Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 4. szám - A részvénytársaság semmissége

4 BZ. Kereskedelmi Jog amely a bírói beavatkozásnak ezt az erőszakos és súlyos módját egyáltalában nem tartja megengedhetőnek. Ezek a nagy vonásban csoportosított szempontok eléggé meggyőzhetnek arról, hogy minő nehézségekkel veszi fel a küzdelmet az a törvény vagy bírói gyakorlat, amely a részvénytársaság megsemmisítésének okait határozottan körülírni akarja. Egy rövid czikk keretében le kell mondanunk arról, hogy a megsemmisítési okok megállapításának nehézségeire a külföldi törvények rendelkezéseinek felsorolásával és kritikájával mutassunk reá ; egy pár jellemző példának felemlitésétől azonban még sem tekinthetünk el. A megsemmisítést, a semmisséget (nullité) valóságos jogrendszerré emelte a franczia jog. Már az 1673. évi ordonance de commerceben olvashatjuk (4. czim 2. §.) : J'extrait des societés . . . sera registré . . . le tóid á peine I de nullité des actes et des contracts passés tant ' entre les associés qu avec leurs créanciers et ayant causeu. Nem telt el azonban még 10 év sem ennek a rendeletnek kibocsátásától és a bírói gyakorlat már nem alkalmazta annak reniekezéseit ; több határozat egyszerűen kijelenti, hogy a formalitások be nem tartása nem idéz fel semmisséget sem a társasági tagokkal, sem a hitelezőkkel szemben. ) A Code de commerce 42. § a megállapítja azon társaságok semmisségét, amelyeknek alapításánál nem tartattak be a nyilvánosság érdekében felállított szabályok. A gyakorlati életet szem előtt tartó bírósági határozatok és az elmelet azonban ennek a rendelkezésnek is igen enyhe magyarázatát adták, mert megengedhetőnek tartották azt. hogy bizonyos esetekben a társaság az elkövetett szabálytalanságokat utólag pótolhassa.4) Az 1867. évi július 24-iki törvény — nem okulva a gyakorlati élet tapasztalatain — továbbra is íentartotta a semmisség merev szabályozását (41. §.), megadván bármely érdekeltnek a jogot, h.gy másodrangú formai hibák fen forgása esetén is (22., 23.. 24. és 25. § okban előirt feltételek) akár milyen hosszú idő lefolyása után előidézhesse a társaság megsemmisítését. Végre az 1893. évi augusz3) L. Délangle : Des sociétés commerciales. Paris 1843. 11. k. 155. 1. Hémard : Théorie et prat.que des nullités de sociétés sü>. Páris, 1912. 1., 87 és köv.pp *) L. Troplong: Le droit civile, du contrat de société. I. 244. p. ; Délangle : i. m. 526. és köv. pp. tus 1. törvény lényegesen enyhítette a semmisség okainak szabályozását, amidőn kimondotta, hogy a semmisségre irányuló keresetnek nincsen helye, a) ha az ok a kereset beadása előtt megszűnt; b) amennyiben az alapításkori szabálytalanságok szanálása végett közgyűlés hivatik össze, e közgyűlés összehívásának napja utan kereset nem adható be és végre c) 10 év eltelte után egyáltalában nem lehet a tarkaság megsemmisítését követelni.5) A német jogban éppen m- gforditva bontakozik ki a semmisség kérdése : az enyhe, liberális felfogás válik folyton szigorúbbá. Az 1870. évi részvénynovella — hasonltán a mi K. T.ünkhöz — egyáltalán nem szabályozta a megsemmisítést. A bírói gyakorlat peaig eleinte arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részvénytársaság bejegyzése constituaió jogi tény, amely létrehozza a részvénytársaságot még anban az esetben is, ha az alapítás körül szabálytalanságok történtek. Éppen ezért egy bejegyzett részvénytársaságot az alapításkor elkövetett szabálytalanságok okából nem lehet megsemmisíteni.6) Később azonban — különösen az 1884. évi novella után — igen nagy vita fejlődött ki az irodalomban a felett, hogy minő esetekben jogosult es köteles a peroirosag a részvénytársaságot megsemmisíteni. Mellőzve a részletekbe való bocsatkozást, csak azt az eredményt közöljük, hogy az írók túlnyomó része kétségtelennek jelenti ki, hogy az a részvénytársaság, amelynek alapszabályaiban hiányoznak, vagy ha benne is foglaltatnak, de érvénytelenek azok a rendelkezések, amelyeket a törvény, mint lényegeseket előír, jogilag létezőnek meg akkor sem tekinthető, ha bejegyeztetett. És az uj nkt. 309. és 310. §-ai ennek az elvnek törvényes szabályozását adjak") anélkül azonban, hogy kétséget kizáróan megoldottak volna azt a lényegesebb kérdést, hogy minő esetekben semmisíthető meg a részvénytársaság ; mert e rendelkezések magyarázói között a legnagyobb vita éppen a körül fejlődött ki, hogy a 309. §, kimerítően sorolja-e fel a semmisségi okokat, avagy lehetséges e a társaság megsemmisítése még más okból is.8) 5) Lásd részletesebben szerző : i. m. 300. 1. 6) L különösen Enzmann : Die Xichtigkeit einer A.-G. Leipzig, 1907. 12. és köv. 11. L. részletesebben szerző : i. m. 301. és köv. 11. 8) Staub : 8. kiad. Anm. 2. ad 309. §. : Makower: III. ad 309. §. és Pinner (320. L) szerint a 309. §. nem