Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Védjegyjogi Döntvénytár. [Könyvismertetés]

2. ez. Kereskedelmi Jog 36 Megállapítja egyébként a kir. törvényszék, e nem kifogásolt 5. a. levél is arra mutat, hogy a felperesnek a C) a. kötés alapján telje­sített szállításokra nézve, csupán az ár beszá­mítása miatt volt kifogása s ez irányú felszó­lalása a szerződéses ár visszállitásával orvosol­tatott is. A D) a. kötésre vonatkozóan viszont akként áll a dolog, hogy a 4. a levél szerint a felperes az ügylettől 1908. június hó 4-én kártérítési igény fentartása nélkül elállott. Eltekintve tehát attól, hogy a felperes el­vont hasznot követel, míg a szakértők erre a kötésre esőén árkülönbözeti veszteséget vélemé­nyeznek, abból a körülményből, hogy az alpe­res a kötés teljesitésekép 41 vég vásznat 1908. évi június 12-én, 59 véget pedig ugyanazon évi július hó 23 án szállított, kártérítési alap akkor sem volna megállapítható felperes részére, ha az alperes nem fogadta volna a válaszirati főesküt a vitás F) a. levél tekintetében, mely a bemutatott másolat szerint az első szállítási részlet kézhez vétele után tette azt a kijelen­tést tartalmára, hogy a felperes a szállítási késedelem folytán előállott kára fejében bizo­nyos °,o-ot lefog írni e vételárból. Jogszabály ugyanis, hogy az a vevő, aki a K. T. 353-ik §-ban előirt jogok közül már választott, választásától többé el nem térhet s így ha az elállást vál isztotta s eEnek ellenére utóbb mégis elfogadta a teljesítést, a teljesítés mellett külön kártérítést követelni nem jogosult s erre vonatkozó minden jogfentartása hatály­talan. Ez okból a kir. törvényszék a keresetet egészen elutasította. (11627/910.) A kassai kir. Ítélőtábla: Az e'sőbiróság Íté­letét indokai alapján helybenhagyja. (3109/1911.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja és pedig az 1307. évi január 6-án történt megrendelésre vonatkozóan felhí­vott indokainál fogva, az 1907. évi november hó 28-án történt megrendelé re vonatkozólag pedig azért, mert miután az alperes a felperes­nek a 4. a. levelező lappal az ügylettől bejelen­tett elállását nem fogadta el, hanem ahhoz tovább is ragaszkodott és felperestől a méreteket megkapta, többé figyelmet érdemlő késedelembe nem esett. 25. A kifejezetten koronaértékben tett ajánlatok megjegyzés­nélküli elfogadása esetében, a kisebb pé-zegységgel bíró országban lakó vevő nem hivatkoznánk sikerrel arra. hogy ö az ajánlatot kisebb pénzegység szerint tekintette elfoga­dottnak. (M. kir. Curai 337/911. — 1911. deczember 7.) M. kir. Curia : Mindkét alsóbbfoku bíróság Ítéletét megváltoztatja, a keresetben előadott vetéli ügylet létrejöttét és az alperesnek mint vevőnek ezen ügylet nem teljesítéséből eredő kártérítési kötelezettségét a fe peres el szemben megállapítja és utasítja az első sorban eljárt kir. törvényszéket, hozzon az alperes által fize­tendő kártérítés összegére nézve ujabb hatá­rozatot. Indokok: Abból a nem vitás tényből, hogy a felperes az 1909. november ho 24. napján tett első ajánlatában az alperesnek megvételre ajánlott buza vételárát kifejezetten 21 korona 50 fillérben állapította meg, nyilvánvaló, hogy az alperesnek erre az ajánlatra 1909. évi november ho 26 án adott 2. H. válaszában tett az a kijelentése, hogy elfogad 30 kocsit ,2r20"-as egységárban, nem értelmezhető másként, mint­hogy ez az egységár felperes ajánlatában foglalt korona értékre vonatkozik, mivel ellenkező eset­ben az alperesnek okvetlenül kifejezést kellett volna adnia annak, hogy nem az ajánlatban foglalt koronaértéket, „hanen a román leit" érti. Minthogy pedig ebben a 2. alattiban és ezt a sürgönyét elismerő B. a. levelében az alperes a íelperes ajanlatát csak azzal a meg­szorítással fogadta el, hogy a 21 korona 50 fillérért kínált búzát csak 21 korona 20 fillérért volt hajlandó megtartani, a K. T. 319. § a szerint ez a 2. alatti a felperes által tett ajánlat vissza­utasításának s egyszersmind uj ajánlatnak tekin­tendő, mely uj ajánlatot a felperes a 3. a. sürgönyben minden megszorítás nélkül elfoga­dott. Az ügylet tehát már a 3. a. sürgönynyel létrejött s igy az alperesnek nem állott jogában az ügylet megkötése u'án a 4. alattiban nyilat­kozatát annak elfogadása után utólag oda magyarázni, hogy ö a vételárat lei értékben értette. Minthogy továbbá nem vitás az sem, hogy az alperes a fenti ügy ettél megvett buza átvételét megtagadta, a K. T. 351. §-a szerint joga van a felperesnek alperestől mint késedel­mes vevőtől kártérítést követelni. A keresetben előadott ügylet létrejötte és az alperes kártérítési kötelezettsége tehát meg­állapítandó s tekintettel arra, hogy az alsófoku bíróság a kar összegére nézve még nem hatá­roztak, az eljáró k'r. törvényszék további szabály­szerű eljárásra utasítandó volt. A más fajú szólöalany szállítása a keresk. törv. 3ő0. §. szerinti csalás esetét állapítván meg. ebben az esetben az eladó nem hivatkozhatik sikeresen a 319. §-ra. (M. kir. Curia 1522/911. P. — 1911. deczember 14.) A szegedi kir. ítélőtábla az elsőbiróság Íté­letét megváltoztatja s kimondja, hogy a felperes keresete a K. T 349. §-a alapján elévülés oká­ból el nem utasítható és ebből folyólag az első­biróságot további eljárásra utasítja. Indokok: A per adatai szerint felpere ripa­ria portális fajú alanyokat rendelt. Hogy felpe­res különös súlyt helyezett erre a fajra, ezt indokolttá teszi a szakértőknek az a véleménye és H. L. az a vallomása, (9. kérdés) hogy a riparia portalis egy harmadával több termést hoz, mint a rupestris monticola, továbbá, hogy felperes földjenek talaja az utóbbi fajú szőlő-

Next

/
Thumbnails
Contents