Kereskedelmi jog, 1912 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A kártérítés és a bíróság

KERESKEDELMI A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden áíáraJiítérj^MyóiraL SZERKESZTŐSÉG Éa KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., Falk Mlksa-utcza 8. FÖSZERKESZIÓ: FELELŐS SZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA K1H. OUR1AI B1RO. ÜUYVED. ELOFIZKlESl AH: Sgiu éna ... 20 K. Egyes síim > 1 K. T • 1 • 1 o • : 80—00. KILENCZEDIK ÉVFOLYAM. 1. SZ. MEGJELEN MINDEN ÜO 1-ÉN ÉS 15-EN. BUDAPEST, 1912. JANUÁR 1. A kártérítés és a bíróság. Irta: Dr. Staud Lajos, kir. curiai biró. A kiegyenlítődésnek nagy alapeszméje nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi világban is megvalósulásra törekszik. A saját súlya, önértéke teszi őt erre alkalmassá. Mintha feltétele volna az összes létezőnek, mely a benne megnyilatkozó számtalan szertelenség ellenére is utóvégre harmonikus accordban végződik. A lények és dolgok, történések és viszonyok a kiegyenlítődés tendencziájától vannak áthatva. Az élet természetének ezen a tényezőjén fordul meg elkerülhetetlen és szükségszerű módon a kártérítési jog alapeszméje is. Fölötte érdekes volna megfigyelni és szemlélhetővé tenri, hogy a kiegyenlítődés eszméje s vele együtt a kártérítési jog is milyen fejlődésen, milyen történeti változásokon ment keresztül az idők, az eszmék és az érzések forgatagában ? A lélek élete történetének igen nagy fejezetét teszi ez, ennek egyik lapjára ezúttal csak azt szögezzük le, hogy a kártérítési jog az ő anyagi és erkölcsi világra kiható czentrális jelentőségénél fogva mindig érzékeny jelzője volt a mindenkori általános kultúrának; benne tükröződnek vissza a mindenkori korszak gazdasági viszonyai és kézzelfogható tanúságot tesz az illető korszak morális érzékenységéről és irányáról s ilyen módon tudatosan vagy tudattalanul mindenkor a vagyoni és az erkölcsi értékítéletek egyik jelentős hordozója volt. Ezt dokumentálja az a nagy elvi harcz, amely a mai jogélet mezején a subjectiv és az objectiv felelősség elvei közt nem is egészen vértelenül, mert húsba vágóan folyik. Mi egyéb az, mint az individualismusnak harcza a szoczialismussal, ugyanazokkal a jelenségekkel, vagyis a subjektivismus-(individualismus)-nak lassú haldoklásával. Mert hiszen az kétségtelen, hogy az objektív felelősség elve a kártérítési jog terén győzelmesen nyomul előre. Egyfelől a gazdasági élet fejlődése, másfelől a gyöngébb (értelmileg, gazdaságilag gyöngébb) védelme szükségességének felismerése és nem utolsó sorban a mai napság mind erélyesebben és szervezettebben, tehát erősebben fellépő tömegek követelései a kártérítési jogot arra a fokra fejlesztik, amelyen az objektív felelősség már nem is egyen-, hanem többjogu szerepet játszik a szubjektív felelősséggel szemben! Milyen nagy ür választja el például azt a kir. Curiát, amely 2170/901. számú Ítéletében ki tudta mondani, hogy: „kárkövetelés csak jogellenes cselekmény vagy mulasztás alapján támasztható41, attól a Curiától, amely most állandóan azt jelenti ki, hogy : ,némely esetben nem vétkes és nem is tiltott cselekményből és eljárásból is állhat elő kártérítési kötelezettség* és hogy „a vállalkozó, aki a személy- vagy vagyonbiztonságot valamely vállalat létesítése és üzemben tartása által veszélynek teszi ki, a vállalat üzeméből eredő károkért, a vis major esetét kivéve, vétkesség nélkül is felelős és a kárveszélyt, mint üzleti koczkázatot viselni tartozik." (1909. évi 3403. sz. és sok más Ítélet.) És a kártérítési jognak milyen fordulatát, fejlődését jelenti, amikor a Curia abból indul ki, h°gy jogszabály ugyan, hogy az elmebetegek cselekményei beszámítás alá nem esnek és ebből folyóan az elmebetegek a másoknak okozott károkért rendszer nt vagyoni felelősségre nem is vonhatók, a biróság mégis az elmebeteg vagyonát a kárnak megtérítésére annyiban fordíthatja, amennyiben ezt a károsító és kárositottnak személyes viszonyai, az elkövetett cselekmény körülményei és a méltányossági szempontok indokolják és egyszermind a károsító és esetleg azok, kiket ez eltartani köteles, az eltartásukhoz szükséges eszközöktől meg nem fosztatnak. (1897. I. G. 134. sz.) Ezekhez sorolom