Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - Az ügynöki jog kodifikácziója

2 Kereskedelmi Jog 1. sz. azt az ítéletet, amelyben ki lett mondva, hogy erőszakos nemi közösülés esetén a sértett annak a kárnak megtérítését is követelheti, amely őt azáltal fenyegeti, hogy erkölcsi tisztaságának elrablása következtében fórjhezmenetele elé akadály gördül. (Bp. T. 1904. I. G. 326.) E három Ítéletben a legmegkapóbb módon jut kifejezésre, hogy a kiegyenlítődés elve milyen utakon törekszik érvényesülni. Károkozás, méltányosság, vétkesség mind egy czélra, a kiegyenlítődés irányában törekszik. Mind a három külön-külön, tehát egységes alap nélkül. A kártérítés sok egyéb esetét és alakzatát, — így pl. csak azt, hogy az egyes részére kártérítés lett megállapítva a kormánynak olyan általános rendelete következményeiért, amelyet kolera, tehát közveszély elhárítása czéljából bocsátott ki (G. 1901. évi 8181. sz. ítélete) vagy pl. azt az esetet, amidőn ájulás következtében beállott összeeséssel okozott kár követeltetik, vagy amikor másnak nem szándékolt inflcziálásából származó kár áll be, — tekintetbe véve látható, hogy a kártérítés egységes alapelveit felállítani eddig nem sikerült s ugy hiszem, a jogtechnika legmagasabb fokán sem fog sikerülni. Az elméletnek és a törvényhozásoknak erre irányuló küzdelme meddőnek bizonyult. Ezek csak útmutatásokat adhatnak, de mert e részben ki nem meríthetik, nem is szabályozhatják az életet és ha még annyira is törekesznek a bíró kezét e részben megkötni, a biró jogalkotási tevékenységét az élet sohasem fogja nélkülözhetni. Nem, mert a törvényes jogtételek nem követhetik azoknak az igényeknek folytonos változását, amelyek az egyéni és a szocziális, az anyagi és erkölcsi élet folyamán védelmet igényelnek és mert ilyen módon az értékek folytonos változásával az értékelésnek is szükségképen kell változnia. Sok, lehet mondani: minden ettől az értékeléstől függ, ennek helyességére azonban csalhatatlan és biztos mértéket ép ugy nem lehet megalkotni, mint a törvényes parancs helyességére sem! Ha azonban a bíróságoknak e téren megnyilatkozó értékítéletei egyezni fognak az általános felfogással és a mindenkori társadalom jogérzetével összhangoznak és ha a bíróság a bizalomra érdemessé válik, ugy kártérítési értékítéletei miatt aggodalomra nem lesz ok. Az ügynöki jog kodifikácziója. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd, a Magyar gyári képviselők és áruügynökök országos testületének jogtanácsosa. Az ügynöki jog, a kereskedelmi ügynökök jogviszonyainak rendszerbefoglalása, az ujabbi jogfejlődés egyik legifjabb terméke, mint a hogy a kereskedelmi ügynök is a gazdasági fejlődés egyik legfiatalabb hajtása. A primitív gazdasági életben termelő és fogyasztó egybeesett, később termelő és fogyasztó közvetlenül állottak egymással szemben, s csak a legujabbi fejlődési fokozat, midőn a kettő közé a szállítmányozók, fuvarozók, s a kereskedelmi ügynökök lépnek. Még néhány évtizeddel az előtt a jogirodalom, sőt még maguk a szakkörök is az ügynöknek sem gazdasági, sem jogi természetével nem voltak tisztában. Ügynök alatt majd a bizományost, majd az alkuszt értették, míg a kereskedelmi ügynök mai fogalma inkább csak valami sejielemszerü idea volt. A kereskedelmi ügynök jogviszonyai először Németországban nyertek törvényes szabályozást. Még a nürnbergi konferenczia (Beratung éínes allgemeinen Deutschen Handelsgesetzbuches) 1857-ben elutasító álláspontra helyezkedett, azt hangsúlyozván, hogy az ügynök jogi fogalma nincs még fixirozva. (Protok. der Nürnberger Gonferrenz S. p. 88.) A nürnbergi konferencziától az ügynöki jog szabályozásáig fél századnak kellett eltelni, mig az 1900. évben életbe lépett uj német kereskedelmi törvény VII. fejezete rendszerbe foglalta „Handlungs Agenten" czim alatt a 84—92. szakaszokban az ügynököket és azok jogviszonyait lehető teljességgel szabályozni igyekezett. Ezzel aztán ki is van merítve az ügynöki jog törvényes kiépítésének sorozata. A többi európai államokban a kodifikáczió csupán mint az érdekelt szakkörök óhaja jelentkezik, melyet azonban a megvalósulástól többkevesebb akadály és távolság választ el. Hogy legközelebb menjünk: Ausztriában már egy évtized óta észlelhető a törekvés az ügynöki jogrendszert törvényhozásilag szabályozni. 1900-ban az osztrák kereskedelmi miniszter kérdést intézett a kereskedelmi és iparkamarákhoz, hogy szükség van-e az ügynöki jog kodifikácziójára? s e kérdésre valamennyi kereskedelmi és iparkamara igennel felelt. Ugyancsak