Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

sának valószínűsítése — nem forog fenn, felperesnek ily értelmű esküjével csupán az nyerhetne bizonyítást, hogy a váltó nem a megállapodás értelmében töltetett ki, mi a jelen perben nem döntő, nem pedig az, hogy ez a váltó nem azonos azzal, amelyet felperes M. F.-nek átadott. Nincs jogszerű alapja felperes keresetének azért sem, mert a megsemmisítési eijárás befejezése után alperes a váltótörvény 79. §-a alapján váltójogi uton is érvényesíthette volna felperes ellen a szóban forgó követelést és mert felperes beismerte, hogy a váltót M. F.-nek az ő kiskorú gyermekeivel szemben jogerősen megítélt követelése kiegyenlítésére adta, ily körülmények között tehát nem lehet szó arról, hogy a tömeggondnok, mint tartozatlan fizetést, vette fel a felperes által letétbe helyezett összeget és hogy a tömeg ezzel a felperesnek kárára jogalap nélkül gazdagodott volna. Ezekből az okokból felperest keresetével el kellett utasítani. (18.680/p. 1910.) A szegedi kir. itálőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (200/p. 1911.) M. Jcir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokolása alapján és azért, mert a felperes tartozott volna bizonyítani, hogy a kérdéses váltó értékét, amit az alperes javára birói letétbe helyezett és alperesnek kiutaltatott, az eredeti váltó alapján egy harmadik személynek is kifizetni volt kénytelen, ennek bizonyítása nélkül pedig az alperes jogtalan gazdagodásáról szó sem lehet. 17. A váltóbirtokos csak akkor tekinthető legitimáltnak, ha az a vélelem áll fenn, hogy ö a váltót beváltotta. (M. kir. Curia 418/911. — 1911. november 21.) A budapesti Tcir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az a jogi álláspont, hogy a váltó kibocsátóját az elfogadóval szemben feltétlenül igazolt váltóbirtokosnak kell tekinteni, ilyen általánosságban nem helyes. A V. T. 23. §-ának 2 bekezdése szerint, az elfogadás alapján az intézvényezett, a kibocsátó irányában váltójogilag felelős ugyan, a váltó fizetésére irányuló jog gyakorlásának a váltó birtokán kivül az az előfeltétele, hogy a kibocsátó az elfogadótól kapott váltót tovább nem adta, avagy a más rendeletére kiállított, vagy forgatott váltót beváltotta, mert ellenesetben a nem a kibocsátónak saját rendeletére kiállított váltó alapján, az elfogadó a váltó tartalma szerint, a rendelvényes, vagy forgatott váltónál a forgatmányos irányában van kötelezve. A másnak a rendeletére kiállított kereseti váltó azonban a felperes kibocsátó birtokában lévén, az a vélelem, hogy felperes a váltót beváltás utján szerezte, ezzel pedig felperesnek váltó hitelezői minősége is igazolva van. Miért is az elsőbiróság ítéletét az itt felhozott s ezekkel nem tllenkező saját indokai alapján helybenhagyni kellett. (393/ 10.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. Csöd. 18. A csödválasztmány joghatályosan ismerheti el a bejelentett és a tömeggondnok által kifogásolt követelést. (M. kir. Curia 854/911. — 1911. november 16.) M. kir. Curia: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyja helyben. Indokok : A csődtörvény 190. §-ának utolsó bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, a mely szerint az ennek a szakasznak 1—8. pontjában megjelelt jogcselekményekhez és ügyletekhez, tehát a 2. pont szerint egyezségek megkötéséhez is a felszámolási határnap eltelte után a csőd választmánynak a 110. §. értelmében hozott határozata szükséges, önként következik, hogy a csődválasztmány a csődtömeg ellen bejelentett olyan követelésre nézve is elhatározhatja az egyezség megkötését, a mely követelés a felszámolási tárgyaláson a csődtömeggondnok által kifogásoltatott. Nem lehet akadálya ennek az, hogy a 160. §. 2. pontjában csak 200 frtot vagyis 400 koronát meghaladó követelésről van szó, mert az idézett szakasznak nyilvánvaló értelme szerint ez a meghatározás csak azt fejezi ki, hogy a 200 frtnál nagyobb összegű követelések tárgyában a csődválasztmány határozata nélkül joghatályos egyezség nem köthető, de nem jelenti azt, hogy a csődválasztmány a 400 koronánál kisebb összegű követelések tárgyában esetleg a tömeggondnok ellenzése daczára törvényes hatáskörében egyezséget ne köthetne. Ezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése volt helybenhagyandó. A sikeres felfolyamodás költségében a tömeggondnok, tekintettel arra, hogy a vitássá vált kérdésben a törvény rendelkezésének értelmezéséről van szó, el nem marasztaltatott. 19. 1000 K alóli tömegtartozás iránti csődügyben a másodbiróság határozata ellen nincs további felebbvitelnek helye. (M. kir. Curia 928/911. — 1911. november 29.) M. kir. Curia: A tömeggondnok felfolyamodását hivatalból visszautasítja; mert az eldöntés tárgyát kópező igény (114 korona) 1000 K értéket meg nem halad s így az 1907. évi XVII. t.-cz 4. §-ának megfelelő alkalmazása értelmében a másodbiróság határozata ellen további felebbvitelnek helye nincs