Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

40 Kereskedelmi Jog 2. sz. megállapítására, hogy a fizetések megszüntetése 1907. deczember hó 5-én már megtörtént. A megtámadási keresetnek ezek szerint a Cs. T. 27. §. 2. pontja alapján nem lehetett helyt adni, de helyt kellett adni a jelzett törvényszakasznak a keresetben felhívott 3. pontja alapján azért, mert az alperes maga sem vonta kétségbe, hogy a közadós 1907. deczember 13 án, vagyis akkor, amikor a fent jelzett első foglalások folytán áruraktára zár alá vétetett és zárgondnoki kezelés alá adatott, fizetéseit mindenesetre megszüntette, következően a közadós megtámadott jogcselekménye a Cs. T. 27. §. 3. pontjsban meghatározott válságos 15 nap határidőbe esik, mert továbbá valamely készpénzkövetelésnek a válságos időben egy harmadik személy váltó elfogadmányával (tárczaváltóval) való biztosítására, vagy kielégítése a jelzett törvényhely alapján sikeresen megtámadható, kivéve, ha a hitelező olyan tényeket igazol, amelyekből jogszerűen következtethető, hogy a közadósnak a hitelezőket megkárosító szándékáról tudomással nem bírt, az alperes azonban ilyen tényeket nem bizonyított. A kir. Curi* a másodbiróság ítéletét felebbezett részében a per főtárgyára nézve az itt felhozott indokok alapján hagyta helyben. Vasúti baleset. 33. A vaspálya üzeme különös veszélylyel járván, az ily üzemben szenvedett baleset következményeiért (dologban esett kárért is — lovak elgázolása —) az üzem tulajdonosa a fennálló jogszabályok szerint feltétlenül felelős, kivéve ha bizonyítja, hogy a balesetet a károsultnak saját hibája okozta. (M. kir. Curia 2392/1910. — 1910. okt. 25.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság marasztaló ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes Czegléd és Nagykőrös állomások közt levő vasútvonalon a 241. sz. őrházban pályaőri minőségben alkalmazott E. R. ugy a gondatlanság által okozott közveszélyü cselekmény vétsége miatt ellene folyamatban volt bűnügyben mint vádlott, valamint a jelen perben mint tanú egyaránt azt adta elő, hogy 1906. augusztus 4-ről 5-ére forduló éjjelen 2 és 3 óra között a Nagykőrösről Czegléd felé haladó 749. sz. gyorstehervonat jelezve volt, de a mint a fentemiitett bűnügy egyéb adataiból, valamint az elsőbiróság Ítéletében megnevezett tanuk vallomásából is kitűnik, az őrház közelében a vasúti vonalat keresztező kocsiút elzárására szolgáló sorompót le nem eresztette, ugy hogy az uton kocsin áthaladni készülő felperes két lovát az ép akkor odaért gyorstehervonat elgázolta stb. Ennélfogva és mert az elsőbiróság ítéletében helyesen felhozottak szerint, a felperest a pályatesten való áthaladás miatt gondatlanság nem terheli, a felperest ért kárért az alperes egymaga felelős, mert a fent előadottakból folyóan bizonyos, hogy a káreset egyik alkalmazottjának a reá bízott szolgálati teendők körül tanúsított mulasztása következtében állott be, alperes tehát alkalmazottjának megválasztásában nem járva el az őt részben terhelő gondossággal, az ennek nyomán keletkezett vagyoni hátránynak a felperes irányában ő reá kell hárulnia. (72^2/909. sz.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1874: XVIII. t.-cz. 1. §-a a vaspályavállalatok kártérítési felelősségéről azokra az esetekre vonatkozóan rendelkezik, a melyekben a vaspálya üzeménél valaki életét vesztette vagy testi sértést szenvedett; az ebben a § ban nem érintett károk megtérítésére nézve azonban a hivatkozott t.-cz. 11. §-a szerint továbbra is a fennálló törvények, szabályok és gyakorlat követendő. A kereset szerint a íelperes annak a kárnak megtérítését igényli, a melyet az által szenvedett, hogy a tulajdonát képező lovak, csikók és kocsi az alperesnek gyorstehervonata által elüttettek; dologi kár megtérítésére irányuló az az igény tehát, a fenn emiitett rendelkezésnél fogva az 1874 : XVIII. t.-cz.-nek nem 1., hanem annak 11. § a szerint bírálandó el. Minthogy nem férhet kétség ahhoz, hogy az alperesnek vaspályaüzeme különös veszélylyel jár, az ily üzemben szenvedett baleset következményeiért pedig az üzem tulajdonosa a fennálló jogszabályok szerint feltétlenül felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy a balesetet a károsultnak saját hibája okozta; minthogy továbbá az E. R. pályaőr ellen lefolytatott bűnügyben hozott ítélettel jogerős megállapítást nyert, hogy a szóban forgó balesetet a most nevezett pályaőrnek az a mulasztása okozta, hogy a Nagykőrösről Czegléd felé haladó gyorstehervonat közeledtekor az átjáró sorompóit le nem eresztette s a vonat érkeztéről való szabályszerű jelzést gondatlanságból elmulasztotta, a miért E. R. pályaőr a B. T. K. 437. §-ába ütköző, gondatlanság által okozott közveszélyü cselekmény vétségében bűnösnek kimondatott és nyolcz napi fogházra és 100 K pénzbüntetésre ítéltetett, a büntető perben történt ezzel a megállapítással pedig az alperes részéről jelen perben előterjesztett az a védekezés, hogy a felperes a leeresztett sorompót önhatalmúlag felnyitotta, vagy lovaival a sorompónak neki ment, meg van czáfolva; minthogy végül az előbb emiitett megállapítással szemben a felperesnek vitatott hibája E. R. és B. F. tanuknak a jelen perben tett és a másodbiróság által helyesen mérlegelt vallomásával bizonyítottnak nem tekinthető, a másodbiróság Ítéletének az alperes kártérítési felelősségét megállapító része ezekből az indokokból, annak felebbezett többi része pedig a benne felhozott és felhívott vonatkozó indokokból helyben volt hagyandó.