Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 4. szám - A részvénytársaság semmissége

76 Kereskedelmi Jog 4 B4. megtehesse, viszont ezzel az eladót sem hozza rosszabb helyzetbe, mert azt, hogy az áru a szerződésnek megfelel, minden esetben az eladó tartozik bizonyítani. Az eladónak eme kötelezettségén nem változtat az, hogy a vevő a kifogás alaposságáról meggyőződest nem is szerezhetett, de a jelen esetben ez nem is forog fenn, mert alperes a kifogásait a második mintacsomó tartalmának a szerződési mustrától való eltérésére alapította. Felperes nem bizonyította, hogy az eladott áru mustraszerü volt, sőt ennek bizonyítása lehetetlenné is vált. Ezt a nyilvános árverésen eladott részből vett és hiteles személy által lezárt mintacsomóval kellett volna b zonyitani. Annak bizonyítása, hogy az eladott áru elsőrendű minőségű volt, el nem fogadható, mert mustra mellett való vételeknél az áru minőségének közelebbi meghatáro ását a mustra pótolja és a vevő ettől eltérő, akár esetleg jobb minőségű árut sem tartozik elfogadni. Ezek szerint az árut alperes rovására eladottnak tekinteni nem lehet s igy hiányzik a törvényes alap ahhoz, hogy alperes a szcződési és az árverési vételár közt fenforgó különbözetnek, mint kárösszegnek megtérítésére köteleztessék. (1969/911.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. Balesetbiztosítás. 49. A baleset tényének bizonyítására elfogadtatott a biztosítottnak az orvosszakértÖK véleménye által támogatott eskü alatti vallomása. (M. kir. Curia 479/912. — 1912. decz. 18.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok : Nem vitás a felek között, hogy felperes a csatolt biztosítási szerződéssel alperessel baleset ellen bizositási szerződést kötött. Felperes azt vitatta, hogy 1908. február 17-én Óbecsén balesetet szenvedett, amely sérülés folytan utóbb teljesen munkaképtelenné lett. Alperes tagadásával szemben felperes azt az állitásat, hogy sérülése balesetből eredt: tanukkal és orvosszakértők meghallgatásával, valamint a saját esküjével kivánta bizonyitani. Ez a bizonyitás sikerült. Igaz ugyan, hogy a szakértők véleményükben azt is előadták, hogy ha a szervezet nagyobb fokú véredényelmeszesedés és vesebaj által meg van támadva, akkor kevésbé bír a kárnak ellentállani és hogy ilyen — az ellentállásban gvengült — szervezet külbehatás nélkül is megbetegedhetik, de ez szerintük csak nagyon ritkán és a véredény-elmeszedésnek csak nagyobb fokánál eshetik meg és ekkor is rendszerint valamely csekély külbehatás szokott a betegség kiváltó oka lenpí. A szóbanforgó esetben azonban a szakértők nem állapították meg azt, hogy a felperes olyan nagyfokú véredény-elmeszesedésben szenvedett, hogy külbehatás néikül kellett a betegséget megkapnia. Vitatta ugyan azt is az alperes, hogy a biztosítási feltételek 4. §. b) pontja értelmében felperesnek kártérítéssel azért sem tartozik, mert felperes már a biztosítási szerződés kötésekor czukorbetegségben és véredény-elmeszestdésben szenvedett s hogy erről felperes tudott és hogy az ilyen betegségben szenvedők a biztosításból ki vannak zárva. Alperesnek ezt az érvelését azonban figyelembe venni nem leketett, mert ugy D. P. tanú vallomásával, mmt a meghallgatott orvosszakértők egybehangzó véleményével bizonyítva van, hogy felperes czukorbetegségben nem szenvedett, a véredény-elmeszesedés pedig, mint kizárási ok, felemlítve nincs. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 50. A balesetbiztosításban érvényesen kiköthető az, hogy az utóbb beállott elmezavar megszünteti a biztosítást. A perköltségek kölcsönösen megszüntettettek, mert a per eldöntése a kötvényfeltételek vitás értelmének bírói meghatározásától függött. (M. kir. Curia 39Ö/1H12. — 1912 decz. 13.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja azzal a részváltoztatással, hogy a perköltségeket a felperesek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A biztosítási szerződés kiegészítő részét tevő kötvény-feltételek 4 §. b) pontja szerint a felek már eleve — a szerződés megkötésekor — megállapodtak abban, hogy a biztosításból az elmezavart egyének kizárvák. A kötvény-feltételek 6. §. 5. bekezdése pedig azt a kikötést is tartalmazza, hogy „ha a biztosított a 4. §. b) pontjában említett bajok vagy testi hibák valamelyikébe esne: a biztosítás megszűnik". A biztosítási szerződés ezen rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a biztositó alperes által a szerződés alapján vállalt koczkázatnak terjedelme akképen korlátoztatott, hogy a koczkázat viselése nem terjed ki azokra a balesetekre, melyek hiztositottat elmezavart állapotban érik, még ha az elmebetegség a szerződés tartama alatt lépett is fel. A szerződésben foglalt ez a kikötés kétségkívül joghatályos, mert a biztosítási szerződés megkötésénél a koczkázat terjedelme kérdésében a felek szabad belátásuk szerint léphetnek megegyezésre, aminek a K. T. 507. § a egyáltalában nem áll útjában. Minthogy pedig nem vitás, — de az előleges bizonyitás során meghallgatott orvosszakértők véleménye alapján is bizonyítottnak te-