Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Védjegyjogi Döntvénytár. [Könyvismertetés]

Kereskedelmi Jog ^ sz. 30 esolatba hozva mindenkor az általánosan ismert, jól bevezetett védjegyekre utalnak. Kétségtelen tehát, hogy a fent elősorolt védjegyeknek, az ilyen toldatok, vagy a bitorló nevének és telepmegjelölésének a védjegyben való feltüntetése csupán látszólagos és csakis az utánzás kimentésére szolgál és a vevő, a fogyasztó közönség megtévesztését czélozza. Az ilyen bitorlások felismeréséhez azonban kereskedői érzék, a forgalom ismerete szükséges. A kizárólag jogi bíráskodás, a vita tárgyává tett védjegyeknek merev összehasonlítása, az eltéréseknek figyelembe vétele, latolgatása, a megtévesztésre irányuló szándók figyelmen kivül hagyása stb. csak a bitorlásnak kedvezhet. Az ártatlanság ós a jogszerűség szinezete rendszerint megtéveszti a védjegytörvény intenczióit félreismerő bírót. A leplezetlen bitorlásról nem is szólunk — ez csalás, hanem a leplezett eltulajdonítás esetéről, amikor a bitorlók a már jól bevezetett szó vagy ábrás védjegyeknek a saját védjegyükbe való felvételét, utánzását megkülönböztető erővel nem biró díszítések, más színek, áruk, toldatok a saját névnek stb. felhasználásával igyekszenek elpalástolni. S amint azt számos jogesetben tapasztalhattuk, nem sikertelenül. A jelenlegi állapot senkit sem elégít ki és sajnos, igen sokan kénytelenek arra a tapasztalatra jönni, hogy jogaikban teljesen védtelenül állanak. Iparunk és kereskedelmünk fejlődésével a védjegyoltalom hazánkban is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, s a törvényeink által szabályozott védjegyoltalom minderősebb igénybevételét, az érdeköss eütközések lehetőségének és számának emelkedését eredményezi. Ezzel szemben azonban a védjegytörvény által megvédeni szándékolt intézmények kellő szakértelem ós a judikatura ismeretének hiánya folytán, a valóságban védelem nélkül állanak. A védjegyjog helyes alkalmazásának, egységes szerves továbbfejlődésének ha nem is egyedüli, de egyebek között tagadhatatlanul a legfőbb akadálya, a judikatura hozzáférhetetlensége volt. Égető szükség volt tehát egy oly munka közreadására, amely a védjegyoltalomra vonatkozó tételes jogszabályok és a judikatura rendszerbe foglalása által a védjegyjog mai állapotáról hü képet adjon. Ennek a nagy fáradtságot, évekre visszamenő gondos irattári kutatásokat igénylő hatalmas munkának megszerkesztésére vállalkozott dr. Szász János „Védjegyjogi Döntvénytár"-ával. Szerzőt a mü összeállításánál egyrészt a teljességre való törekvés, másrészt pedig a kritikai szempont vezette. Tagadhatatlan, maga a szerző is hangsúlyozza, hogy a határozatok ós Ítéletek között néhány ellentétes és olyan is akad, amelyekhez a jogelmélet szempontjából szó férhet, ezeket azonban a szerző egyrészt a teljesség kedvéért, másrészt azért közli, mert, úgymond, a védjegyjog kérdéseiben a bírói arbitriumnak tág tere nyílik, s a határozatok éppen e tekintetben igen jellegzetes képet adnak. Az ily határozatok közlését azonban legkevésbé sem tartjuk veszedelmesnek, s ebből a szempontból éppen erre való tekintettel, nem is kívánjuk a munkát bírálat tárgyává tenni. Miként a bevezető részben már rámutattunk a védjegyjog helyes alkalmazására, a védjegyábrák hasonlóságának szigorú elbírálására az eladdig megjelent kiváló szakmunkák érezhető befolyást alig gyakorolhattak. Érthetően szóló bizonyság ez a mellett, hogy a védjegyjogi eset kimerítő, lehetőleg szószerinti közlése, a per tárgyává tett védjegyábrák szemléltető bemutatása, a védjegyjogi vonatkozások helyes megértésének elengedhetetlen követelményei. Ezt a czólt kívánja szolgálni dr. Szász János „Védjegyjogi Döntvénytár" cz. hatalmas munkája, s ugy véljük, sikerrel, mert hiszen tagadhatatlan, hogy az Ítéletek ós határozatok szószerinti ós szemléltető közlése a gyakorlati életben élénk védjegyJogi vitákat fog eredményezni, amely viták az ítéletek helyes szövegezésére tagadhatatlanul kedvező, szakszerű befolyással birnak. Még ez év végén adja közre a szerző kiváló munkájának II. kötetét, amely az 1895. évtől 1910. év végóig Magyarországon törvényes oltalmat élvező szavak betüsoros jegyzékét fogja tartalmazni. Tekintettel arra, hogy ily tartalmú munka eddigelé a kereskedő világ rendelkezésére nem állott, szerző hézagpótló munkássága az érdekeltség részéről kiváló elismerést érdemel. Tengeri magánjog a czime annak a nagybecsű munkának, mely Benyovits Lajos dr., a kir. Curiához tanácsjegyzői szolgálatra beosztott törvényszéki bírótól legközelebb megjelent. Szerző ezen müvében ismerteti a tengerjog történelmi fejlődését, kimerítően tárgyalja a hajó jogi természetét, a hajótulajdon megszerzésének módjait, a hajótulajdonos és a hajószemélyzet jogviszonyait, a hajószemélyzet járandóságait, az áruk szállítását tengeren, a szállítási szerződés tartama alatt a szerződő felek jogait és kötelességeit, a fuvardijat és a személyfuvarozást. Miután pedig a tengeri magánjog a tengeri kereskedelemben nemzetközi jelleggel bir, szerző a fentiekre vonatkozólag behatóan ismerteti a hazai, a franczia, a német, az angol ós az olasz joggyakorlatot és jogi irodalmat. A müvet Grill Károly könyvkiadó vállalata adta ki.