Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

1. sz. szűnnek akkor is, ha az igényjogosult fél a késede­lem miatti felszólamlást a tizennegyedik napon be­adta ugyan, de ezt a felszólamlást az idézett pót­határozmány értelmében a vonatkozó fuvarlevéllel fel nem szerelte és ho^y a pótlólag, de a ti/, >n« negyedik napon tul történt beterjesztése a fuvar­levélnek, az igény megszűntét már meg nem akadá­lyozhatja. Az álmeghatalmazott felelőssége a váltójogban. A váltótörvény 105. §-a tudvalevő­leg azt a rendelkezést tartalmazza, hogy aki vala­mely váltónyilatkozatot, mint másnak a meghatal­mazottja ir alá, anélkül, hogy erre felhatalmazva volna, személyesen ós abban a minőségben felelős, melyben az állítólagos meghatalmazó, felhatalmazás esetében felelős lett volna. A törvénynek ez a ren­delkezése nem hagy ugyan fel kétséget arra, hogy az álképviselő felelőssége váltói uton megállapítható, de aziránt már kontroverziák támadtak, hogy az ilyen felelősség csak akkor forog-e fenn, ha a szín­lelt meghatalmazott a váltót ameghatalmazási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta, avagy fen forog-e ez abban az esetben is, ha az álmeg­hatalmazott csupán a megbízó nevét irta ugyan jogosulatlanul a váltóra, de ez az aláírás részben a sajás névaláírását is magában foglalja, pl. a czég­aláirásnál Azt, hogy a czég nem szabályszerű alá­írásával ellátott váltó alapján saját személyében az a czégtag marasztalható, aki a váltót tényleg alá­irta, a Curia már többször kimondotta, valamint azt is, hogy ha a váltóra vezetett nyilatkozatból ki nem tűnik, hogy az aláíró a saját neve alatt kinek a megbízásából vállalt kötelezettséget, az aláíró a saját személyében felelős, az is állandó joggyakorlat, hogy valóságos meghatalmazás esetében a meghatalma­zott által tett váltónyilatkozat hatálya nincs fel­tételezve attól, hogy a meghatalmazási viszony és a meghatalmazott neve is a váltóra legyen vezetve. Abban a kérdésben azonban, hogy mikor forog fenn az álmeghatalmazottnak a váltótörvény 105. §-a szerinti felelőssége, mindössze csak 1900-ból találunk eddig egy curiai határozatot, amelyben határozottan kimondatott, hogy a 105. §. csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a színlelt megbízott a váltót a meg­bízási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta ós most a legutóbbi napokban hozott a Curia egy ujabbi ilyen értelmű határozatot, abból a felfogásból indulván ki, hogy az idézett szakasz­nak helyes értelmezése nem hagyhat fenn kétséget aziránt, hogy itt csak olyan váltónyilatkozatról lehet szó, mely magában a váltóban tünteti ki azt a meghatalmazási viszonyt, amelynek fenn nem for­gása miatt a saját személyében válik felelőssé. IRODALOM. I. Hazai irodalom. Szabadalmi és védjegybitorlás. (Büntető eljárás.) Dr. Odonfi Miksa, budapesti ügyvéd kézi­könyve. A hazai ipar és kereskedelem fellendülése az ipari tulajdon kérdésének erősebb felkarolását vonta maga után. Ujabban nemcsak a szakirodalom foglal­kozik erősebben az ipari tulajdonjog (szabadalom, védjegy-, mintaoltalom) körébe vágó kérdésekkel és jelennek meg müvek, melyek az egyes törvények egész komplexumát feldolgozzák, hanem már nem távolnak tekinthető az idő, midőn a törvényhozás már meg nem felelő szabadalmi ós védjegy törvé­nyeinket revízió alá fogja venni. Az eddig megjelent munkák (Kósa, Wetzel, Lévy, Szász János, Nagy Sándor) az egész szaba­dalmi vagy védjegyjogot kommentálják vagy dol­gozzák fel rendszeresen. Dr. Ödönfi e jogrendszert egy specziális szempontból dolgozza fel. Kiindulva abból a megállapításból, hogy az ipari tulajdon elismerése és erős térfoglalása a tisz­tességtelen verseny mind gyakoribb fellépését (bitor­lás!) vonja maga, után. másrészt peddig abból, hogy az e bitorlások ellen védekező jogosult a rendelke­zésére álló jogszabályokat több törvényben elszórva (szabadalmi-, védjegytörvény, nemzetközi egyezmé­nyek Bpttás stb.) találja csak meg, azon szem­pontból gyűjtötte össze az egész anyagot, ahogy az egy bitorlási per keretében mutatkozik. Ahogy egy bitorlási per folyamatba tétetik s ahogy az az ité. lethozatalig folyik, tárgyalja szerző a per egyes mozzanatait, megállapítja a szabadalom lényegót, foglalkozik a hatáskör, illetékesség, a vád és véde­lem anyagával, a biztosítási intézkedésekkel stb., idéz­vén mindenütt a megfelelő törvényhelyeket, sőt ki­terjeszkedik a joggyakorlatra is, ugy, hogy a könyv átolvasása egy bitorlási eljárás egész lefolyását rög­zíti meg az olvasóban. Hogy a szerző uj szempon­pontokat nem vet fel s az egyes kérdésekbe nem mélyed el, azt érthetővé teszi a kézikönyv czélja, mely vezérfonal akar lenni azok részére, kik e kérdésekkel akár mint sértettek, akár mint terhel­tek, akár mint azok képviselői, vagy mint eljáró hatóságok, foglalkozni kénytelenek. Hasonló szempontból tárgyalja a szerző a véd,­jegytörvónyt. Szerző munkája, mint tisztán gyakor­lati segédkönyv, jól megfelel e czéljának és hasz­nosan egészíti ki iparjogi szakkönyveink nem nagyon gazdag sorozatát. II. Külföldi irodalom. Zeller, Heinrich Ludwig, Seerecht von Oleran. 8° 21. S. Berlin 1911. R. L. Prager. Korkisch, Dr. H, Kommentár zum Pen­sionsversicherungsgesetzt sammt allén Verordnun­gen, Verwaltungsgerichtshof Erkenntnissen und dem neuem Statute der Pensionsanstalt. 8°- VIII. 281. S. Wien 1911. (Maerz) K 410 = M. 5 20. Bernsten, Dr. Kari M., Seekriegsrecht 8°. XI. 255. Berlin 1911. (Franz Vahlen) M 5 40. Heyn-Nürnberg, Dr. Ottó, Reform des Postscheckverkehrs. 8°. 86. S. Berlin 1910. (Leon­hard Simion Nf.) 2 M.

Next

/
Thumbnails
Contents