelmi Jog