Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A külföldi részvénytársaságok belföldi fiókintézetei és a magyar kereskedelmi törvény. [1. r.]

1 sz. Kereskedelmi Jog 11 JOGGY A IvO 1^ I. V T. Általános. 1. Acsmunkások egyesülése arra, hogy az egészségtelen verseny káros következméuyeinek elhárítására a forgalmi árak fentartása mellett, a minimális árak meghatároztalak — nem ütközik a jó erkölcsökbe. (ML kir. Curia 363/911. — 1911. november 14.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja a következő okokból: Alperes nem vonta kétségbe, hogy a szerződés mellékle'ét képező tarilában megszabott minimális árak, az ácsiparágban a szerződés évében fennállott rendes forgalmi árakat meg nem haladták, valónak kellett tehát elfogadni felperesnek azt az állítását, hogy a Budapesti ácsmesterek alkalmi egyesülése, midőn tagjait a meghatározott árakon aluli vállalkozástól eltiltotta, nem arra törekedett, hogy a munkának a kereslet és kínálat törvényei szerint kialakuló rendas forgalmi árat, a munkaadó a közönség kizsákmányolása czéljából felhajtsa, hanem az egyesülésnek a 2. szám alattiban kifejezésre juttatott azt a czélját, hogy az egészségtelen verseny káros következménye elhárittassék, az egyesülés csupán a rendes forgalmi árak fentartására való törekvéssel kívánta elérni. Már pedig, ha egy iparágban foglalkozók arra egyesülnek, hogy az ipar gazdaságos űzését veszélyeztető áron aluli ajánlatokat akadá lyozva, ez által muukájuknak rendes forgalmi árát fentartsák. az ily czélt szolgáló és nem is aránytalanul hosszú időre kötött szerződést sem az abban résztvevők, sem a közönség érdekével nem lehet ellentétesnek s a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni. Az egészségtelen verseny következtében kifejlődött állandóan alacsony árak ugyanis az illető iparágban válságot idézhetnek elő. A közönség érdekét is fzolgálja tehát az olyan egyesülés, mely az ilyen válságból ugy az iparost, mint a munkaadót egyaránt érő károsodást a czélon tul nem menő rendszabályok által elhárítani törekszik. Az olyan egyesülés pedig, mely az iparág fentartására irányuló törekvésnek jogosult ténye s amelynek, mint ilyennek, létokát nem a nyilvános árverés eredményének meghiúsítására vagy csökkentésére irányuló czélzat alkotja meg : az 1879 : XX. t.-cz. 128. § ába ütköző cselekmény tényelemét magában nem foglalja. De a fenforgó esetben az 1884: XVII. t.-cz. 162. § a sem nyerhet alkalmazást, mert a most felhívott törvényszakasz az oly összebeszéléseket, melyekkel az iparosok azt czélozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a munkások, illetőleg segédek elbecsátása által ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérüket leszállítsák, jogérvénytelennek mondja ugyan ki. azonban a felhívott törvény a munkások és munkaadók közötti érdeksurlódAsban felmerülhető üzembeszüntetésre s ennek jogkövetkezményeire nézve szabályokat nem tartalmaz ; és nem tekinthető a jó erkölcsökbe ütközőnek, ha a munkaadók a munkások túlzott követeléseivel szemben jogszerű érdekeik megvédése czéljából a munkabeszüntetés fegyveréhez folyamodnak. E szerint a 2. a. szerződést nem teszi erkölcstelenné az a körülmény, hogy az abban résztvevők ,végszükség esetére" munkazárlat szervezésében állapodtak meg. Az 18 4 : XVII. t. cz. 162. § ából tehát csak az következik, hojy abban az esetben, ha a kereseti váltókövetelés, az idézett törvényszakaszban megjelölt czélból munkazárlat iránti összebeszélésből eredne, felperes azt perrel nem érvényesíthetné. Ámde a váltókövetelés ily eredetét alperes nem is állította, sőt nem állította azt sem, hogy a szerződés fennállása alatt munkazárlat előfordult; felperes előadása szerint pedig a követelés a szerződés 16. a) é) pontjain, illetőleg azon alapszik, hogy alperes a szerződés hdtározmányaitól eltérően tett munkaajánlatot a munkadóknak, mely esetre a szerződésben megszabott kötbért 8z egyesülésnek megfizetni tartozik. Ez utóbbi előadással felperes megfelelt annak a kötelezettségének is, hogy a fedezeti váltóként adott kereseti váltón alapuló követelésének eredetét részletezze és evvel szemben alperest terhelte, annak bizonyítása, hogy a megjelölt czimen felperesnek követelése nincs, alperes e tekintetben csak azt az alaptalannak bizonyult kifogást tette, hogy erkölcstelen az a szerződés, melyből a követelés származik. (648/1910.) M Jcir. Curia : A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. Az igazgatósági tag által az intézettől a saját részvénye elzálogosításával jogtalanul igénybe vett kölcsönből folyólag ! okozott kárért ez az igazgatósági tag nem a keresk. törv. 169. §-a alapján vonható felelősségre. (M. kir. Curia 370. 1911. — 1911. november 22.) A szegedi kir. itélőtáblábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok: Felperes kereseti tényállításaira és kereseti kérelmére, az alperes védekezésére, az alperes által a kereset ellen felhozott alaki