Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Védjegyjogi Döntvénytár. [Könyvismertetés]

azon része ellen, amely jogtalanul levont és visszatartott vételár czimén 48 márka 55 pfennig és 23 márka 55 pfennig erejéig kérte alperest marasztalni, minthogy pedig elleniratbeli tagadásai evvel a kereseti jogczimmel nyilván semmiféle összefüggésben nincsenek s az ezen czimen követelt 72 márka 10 pfennig ellenében alperes érdemben nem is védekezett, a szerződés alapján pedig a vevő a kikötött vételárt hiánytalanul köteles megfizetni s az eladó hozzájárulása hiján a vételárból levonást nem tehet, alperes marasztalása 72 márka 10 pfennig és kamatai erejéig indokolt. Alperes tagadta ugyanhogy felperes másnak nem adott azonos árkedvezményt, ez a tagadás azonban czéltalan, mert alperes nem ezt tagadni, hanem állítani és bizonyítani tartozik, hogy felperes kinek és mikor adott azonos kedvezményt. Alperes viszonválaszában ezen bizonyítási kötelezettségének megfelelni látszik ugyan, amennyiben H. J. tanú kihallgatásának elrendelése esetére, a kereskedelmi könyvek felmutatására kéri kötelezni, a bíróság mégis ezen bizonyítási ajánlatot figyelmen kivül hagyva hozott ítéletet, mert ha bizonyítva volna is, hogy felperes az alperesével azonos árkedvezményt másnak is megadta, az alperes kötelezettségét még nem szüntetné meg. A kereskedelmi forgalo nban ugyanis a kedvezmények nagysága és minősége a czég vagyoni viszonyai és összeköttetési körülményei, valamint a vevő egyéni körülményei szerint változhatik s így, ha alperes a felperes könyveivel bizonyítaná is, hogy felperes ugyanabban az időben más vevőnek is adott azonos vagy hasonló árkedvezményt, még mindig nem vitás az a most tagadott ténykörülmény, hogy felperes az alperesnek adottal azonos árkedvezményt G. czégnek nem adta mpg. De különben sem tartozik alperesre az a kérdés, hogy felperes az árut más vevőnek m'lyen árban szállította, mert alperes szempontjából csupán a közte és felperes közti szerződés irányadó s felperesnek az a különben nyilván megérthető akarata, hogy az alperessel kötött üzlet titokban maradjon s ennek az akaratnak az okai a szerződéssel elvállalt kötelezettségre kihatással nincsenek. Alperes nem tagadta kifejezetten azt, hogy a titoktartás az ügyletben kiköttetett, csupán azt tagadta, hogy a titoktartás kötelességének megszegése esetére a feltételesen elengedett vételár megfizetésére kötelezettséget vállalt. Alperes azonban nem tagadta a keresethez csatolt Ítélet valódiságát s a végrehajtási hiány daczára ez az itélet a benne foglalt állitások — bizonyítékokkal és ténymegállapításokkal a magyar bíróság ítélkezésénél bizonyítékul annál inkább mérlegelhető, mert a benne felhívott bizonyítékok perrendellenes alkalmazását, alperes nem vitatja s a poroszországi bizonyítás elrendelése esetén a bizonyítékok amúgy is a megkeresett állam törvényei szerint vétetnének fel. A berlini Landesgericht ítéleti tényállásában ismertetett levelezésből kétségtelen, hogy felperes az 5% rabattot és a szállítási költség felét meghaladó rendkívüli árkedvezményt alperesnek a titoktartás feltételével adta el s alperes ily feltétellel vette meg és vette át. Kétségtelen az is ebből a levelezésből, hogy a feltétel nélkül a kedvezmény csupán 5°/o rabatt és a szállt ási költség fele lett volna. A kedvezmény voltakép árleszállítás lévén, a feltételesen és feltétlenül szabott ár közti különbség vételárkülönbség s a feltétel be nem tartása esetére a feltétlen vételárnak, tebát a vételárkülönbözetnek fizetési kötelme keletkezik a vevő ellenében s nem változtat ezen az a kérdés, hogy alperes ennek fizetésére magát a szerződésben kifejezetten kötelezte-e vagy sem. mert ez a kötelem a szerződésből, az adásvételi ügyletből s a jogból magából következik. Alperes tagadta ugyan, hogy ö a rendkívüli kedvezményt G.-vel közölte, sőt tagadta az ennek igazolásául a válaszhoz D), E) és F) a. csatolt levelek alaki és tartalmi valódiságát és bár a Landesgericht ítéletének indokolásában foglalt ténymegállapítás nem alkalmas annak kifejezett bizonyítására, hogy alperes a rendkívüli árkedvezményt G.-vel kifejezetten közölte, mégis alperesnek legalább is gondatlanságán múlott, hogy G. az árkedvezményre vonatkozó levelezés birtokába jutott s ezért a gondatlanságáért alperes a szerződés értelmében felelős. Közömbös az, hogy felperes G.-nek minő gépeket szállított s ez a felperest az üzleti viszony felbontásával fenyegette-e, mert felperes nem követelheti a szerződés megszegése következtében a G. nek fizetett összeg alakjában előállott kárát, hanem csak azt a magasabb vételárat s illetve annak hátr lékát, amelyet alperes a feltétel be nem tartása mia't tartozik fizetni. Ezért a királyi törvényszék alperes kötelezettségét bizonyítás nélkül áliapitotta meg. (3852/910.) A pozsonyi kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ! Ítéletét vonatkozóan felhozott indokainál fogva helybenhagyja. (2633/910.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének azt a részét, melylyel az alperest 72 márka és 10 pfennig vagyis 84 korona 07 fillér töke és kamatjának megfizetésére kötelezte, indokainál I fogva helybenhagyja. Egyebekben ugyanezt az ítéletet a prdts. 108. § a alapján felo dja és utasítja az eljáró kir. törvényszéket, hogy a berlini kir. törvényszéket (Landesgericht) az A. a, ítélettel elintézett per iratainak áttétele iránt keresse meg. amennyiben a peres felek közötti adás-vevési szerződésök és az abban tett árengedmény tárgyában folytatott levelezés az iratok között feltalálható, a feleket azokra I hallgassa meg, ha pedig az emiitett levelezés I ott fel nem található, a felperest annak becsa| tolására hivja fel, azokra az alperest is hallgassa i meg, továbbá H. J. tanút az A) a., S. F. tanút