Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

1 81. Kereskedelmi Jog 19 Ehhez az áruhiány czimén, az alperes által a vételárból levonható 1704 K 65 f.-hez hozzáadva, az 5 drb tartánykocsi teljes szállítmányáért kifizetett 958 K 56 f.-böl, valamint az 5 drb tartánykocsi használati dija fejében fizetett 150 K-ból a lentiek szerint 50.137 02 kgr. vizböl, sárból és piszokból álló sulymennyiségre aránylagosan eső 631 K 04 f.-t. illetve 98 K 92 f.-t, összesen 2434 K 61 f. az összeg, amelylyel az alperes, a neki megítélt becslőeskünek az egész 51.374 kgr. tekintetében való letétele esetében a keresetbeli 2544 K 27 f. tőkéből levonni jogosult; a 2544 K 02 és a 2434 K 61 f. közti különbözet, vagyis 109 K 41 f., azaz összeg, amelyet az alperes hátralékos vételár fejében a felperesnek feltétlenül megfizetni köteles. Ügynök. 15. Az állandó birói gyakorlat szerint n közvetítési díj követelésének jogalapja az, hogy a közvetített ügylet a közvetítő tevékenységével oly okozati összefüggésben álljon, hogy maga az ügylet létrejötte a tevékenység eredményének legyen tekinthető és nem elég e részben az, hogy a közvetítő a feleket összehozta. (M. kir. Curia 125/911. — 1911. november 22.) M. Jcir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Téves ugyan az alsóbiróságok Ítéleteiben elfoglalt az a jogi álláspont, hogy a közvetítőnek a közvetítési dijra már jogi igénye van akkor, ha a közvetített ügyletben résztvevő feleket összehozza és a felek a szerződést megkötötték és hogy teljesen közömbös, hogy a közvetítő a vétel tárgyánál és a feleknek ismertetése után is közbenjárt-e, vagy sem, mert az állandó joggyakorlat értelmében a közvetítési dij követelésének jogalapja az, hogy a közvetített ügylet a közvetítő tevékenységével oly okozati összefüggésben álljon, hogy maga az ügylet létrejötte ezen tevékenység eredményének legyen tekinthető. Mellőzve ebből az okból az elsőbiróság ítéletéből átvett erre vonatkozó indokát a másodbiróság ítéletének, a kir. Curia ezt az ítéletet megfelelő egyéb indokolása alapján és azért hagyta helyben, mert az elsöbiróságok ítéleteiben kiemelt peradatokból megállapíthatónak találta, hogy az alperes és gr. Sz. S. között létrejött ügylet a felperesnek jogelőde tevékenységének eredménye. Váltó. 16. Elveszettnek állított és megsemmisített váltóra állítólag tartozatlanul teljesített fizetés csak ugy követelhető vissza, ha bizonyittatik, hogy az elveszettnek állított váltó a fizetést teljesítő ellen megsemmisittetett. (11 kir. Curia. P. 1943,911. — 1911. november 22.) Az újvidéki kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok : Felperes keresetében azt adta elő, hogy az általa képviselt kk. P. I. és V., M. F.-nek 1600 K tökével és járulékaival tartoznak és ezen összeg megfizetéséra a t.-i kir. jbg.-nak Ítéletével köteleztettek. Felperes kiskorú gyermekeinek ezen tartozását 1908. év őszén egy M. F.-nek átadott váltóval egyenlítette ki, amely felperesnek elfogadói és P. V.-nek kibocsájtói aláírásával volt ellátva, de egyébként kitöltetlen volt. A váltót felperes azzal a megállapodással adta át M. F.-nek, hogy azt emiitett követelésének megfelelő öszszegröl kitöltheti és tetszése szerinti időben értékesitheti. M. F. időközben csődbe jutott és ismeretlen helyre távozott, alperes pedig mint tömeggondnok a kérdéses és állítólag elveszett váltó megsemmisítése iránt az eljárást megindította és ezen kir. törvényszék, mint váltóbiróság 23021/909. sz. végzésével, az alperes által megsemmisíttetni kért váltót semmisnek nyilvánította és a felperes által birói letétbe helyezett 1732 K 27 fillért és letéti kamatát alperes részére kiutalványozta. Felperes már most azon az alapon, hogy a semmisnek nyilvánított váltó 1908. évi november hó 10 iki kelettel 1909. évi május hó 10-iki lejárattal 1600 K összegről van kiállítva és M. F. rendelvényével ellátva, míg az általa M. F. nek adott váltó kitöltetlen volt, hogy ennélfogva a semmisnek nyilvánított váltó nem azonos azzal, amelyet ő M. F.-nek átadott s így ennek birtokosa tőle jogosan követelhet fizetést, mi által ő kétszeri fizetés veszélyének van kitéve és hogy ezek szerint alperes a váltó értékét, mint tartozatlan fizetést vette fel és a tömeg a felvett összeggel, jogalap nélkül gazdagodott, kérte alperest a felvett összegnek visszaI fizetésére, esetleg letétbe helyezésére kötelezni. Ennek a keresetnek nincs jogszerű alapja. Felperes beismeri, hogy egy az ö elfogadói és P. V. kibocsájtói aláírásával ellátott, egyébként kitöltetlen váltót átadott M. F.-nek a kiskorú gyermekei ellen megítélt követelésének kiegyenlítésére. M. F. és csődbejutás után alperesi tömeggondnok kétségtelenül jogosítva volt a váltót lényeges kellékeire nézve kitölteni, már most egymagában az a körülmény, hogy a felperes által M. F.-nek átadott váltó kitöltetlen volt, az alperes kérelmére bíróilag semmisnek nyilvánított váltón pedig lényeges kellékei ki voltak töltve, nem elegendő annak a megállapítása, hogy ez a váltó nem azonos azzal, amelyet felperes M. F.-nek átadott. Ezt a körülményt felpere3 csupán macának megítéltetni kért főesküvel kívánta bizonyítani oly értelemben, hogy ily módon kitöltetlen váltót nem adott át M. F.-nek, ez a főeskü azonban nem volt megítélhető, mert eltekintve attól, hogy egyoldalú föeskü megítélésinek perrendszerü előfeltétele — felperes állítá-