Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Védjegyjogi Döntvénytár. [Könyvismertetés]

2 81. Kereskedelmi Jog 31 IOGGYA KO I^I. V I . Általános. 20. Azon az alapon, hogy a megítélt követelés megszűnt, — helye van a megállapítási keresetnek. (M. kir. Curia 299 911. — 1911. deczember 5.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : A keresetnek helyt ad, megállapítja, hogy alperesnek felperesek ellen, ennek a kir. törvényszéknek Ítéletével megítélt követelése megszűnt. Indokok. Alaptalannak találta a kir. törvényszék alperesnek azt a védekezését, hogy a jelen esetben megállapítási keresetnek nincs helye, mert felperes csak végrehajtás megszüntetése, vagy az eredeti kötelezvény kiadása, esetleg a követelés teljes kiegyenlítését tanúsító nyugta kiadása iránt indifiatott volna keresetet. Ugyanis egyfelől alperes nem czáfolta meg felpereseknek azt az állítását, hogy végrehajtás megszüntetési keresetet az 1881 : LX. 30. §-ában megállapított feltételek hiánya miatt nem indíthattak ; másfelől pedig a kötelezvény kiadása, vagy nyugta kiállítása iránti kereset lényegében ugyancsak megállapítási kereset. Hasonlókép alaptalannak találta a kir. törvényszék a II. r. felperessel szemben emelt azt a kifogást is, hogy a B) a. megállapodás is csak L r. alperesre vonatkozván, a II. r. felperes keresete már ezért is elutasítandó. Igaz ugyan, hogy a B. a. csak I. r. felpereshez van intézve, de abban alperes azt jelenti ki. hogy a tökehátralék 30%-ának és a költség 50%-ának a meghatározott időn belül kifizetését a követelés kiegyenlítésével fogadja el, tehát nem az egyik adóstárssal szemben tesz leengedést, hanem magát a követelést jelenti ki megszűntnek, a kikötött feltételek teljesítésbe esetén. Ami már most alperesnek azt a védekezését illeti, hogy a keresetben megjelölt bírói kiutalás nem tekinthető a B. a.-ban kikötött fizetéssel egyértelműnek, tehát a követelés megszűntét sem vonja maga után, ennek elbírálása attól függ, hogy mi volt a felek szándéka a B. a. kiállításakor. Alperesnek a B. alattiban foglalt kijelentése annyit jelent, hogy a követelés megszűnik, ha a kikötött idő alatt, felperesek vagyonából a kikötött százalék a B. a. megjelölt követe ésre fordittatik, illetőleg alperes a követelésére addig felvett összegeken felül már csak a B. a meg határozott százalékra tart igényt az ott kikötött feltételek mellett. A felek egyetértőleg adták elő azt, hogy egyik félnek sem volt tudomása a B. a. kiállításakor arról, hogy felperesek ingatlanának eladásából kifolyóan alperes javára még valamely összeg bírói letétben van; valamint egyetértően adták elő azt, hogy a kiuta-. lás ugyanannak a követelésnek törlesztésére történt, amelyre a B. a. vonatkozik és amely ennek a kir. törvényszéknek ítéletén alapszik, végül nincs vita a felek közt arra nézve sem. hogy a kiutalt összeg meghaladta azt az összeget, amely megfelelt a B. alattiban kikötött százaléknak. Minthogy pedig ezek szerint a kiutalt pénz felvétele által egyfelől a felperesek vagyonából a kikötött százalék jutott a kereseti követelésre alperes kezeihez, másfelöl pedig a B. alattiban kikötött feltételek mellett, alperes megkapta azt az összeget, melyre követeléséből még igényt tartott: — kétségtelen, hogy ennek a ténynek a jogi hatása egyenlő azzal, mintha azt a pénzt felperesek fizették volna. Ezek folytán csupán az a kérdés volt már eldöntendő, hogy az alperes által elárverezett ingatlanra utóajánlatot tevő F. A.-nak az utóárverés költsége fejében önként fizetett 350 K. beszámítható e felperesek terhére, illetőleg az utóajánlatot tevőnek a letétben levő összegből kiutalandó lett volna-e. A végrehajtási törvény akkor még érvényben volt 187. §-ának első bekezdése értelmében utóajánlat esetében az utóajánlatot tevő az általa viselendő ujabb árverési költségeket előlegezni tartozik ugyan, amiből megtérítési igényre lehetne következtetni, de a szakasznak abból az intézkedéséből, hogy az előlegezés az „általa viselendő" költségekre vonatkozik, — kétségtelen, hogy a megtérítési igénynek csak akkor lehet alapja, ha az ingatlant nem az utóajánlatot tevő, hanem más személy szerzi meg és pedig az utóajánlati árnál nagyobb összegben, de semmi megtérítésre nem tarthat igényt a törvény határozott rendelkezésével szemben az utóajánlatot tevő akkor, ha az ingatlant ö maga veszi meg. Már pedig a beszerzett telekkönyvi adatokból (23.950/tk. 903.) kitűnik, hogy az ingatlant az utóajánlatot tevő „F. A." vette meg, ez tehát nem támaszthatott jogos igényt alperess3l szemben, az utóárverés költségeinek megtérítésére s amennyiben alperes ennek ellenére az árverési költségeket megtérítette, azt felperesekkel szemben leszámítani jogosítva nincs. Minthogy pedig eszerint az egész kiutalt összeg a B. a. megjelölt követelésre esett és minthogy a B. a. megjelölt követelése megszűntnek tekintendő, azért az ennek megállapítására irányuló keresetnek helyt adni kellett. (59.132/909.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletének elutasító rendelkezését felebbezés hiányában nem érinti, felebbezett egyéb részét