Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 2. szám - A jótállási és elévülési idö. [1. r]
KERESKEDELMI JOG A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedő folyóirat SZERKESZTŐSÉG Éö KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VM Falk MIksa-utcza 8. FÖSZERKESZ1Ö: FELELŐS SZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BELA KIK. UCR1AI B1KO, UUYVBD. ELÓKlZKlESl ÁK: tigea erre . . . a> K_ £?yes szára : 1 K. T • 1 • 1 o a : 30—08. KILEVIZEUIK ÉVFOLYAM. 2. SZ. MEUJELEN MINDEN HU 1-EN ES 15-EN. BUDAPEST, 15)12. JANUÁR 15 A jótállási cs elévülési idő. Irta: Dr. Schuster Rudolf, kir. közigazgatási biró. Ugy a köz-, mint a kereskedelmi életben mindennap tapasztalható, hogy ugyszólva magától értető dolog az, hogy az eladó (szállító, vállalkozó) bizonyos időre „garancziát", játállást vállal, még pedig gyakran minden közelebbi meghatározás nélkül. Az órások c ége mellett már megszokott hirdetési felirás: „három évi jótállás". A gép eladója jótáll a gép kifogástalan működéséért, a vállalkozó az illető anyag tartósságáért stb. Ezek már annyira megszokott jelenségek, hogy nem tűnnek fel; sőt feltűnnék az, ha hiányoznának valamelyik szerződésnél. Ha azonban azt kérdjük, hogy miből áll az a „garanczia", mit jelent az a jótállás vállalása és főkép, hogy mikép viszonylik a jótállási idő a minőségi hiányok miatti kifogások elévüléséhez ? — vagy egyáltalában nem, vagy nagyon eltérő feleleteket kapnánk. Bámulatos különben, hogy ez a gyakorlati, mindennapi életben oly gyakran előforduló és nélkülözhetetlen szerződési megállapodás semmiféle törvényben szabályozva nincs, sem belföldön, sem külföldön és talán erre is kell visszavezetni azt, hogy nálunk a judikatura e kérdést nem kielégítő módon oldotta meg, helyesebben mondva: e kérdést nem oldotta meg. Az elmélet pedig e kérdéssel nálunk nem igen foglalkozott. E kérdésre vonatkozó judikaturánkat a következőkben ismertetem, és látni fogjuk, hogy mennyire ingadozó és részben téves alapon nyugvó. A kir. Curia 1900. május 10-én 267/900. sz. ítéletében azt mondta ki, hogy a kereskedelmi törvény 349. §. szerint a vevőnek a hiányokra alapított kereseti joga az eladó ellen az átvételtől számítandó 6 hó alatt évül el, ha azonban az eladó felelőssége szerződésileg rövidebb, vagy hosszabb időre állapittatik meg, a megál'apodás irányadó és a kereseti jog a szerződésileg megállapított határidő alatt érvényesítendő. Ez a határozat megközelíti a helyes irányt, de nem tudjuk meg belőle, hogy a .megállapított határidő" mely időpontban veszi kezdetét, vájjon az átvételtől, vagy a hiány felfedezésétől? Pedig ez a lényeges és kényes kérdés. De már teljesen elhibázoltnak kell tekinteni a kir. Curiának 1901 jul. l én 68/S02. sz. a. kelt Ítéletét, melyben az van kimordva, hogy — még egy évi jótállási idő kikötése esetén is — a vevő a kereskedelmi törvény 349. §-ában irt hat hó letelte után kereseti igényét nem érvényesítheti, a mit az 1904. november 26-án 1565/903. sz. a. kelt ítélet még világosabban mond ki, kijelentvén: nha az eladó egy évi jótállást váll'dt, az a körülmény a kereskedelmi törvény 349. § ában a kifogásolásra meghatározott hat havi határidőt ki nem tolhatja." Vagyis a két határozat a jótállási idő kikötésének egyáltalán nem tulajdonit semmi jelentőséget, a mi majdnem lehetetlen állapotot teremt. Némileg eltérő felfogás jut kifejezésre az lí 03. évi május 19-én G. 22/903. sz. a. kelt curiai ítéletben, mely azt mondja ki: abból a körülményből, hogy az eladó (talán vállalkozó?) a szolgáltatott munkát öt éven át saját költségén jókarban tartani köteles, jogszerűen következik, hogy a jogi átvétel előbb be nem következhetik és igy a minőségi kifogás az öt év leteltével is joghatályosan megtehető. Ez a határozat a másik szélsőségbe esik, mert a jótállási időnek oly jelentőséget tulajdonit, melyre nincs szükség és mi nem rejlik benne, a határozat ugyanis meg se mondja, hogy az ,öt év leteltével" meddig tehető meg a kifogás ? A határozat tehát homályos is, mely homály növelésére szolgál a „jogi átvétel" kifejezés, amely nem sze-