Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A jótállási és elévülési idö. [1. r]

2 sz. Kereskedelmi Jog szükségletének. Végül megjegyzi, hogy a jótállási idő kikötése nem menti fel a vevőt az árunak azonnali megvizsgálása és a hiányok közlése iránti kötelezettsége alól. A Staub-féle felfogást röviden a következő szavakban lehet összefoglalni. A jótállási idő kikötést folytán csak az van megengedve, hogy oly hiányok miatt is, melyek a hat havi elévülési idő után, de a jótállási időn belül fedeztetnek fel, az igény érvényesithetö legyen. Ez egy világos, határozott, félre nem érthető álláspont. Ezzel teljesen megegyező a német judikatura által következetesen elfoglalt álláspont, mely lényegileg ebből az alapgondolatból indul ki: A törvény nem szabályozza sem a jótállás fogalmát, sem pedig ennek az elévülési időhöz való viszonylatát; a törvény csak annyit tartalmaz, hogy a felek a hat havi elévülési időt meghosszabbíthatják. Ha a jótállási idő hosszabb az elévülési időnél, ez által egymagában még nem tekinthető az elévülési idő a jótállási időtartamra, vagy időtartammal meghosszabbítottnak, hanem e kérdés mindig — minden egyes esetnél — magyarázati szabályok segélyével oldandó meg. Ha a felek megállapodása a magyarázat mikéntjére támpontot nem tartalmaz, mérvadó a forgalmi szokás. Ez utóbbi pedig azt követeli, hogy valamennyi hibák, melyek a jótállási idő alatt mutatkoznak, legyenek kifogásolhatók és e tekintetben az időközben lejárt elévülési időre képezzen akadályt, ezért helyes ez a jogszabály, hogy az elévülési idő kezdete addig az időpontig veendő kitöltöttnek, melyben a hiba, a jótállási időn belül felfedeztetik. Ez a szabály, mely csak más szavakkal ugyanazt fejezi ki, a mi Staubnak is a nézete, mindenesetre figyelmet érdemel nálunk is és igen jó volna, ha bíróságaink legalább ezt a szabályt alkalmaznák. Teljesen kielégítőnek azonban az a szabály sem tekinthető. Nem felel meg teljesen a forgalom szükségletének, nem simul eléggé hozzá az életviszonyaihoz és nincsen elégé az élettapasztalatokból merítve. Nagy figyelmet érdemel azért egy szép, érdekes és beható tanulmány, mely a „Gruchstféle Beitráge zur Erláuterung das deutschen Rechts" czimü igen előkelő tudományos folyó23 iraban még néhány évvel ezelőtt megjelent (LI. évfolyam VI. füzet, 740 1.), amelyben a szerző (Dr. Bucerius) amellett foglalt állást, hogy a hat havi elévülési idő a jótállási idő lejártával vegye kezdetét. Szerinte ugyanis a felek a jótállási idő megállapításával nem gondoltak a hat havi elévülési idő meghosszabbítására; hiszen rendesen nem jogászok kötik az ügyleteket egymással, azért az élettapasztalatok szerint nem tehető fel, hogy a felek az elévülési idő meghosszabitására gondoltak, hanem amire gondoltak, az, hogy az áru a jótállási idő után is ép oly használható legyen, mint a szerződés megkötésekor, illetve a dolog átvételekor. „A gép kifogástalan működéséért, az anyag jóságáért stb. jótállást vállalok két évig": nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy az eladó (vállalkozó, szállító) szavatol az iránt, hogy a most emiitett tulajdonságok (kifogástalan működés stb.) a jótállási idő lejártáig fenforognak. Ezért nyilvánvaló, hogy felek a jótállás kikötésénél nem az elévülésre, hanem a szavatosságra vonatkozó szabályoknak módosítását czélozták. Ebből a szavatosságra vonatkozó alapgondolatból (melyet fent már Staubnál is találtunk) kell a kérdés elbírálásánál kiindulni, mert az tény, hogy a vevő követelheti, hogy az áru a jótállási idő végén is ép oly kifogástalan legyen, mint annak kezdetén, azért az egész jótállási idő esik a vevő javára. A vétel, mely jótállási idő kikötésemellett jött létre, a felek közt állandó jogviszonyt teremt, mely szei-int a vevő azonnal, mihelyt a hiányt észrevette, érvényesítheti ugyan jogát, de ez a joga mindennap megújul ugy, hogy az elévülési idő semmi esetre sem veheti előbb kezdetét, mint a jótállási idő lejártával. Gondoljunk arra az esetre, midőn a jótállás vállalása ugy történik, — ami igen gyakran fordul elő — hogy a vállalkozó kötelezi magát, hogy két éven belül a mutatkozó hiányokat saját költségére kijavítja. Ez kétségtelen oly jog, melyet a vállalkozó két évig gyakorolhat, melytől őt megfosztani nem lehet, amiből önként folyik, hogy a hat havi elévülísi idő csakis a jótállási idő lejártával veszi kezdetét. Gyakori az az eset is, hogy a vételárnak egy része csak a jótállási idő lejártával fizetendő. Egy gyakorlati eset a következő volt: A gép jó működéséért az eladó egy évi jótállást vállal, 3000 K azonnal volt fizetendő, 1000