Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A kereskedelmi tudakozó irodák jogi felelőssége. [1. r.]

2. BZ. Kereskedelmi Jog 25 áll egymással szemben. Az egyik szolgálati, a másik ellenben vállalkozási szerződésnek tekinti a tudakozódó és a felvilágosítások adására hajlandónak mutatkozó fél között a megbízás folytán létrejött viszonyt. Van azonban e mellett még egy olyan jogi vélemény is, mely ebben a kérdésben nem mer apodiktikus választ adni, hanem az in concreto felmerült esetek különbözőségéhez képest óhajt minősíteni s vizsgálódásának eredménye szerint akarja megáll ipitani azután a feleletet is. A magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetének 1600-ik §-a értelmében: „a szolgálati szerződés által az egyik fél a másiknak . . . üzlete körében teljesítendő valamely szolgálatra a másik fél ... fizetésre kötelezi magát." Az 1626. §. szerint pedig „a vállalkozási szerződés által a vállalkozó valamely mü előállítására, a megrendelő a kikötött ellenérték fizetésére kötelezi magát. A mü nemcsak . . . dolog készítésében, . . . hanem . . . egyéb eredményben is állhat." Alkalmazzuk e tételes rendelkezéseket a tudakozódás rendszerinti lefolyására. A hitelező valamelyik ilyen intézethez fordul s lefizeti a kikötött dijat, vagy annak fizetésére kötelezi magát, hogy megtudja leendő, vagy már is tartozásban lévő adósának vagyoni megbízhatóságára vonatkozó és általa kért adatokat. Nem tanácsot vagy jogi véleményt, hanem tisztán csak olyan informácziókat kíván, melyek adósával szemben a jövendőben kifejtendő magatartását illetőleg alkalmasak lehetnek őt befolyásolni. Az intézet sem ígér egyebet, mint azt, hogy ezeket a felvilágosításokat a rendelkezésére álló eszközökkel megszerzi s azokat a tudakozódónak átengedi, a nélkül, hogy azokból bárminemű következményt vonna le. A tudakozódó intézetek tulajdonképeni czélja rendszerint csakis ez és nem több ; ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert mihelyt jogi vélemények és tanácsok nyújtására is vállalkozik, eljárása mindjárt más szempontok alá is esik s az ilyen tudakozódó iroda többé nem tekinthető olyan intézménynek, mely egyedül csak az általános magánjog rendelkezései alá tartozik, hanem ekkor már különös törvények (pl. ügyvédi vagy közjegyzői rendtartás, kereskedelmi törvény stb.) is irányadók lesznek reá nézve. Különösen áll (Megjelent a Goldschmidt-féle ,Zeitschrift für das gezammte Handelsrecht und KoDkursrecht" 70. kötetében 266 és kőv. lapokon.) Czikkem jó részben tulajdonképen az ő fejtegetéseit ismerteti. ez azokban az esetekben, midőn az informácziók megadására való vállalkozás az intézetnek csak egyik melléküzletága s midőn ez alapon azt minden kétséget kizárólag a kereskedelmi törvény alá lehet vonni, pl. a K. T. 284. §-á alapján, mely arról intézkedik, ha ,a kereskedő üzleti körében más kereskedő, vagy nem kereskedő részére ügyleteket végez, vagy szolgálatokat teljesít." A tisztán csak informácziók adásával foglalkozó vállalkozás tulajdonosa, ha csak e vállalat nem részvénytársasági vagy szövetkezeti alapon létesült, nálunk nem tekinthető kereskedőnek. 2) mert csakis arra vállalkozik, hogy összegyűjti, vagy átadja a kivánt adatokat, de sem ezeknek az adatoknak teljes megbízhatóságáért, sem az illető egyén hitelképességéért vagy épen fizetésképtelensége esetén jótállás iránt nem tesz kötelező nyilatkozatot. Ez pedig nem kereskedelmi ügylet. Szolgálatának tartalma ezek szerint kizárólag a felvilágosítás adásából áll. Kétségtelen tehát, hogy az informácziót kereső és adó között ilyképen szolgálati szerződés jön létre, vagyis megfelelőleg alkalmazandók lesznek rá az általános magánjog ide vágó rendelkezései és csak esetleg a K. T. intézkedései. Ezzel a nézettel szemben áll az a másik vélemény, mely ezt a jogviszonyt vállalkozási szerződésnek minősiti azzal az indokolással, hogy a tudakozódó czélja tulajdonképen nem az, hogy az informáló neki adatokat gyűjtsön össze, hanem inkább az, hogy megtudja azok összefoglalása alapján az eredményt, illetve azt az elhatározást, melyet szükségképen elfoglalni fog, mihelyt az adatok a maguk összességükben elébe lettek terjesztve. Kitűnik ez szerintük abból is, hogy a tudakozódó iroda néha semmi fáradságot sem fejt ki, midőn pl. egy és ugyanazon egyénre nézve egymásután többen tudakozódnak s az egyszer beszerzett adatokat a későbbiekkel egyszerűen közlik. Ez tehát ezért már nem is szolgálati, hanem vállalkozási szerződés, vagy ha az sem, akkor egyszerű megbízás s a Tervezet 1660 ik §-a szerint minősül. 2) Ellentétben pl. Németországgal, hol az 1897. május 10-iki K. T. 2-ik §-a értelmében az ilyen vállalkozás is kereskedelmi foglalkozásnak tekintendő, mert ,Ein gewerbliches Unternehmen, das nach Art und Umfang einen in Kaufmánnischer Weise eingerichteten Geschaftsbetrieb erfordert, gilt ... als Handelsgewerbe . . . sofern die Firma des Unternehmers in das Handelsregister eingetragen worden ist.*