Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 4. szám - A részvénytársaság semmissége
68 A megsemmisítés okainak a franczia és német jogban most vázolt odysseája talán felfogja hivni birói gyakorlatunknak figyelmét arra, hogy az „egyes lényeges alapítási feltételek" határozott megjelölésénél minő szempontok szerint járjon el. Nézetünk szerint, jogunk jelenlegi állásában, egyedül a K. T. 149. §-a vehető kiindulási alapul a semmisségi okok részletezésénél. Nem tekinthető részvénytársaságnak az a társaság, amelynek alaptőkéje nincs biztosítva, alapszabályai nincsenek és — ami a szóbanforgó kérdésre nem vonatkozik — ha a kereskedelmi czégjegyzékbe nincsen bejegyezve ; mert a K. T. 149. §-a ezekben jelöli meg a részvénytársaság lényeges alkatelemeit. Hogy azután mikor lehet azt mondani egy már bejegyzett rtságról, hogy alaptőkéje nincsen biztosítva, minő pótolhatatlan hiányok fenforgása alapján lehet azt mondani, hogy nincsenek alapszabályok — ez éppen a punctum saliens, amelynek csak az irányelveit lehet alapos megfontolás és részletes fejtegetések után megállapítani; a konkrét esetben való döntésnek lévén feladata ezeknek az elveknek alapul vételével magát a semmisségi okot is megjelölni. Minderről azonban eddig a birói gyakorlat még nem nyilatkozott, ami érthető is, mert hiszen a Curia 629/912. V. sz. határozata még a megsemmisítés lehetőségének kérdését sem oldja meg határozottan. II. Ha a 629/912. V. sz. határozatban foglalt feltételes kijelentésnek helyes az az értelmezése, hogy a Curia lehetségesnek tartja a részvényes keresete alapján, bizonyos „lényeges alapítási feltételek'1 hiánya esetében, a részvénytársaság megsemmisítését; akkor megoldást követel az a másik nagyfontosságú kérdés is, hogy vájjon megilleti-e a megsemmisítés joga hivatalból is a czégbiróságot, amennyiben ő szerez tudomást (közvetlen észlelés, hatóságok megkeresése, hírlapok vagy feljelentés utján) a „lényeges alapitási feltételek" hiányáról ? Mert a megsemmisítés lehetőségének elismerése abban találja legmélyebb indokát, hogy a jogrend, közérdekből, csakis bizonyos abszolút alakban előirt feltételek betartása mellett engedvén meg részvénytársaság alapítását,9) a kimerítő taxatio ; ellenkező nézeten Enzmann : i m. 30. és köv. II. Staub: 6/7. kiadás Anm. 2. ad 309. §. stb. stb 9) Ezen az elven alapul az egész normatív szabályozási rendszer. 4 sz. mennyiben ezek a feltételek figyelmen kívül hagyatnak : a formai bejegyzés nem tehet nem létezőt létezővé, jogtalant jogossá; tehát közérdekből fosztandó meg a normákat be nem tartott részvénytársaság az amupy is csak „látszólagos" létezésétől. Csakis ezen az alapon ismerhető el a részvényesnek a megsemmisítésre irányuló kereseti joga, amely végeredményben nem egyéb, mint az in integrum restituciónak a részvényes kezdeményezése alapján történő birói foganatosítása. De ha már megadjuk a részvényesnek ezt a kereseti jogot, akkor egyáltalában nem emelhető jogi kifogás az ellen sem, sőt a czégbirói ellenőrzés jelentőségének átértése még inkább kell arra vezessen, hogy a közérdeket oltalmazó czégbiróság hivatalból is foganatosíthassa ezt az in integrum restiiuciót. A czégbiróság eme jogának elismerése, természetszerűen szükségessé teszi annak a kérdésnek megoldását is, hogy minő esetekben élhet a czégbiróság a hivatalból történő megsemmisítés jogával. Ez a feladat isméi csak a birói gyakorlatra háramolna mindaddig, amig a törvényhozás — hasonlóan a német „Gesetz über die Angelegenheit der freiwilligen Gerichtsbarkeit" 142., 143. és 144. §-aihoz — kimerítően nem szabályozza a czégbiróságnak „törlési jogát" is. III. Végre meg kell oldani 8zt a szintén nem könnyű kérdést, hogy mi történik a részvénytársasággal a megsemmisítés után !? Jogilag talán első látszatra feleslegesnek is látszik ez a kérdés, mert hiszen teoretice a megsemmisítés megsemmisíti a rtságot; tehát egy nem létező társasággal már semmi sem történhetik. Gyakorlatilag azonban — (gondoljunk csak egy hosszú idő óta létezett rtságra) — a birói kimondás még nem söpri el a társaság vagyonát, tartozásait, vállalt és lebonyolitásra váró ügyleteit, alkalmazottait stb. stb. A megoldásnak egy módja önként kínálkozik : elrendelerdő a társaság felszámolása. Hogy azonban a K. T. 201. § a mellett, — amely „törvényszéki határozattal" való feloszlatást (hasonlóan a szövetkezetekre vonatkozó 247. §. 5. ponthoz) nem ismer a rtságnál, — lehetséges volna a felszámolásnak mereven taxáit esetekre megállapított szabályait a megsemmisitett részvénytársaságra is kiterjeszteni, — az legalább is nagyon vitatható kérdés. * * * Kereskedelmi Jog