Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Védjegyjogi Döntvénytár. [Könyvismertetés]

pedig a C) a. kérdőpontokra hallgassa ki és a felek észrevételeinek megtétele után hozzon a kifejlendőkhöz képest uj határozatot. 23. Ha a vevő a kikötött fedezeti váltót nem szolgáltatja át az eladónak a megállapított időben, az eladó jogosítva van a fedezeti váltó ellenében engedélyezett hitelezési idő eltelte előtt azonnal a vételár követelést érvényesíteni. (M. kir. Curia 239/1911. — 1911. november 3.) A nagyváradi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : A kötlevél szerint felperes az alperesnek a vételár erejéig hosszabb tartamú hitelt nyújtott, de ezt azon feltételhez kötötte, hogy alperes a vételárat váltóval fedezi. Alperes a feltételnek nem felelt meg, mert a kereskedelmi szokásnak megfelelően, az áru átvételével egyidejűleg a váltót be nem küldötte, ekként tehát a megállapodás hatályát veszitette és a K. T. 345 §-ának az a rendelkezése lép előtérbe, hogy az áru vételára az átadáskor, más helyről átküldött áruknál pedig az átvételkor fizetendő. Nem alapos alperesnek az a védekezése, hogy felperes tartozott volna a vételár erejéig reá, mint vevőre váltót intézvényezni s azt elfogadás végett nála bemutatni; mert a váltójogi elmélettől eltérően általánosan el van terjedve a kereskedelmi forgalomban az a szokás, hogy a fizetésre kötelezett fél a kötelezett öszszeget egyedüli aláírásával ellátott váltó által fedezi, a váltóbirtokos pedig a hiányzó lényeges kellékeket a V. T. 93. §-a értelmében utólag tölti ki. Az elsőbiróság ítéletét ezen okokból tehát helybenhagyni kellett. (2682/910.) M. kir. Curia : A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. 24. Aki a késedelmes teljesítést jogfentartás nélkül elfogadja, a késedelemből eredő kárának a megtérítését utóbb nem igényelheti. (M. kir. Curia 169/911. — 1911. november 3.) A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék : A keresetet visszautasítja. Indokok: Ha az adásvételi ügylet teljesedésbe megy és az eladó és a vevő kölcsönösen teljesitik szerződéses kötelezettségeiket, a vélelem abban az irányban áll fenn, hogy a felek valamelyikének teljesítési késedelméből a vétlen másik fél nem kíván jogokat származtatni. Ezért ez ellenkezőt, a kártérítési igények idején való kifejezett fentartását a jog érvényesítésének előfeltételeként kell bizonyítani. Ebben az esetben a G) a. szabályozott adás-vételi ügyletre vonatkozóan megállapítja a kir. törvényszék, hogy az eladó az árunak legkésőbben 1907. évi október hó végéig való megjelölése fejében vállalkozván a szállításra (auf Abberufung), ennek megtörténtéig késedelembe nem eshetett. Megállapítja az 1907. évi október hó 25-ről keltezett, másolatban bemutatott s a felperes czég másoló könyvében is előforduló levélnek és a tanuk vallomásával való egybevetéséből, hogy a felperes mint vevő az 1907. évi október hó 25 én az áru körülírására és szállításának szorgalmazására vonatkozó kötelezettségének az összes akkori szállítási hátralék tekintetében eleget tett, sőt egyidejűleg kártérítési igényét is bejelentette az esetre, ha a szállítás 14 nap alatt meg nem történik. Bizonyítottnak kell azt tekinteni annál is inkább, mert a felperes többi között ebben az irányban is főesküt ajánlott fel az alperesnek, aki azonban az e körülmény tekintetében sem elfogadó, sem visszakínáló nyilatkozatot nem tett. Megállapítja továbbá a kir. törvényszék, az alperes előadásának megfelelően a tanuk vallomásai alapján, hogy a C) a. kötés teljesitésekép az alperes az 1907. évi október hó végéig szállított 49 vég vásznon felül 39 vég vásznat 1907. évi deczember hó 30 án, 8 véget 1908. évi február hó 12 én, 26-ot pedig 1908. márczius 7-én szállított. (Az 1908. évi április hó 8-án szállított 15, valamint az egyáltalán nem szállított 3 végért nem számit felperes kártérítést.) Nyilvánvaló ezek szerint, hogy 93 vég vászon szállítása tekintetében késedelembe esett az alperes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fizetni is tartozik a szakértőileg megállapított 279 korona elvont hasznot, vagy egyáltalán bárminő kártérítést, mert a tanuk csupán K. T., az alperes akkori keresked. utazója előtt 1907. évi november 18 án tett jogfentartást bizonyítják, aminek, habár K. T. erre nézve nem tud határozottat mondani, egész kétségtelenül erre a a szállításra kellett ugyan vonatkoznia, mint a szállítás bonyolítását megelőző előleges tájékoztatás azonban semmikép sem lehet egyenlő hatályú a vevőnek azzal a magatartásával, amelyet a szállítások megtörténte után közvetlenül az átvételkor és azután tanusit. Azt, hogy a felperes a késedelmes szállításból eredően kártéritási jogát a most említett időpontban kikötötte, fentartotta volna, egyetlen adat sem bizonyítja, sőt nem is valószinüsiti. Ebben az irányban esküt sem ajánl fel a felperes, mert az a főeskü, melyet válasziratában felkínál s amelyet visszakinálás esetében letenni ajánlkozik, erre vonatkozó részében csupán csak általánosságba mozog, hogy a késedelmes szállításon alapuló kártérítési igény fentartatott, de nem jelöli meg minthogy a perben sehol sincs kifejtve, hogy ezen fentartás mikor és mikép történt, ennek következtében annak, hogy az alperes a főeskü eme része tekintetében nem nyilatkozott az 1868. évi LIV. t.-cz. 233—234. §-ai szerinti hatása sem lehet.