Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - Az ügynöki jog kodifikácziója

Kereskedelmi Jog 1. sz. a Grémium der Wiener Kaufmannschaft szükségesnek tartotta ezt, megindokolván ezt az ügynök gyöngébb jogi helyzetével megbízóival szemben. 1908-ban a Grémium der Wiener Handelsagenten titkára dr. Max Bloch által törvénytervezetet készíttetett, a mely az ügynökök jogviszonyait. 29 szakaszban szabályozta (Entwurf des Gesetzes betreffend die Rechtsverháltnisse der Handelsagenten. Ausgearbeitet von Finanzcommissár dr. Max Bloch Gen. Secretár Wien, Deczember 1905.) Ezen törvénytervezet sok tekintetben eltérést, másrészt fejlődést mutat a német kereskedelmi törvénynyel szemben. A tervezet, miután éppen az érdekeltek megbízásából készült, sok tekintetben túlzásba megy az ügynökök javára a gyakorlati megvalósíthatóság rovására; viszont igaz az is, hogy a német kereskedelmi törvény hiányait és igazságtalan intézkedéseit több helyen méltányosan korrigálja. így a könyvek betekinthetősége tekintetében (11. §.), a megtartási jog (14. §.), a csődben való elsőbbség tekintetében (23. §.), s a teljesítési hely tekintetében (21. §.). Fontos eltérése e tervezetnek az első szakaszban elfoglalt azon álláspontja, hogy az ügynöki jog fogalmához nem kívánja meg a német kereskedelmi törvény 84. § ában is elfoglalt azon követelményt, mely szerint kereskedelmi ügynöknek csak az a kereskedő tekinthető, a ki állandóan van megbízva egy másik kereskedő részérő] kereskedelmi ügyletek közvetítésével vagy kötésével. Ezen újítás semmi esetre sem akczeptálható, mivel az ügynök jogi fogalmát ismét visszaveti oly időkre, midőn még az ügynök fogalma az alkuszétól nem volt elkülönítve. A tervezetnek ezen tévedését megkorrigálta áz osztrák jogfejlődés idáig legújabb étape-ja, t. i. az osztrák igazságügyminiszter 1911. július havában megjelent tervezete (Über die Rechtsverhaltnisse der Handelsagenten. Handelsagenten gesetz), amely kétségkívül dr. Max Bloch tervezetéből is sokat átvéve, de a német keresk. törvényt is különösen figyelembe véve, törekszik a keresk. ügynök jogviszonyait szabályozni. A tervezet, amely 32 szakaszból áll, mindenek előtt visszatér a német K. T. 84. §-ának definicziójára, mely szerint a keresk. ügynök fogalmához az állandó megbízói viszony szükséges. Viszont ezen első szakasz ismét egy másik szempontból mutat eltérést az eddigi tervezetektől és fogalmaktól. A kereskedelmi ügynök definicziójához tartozott idáig, hogy keresk. ügynöknek csak az volt tekinthető, aki egy más kereskedő, vagy kereskedelmi üzlet részére volt állandóan megbízva kereskedelmi ügyletek közvetítésével. TehAt kettős követelménye volt e fogalomnak, melyek egyikének hiányában már nem lehetett beszélni kereskedelmi ügynökről, hanem vagy alkuszról, vagy czivil ügynökről. Az első szakasz ugyanis azt mondja: „Wer von einem anderen (tehát nem kereskedő, vagy kereskedelmi üzlet, hanem csupán anderer) mit der Vermittlung oder Abschliessung von Handelsgescháften . . . standig betraut ist und diese Tátigkeit als selbstándiges Gewerbe ausübt, ist Handelsagent." Tehát mig dr. Bloch tervezetében a kereskedelmi ügynök fogalma egybeesik az alkusz fogalmával, addig az osztrák igazságügyminiszterium tervezete tulajdonképen a czivil ügynök fogalmát fedi. Ugyanis az, aki, mondjuk, valamely földbirtokos részére állandóan meg van bizva a nyerstermékek eladásával (kereskedelmi ügylet), vagy vételével, azért nem tekinthető kereskedelmi ügynöknek, kinek jogviszonyait akár a német, akár az osztrák tervezet szabályozni kívánta. A tervezet különben több helyes és az ügynöki kar által méltán követelt uj intézkedést tartalmaz. így preczizirozza, hogy a provízió magassága tekintetében, ha más megállapodás nincs, az ügynök székhelyén uralkodó szokás irányadó (11. §.); kívánhatja továbbá az ügynök még a per meginditása előtt a megbízó könyveinek felmutatását (15. §.), igaz ugyan, hogy még mindig nem a kivánt mértékben; eleget tesz az ügynöki konferencziákon évente felhangzó sürgős óhajoknak, hogy a ház csődbéjutása esetén már lejárt provízió igényük a csődkövetelések első osztályába sóroztassanak (17. §.); kötelezőleg előírja, hogy az ügynöki szerződés felbontása mindkét fél részéről egyenlő legyen (20. §.) stb. Nálunk az ügynöki jog, bár mint gazdasági intézmény, már évtizedek óta meghonosodott, kiforrva nincs; sem a jogirodalom, sem a birói gyakorlat e íontos materiát kellően még nem méltányolta. A birói gyakorlat majd csupán alkuszt lát az ügynökben, kinek hatásköre csupán az ügyletek közvetítésében áll, majd pedig egyszerűen kereskedelmi meghatalmazottnak tekinti s annak szabályait húzza rá. E felfogást vallja dr. Balog Arnold: A