Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

17 elévülési idö is. Minthogy pedig ettől az időponttól kezdve (1907. szept. hó 30) a kereset beadása napjáig (1908. évi április hó 7.) hat hónapnál hosszabb idő telt el, azt pedig felperesek alperes tagadásával szemben nem bizonyították, hogy csalás esete forog fenn, (K. T. 350. §.) nyilvánvaló, hogy felpereseknek a minőségi biányokra alapított kereseti joguk a K. T. 349. §. harmadik bekezdése értelmében elévült. Ezekhez képest az elsöbiróság ítéletének felebbezett rendelkezését az itt kifejtettek alapján részben helybenhagvni, részben megváltoztatni kellett. (2546,1910.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. 12. Ha az eladó a megrendelt uj berendezés helyett régit szállít, nem hivatkozhatik sikeresen a K. T. 346 és 34í» « aira. (M. kir. Curia 189/911. — 1911. október 26.) Jf. kir. Curia: A kir. Ítélőtábla ítéletét az elsőbirósági ítéletre is kiható azzal a részbeli változtatással, hogy az alperest a viszonválaszirathoz 2. alatt csatolt szerződésben leirt malomberendezésnek 30 nap alatt a felperes németvágási vizi malmában uj állapotban átadására és ugyanott üzemképes feállitásra kötelezi, helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy az alperes a peres felek között 1908. évi május hó 3 ik napján létrejött szerződésben körülirt malomberendezésnek ugyanazon évi július hó végéig a felperes malmában átadásra és ugyanoda felállításra kötelezte magát, előadta továbbá, hogy az alperes ennek a kötelezettségének a kereset megindításáig (1909. január 31-éig) nem tett eleget. Ezekkel a tényállásokkal szemben az alperes azt állította, hogy ö az általa 2. a. eredetiben csatolt írásos szerződésnek eleget tett. A 2. a. szerződés szerint az alperes nem uj. hanem „gyárilag javított" malomberendezést adott el. Igaz ugyan, hogy a felperes a 2. alattin levő aláírás valódiságát nem tagadta s igaz az is, hogy a 2. alatti az 1868 : LIV. t.-cz. 167. §-ának megfelelően van kiállítva s igy az a felperes ellen az ellenkező bebizonyításáig a szerződés tartalmára nézve teljes bizonyítékul szolgál, ámde a kir. Curia az idevonatkozólag kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva találja azt. hogy az alperes által írott 2. alatti a felek szerződési akaratának nem felel meg, hanem ez az akarat mindkét részről abban nyilvánult, hogy az alperes a felperesnek 4200 K ért ennek vizi malmához uj berendezést szállít és azt felállítja. Az alperes által nem kifogásolt H. I. tanú ezt határozottan vallja s bizonyítja azt is, hogy az alperes, aki a 2. a. okiratot nemcsak irta, hanem a felperesnek fel is olvasta, ennek azt a részét, amely szerint a malomszerződés nem uj, hanem gyárilag kijavított lesz, nem olvasta fel s a magyarul nem tudó felperes előtt nem magyarázta meg. Lényegileg ehhez hasonlóan vall S. N. is; Ennek a tanúnak a meghitelését az alperes j ugyan ellenezte, mert szerinte a tanú vallomása ingadozó, mert továbbá a kihallgatást végező biró megjegyzése szerint a tanú a kihallgatás akalraával oly magaviseletet tanúsított, melyből nagyfokú érdekeltsége volt megállapítható, mert végül a felperessel állandóan tanácskozott, a kir. Curia azonban mindezt nem találta elegendő oknak a tanúvallomás mellőzésére, egyfelől abból az okból, mivel a tanú vallomásából sem érdekeltsége, sem az, hogy e vallomástételben ingadozott volna, nem tűnik ki, rrásfelöl, mivel ez a tanú H. I. tanúval a dolog lényegére nézve egyezően vall, az alperes által felhívott L. M. tanú pedig a szerződésnek és a szerződés felolvasásának éppen most szóban forgó vitás részéről semmit sem tud, de meg H. I. és S. N. tanú vallomását támogatja az a körülmény is. hogy az alperes maga sem vitatja, mikép egy uj malomszerkezet értékére való tekintettel, a kikötött 4200 K. csupán régi, használt malomszerkezet értékének felel meg. Alperes maga vitatja azt, hogy ő a vétel zerződést a 2. a. értelmében teljesítette, tehát, hogy a felperesnek nem uj. hanem használt malomi berendezést adott át s e mellett nem is állította, hogy a szerződéstől eltérően egyes uj részeket is adott volna át, a szakértők pedig csupán egy lisztosztályozóra állapították meg azt, hogy az uj. Az alperes által valódiságára nézve nem tagadott D. a. levél tartalmából kitetszöen a malomszerkezet felállítása és igy a 2. a. értelmében való átadása 1909. január 19-ig nem történt meg, a szakértői szemle pedig a a 3608/1910. sz. a iktatott jegyzőkönyv szerint 1910. évi márczius 30-án volt, a szakértők azonban ezen, mintegy 14 hónap elteltével már nem voltak képesek a lisztosztályozók és a henger kivételével felismerni azt, hogy a felállítás idejében a malomberendezés egyes részei ujak vagy régiek voltak-e, annyival kevésbbé ismerhette és tudhatta azt a felperes, aki földmives és akinek tévedésbe ejtését az alperes már a szerződés irásbafoglalásakor szándékolta. Minthogy az alperes a felperesnek uj malomberendezés helyett régi. javitottat s akként alakitottat küldött, hogy a felperest a malomberendezés uj vagy régi voltára nézve tévedésbe ejtette; minthogy továbbá az eladó ilyen esetben a K. T. 350. § a szerint a 346. §. határozmáoyaira nem hivatkozhatik s minthogy végül a szerződő felek a K. T. 348. §-ában foglalt | határozmányoktól szerződésileg el is térhetnek s megállapodhatnak abban, hogyha az átküldött áru a kiküldött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek joga legyen a szerződésnek megfelelő áru küldésére is, már pedig a