Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

2 sz. Kereskedelmi JOJÍ 39 sára irányzott szándékáról tudomással nem birt, . miért is kérte az alapperbeli Ítéletet hatályon kívül helyezni és felperest alapperbeli kereseté­vel elutasítani. Tekintettel azonban arra, hogy az 1881 : XVII. t.-cz. 28. §. 1. és 2. pontjai s a 29. §. alapján indított perekben felperesnek csak azt kell bizonyítania, hogy az ügylet megkötése ál­tal a csődhitelezők megkárosittattak; tekintve továbbá, hogy az üzlet eladási árából a vagyon­bukott kezéhez mi sem jutott, mint alperes be­ismerése szerint is a vételár igen lényeges rés/.e 6700 K S. H. nak fizettetett ki, az adás­vé eli szerződés pedig a benne jelzett 2000 K leo'vasását s igy lefizetését nem igazolja, a vételár többi, még hátra lévő részének kifizeté­séről pedig az alperes által hivatkozott B. B. alperesnek volt üzletvezetője és S. A.-né szül. Sz. S tudomással nem b rnak, S. A. közadós­nak vallomása pedig, aki a perujitó alperesnek testvére, s különben is mint közadós és igy érdekelt tanúnak egyedül alló vallomása, a feihozottakat mérlegelve, nem fogadható el oly részbizonyitéknak, melynek kiegészítésére al­peres részére a póteskü volna megitélendő, tekintve továbbá azt is, hogy a megtámadott jogügylet létre nem jötte esetén az egész üzlet a csődtömeg tárgyát képezte volna s az összes hitelezők kielégítésére lett volna fordítható, mig igy csak egy hitelező, a vagyonbukott tesivére, S. H. lett csupán kielégítve a többiek rovására; perujitó alperes pedig az előadottakkal szemben nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot arra nézve, hogy ő a közadósnak a hitelezők meg­károsítására irányzott szándékáról tudomással nem birt; mert amíg egyfelől perujitó alperes­nek az az állítása, hogy maga a közadós is csak 1906. deczember végén, tehát a kérdéses ügylet létrejötte után jött tudatára fizetésképte­lenségének s igy erről perujitó alperes sem szerezhetett előbb tudomást, bizonyítottnak azért . nem tekinthető, mert az erre vonatkozólag ki­hallgatott összes tanuk ezen körülményt csak a közadósnak az ujitó alperes testvérének elő­adásából és közvetlenül tartják, addig másfelől azon körülményből, hogy perujitó alperes a közadósnak testvére, annak a vétel tárgyát képező üzletben pénztárosa gyanánt volt alkal­mazva a vétel idején is és hogy vagyonbukott ellen 1907. február 5-én nyittatott meg a csőd, a kérdéses ügylet pedig a csődnyitást megelő­zőleg 1906. november 21-én jött létre, hogy továbbá a vételárból a vagyonbukott kezéhez mi sem folyt be, sőt annak egy lényeges része, 6700 K S. H.-nak, a vagyonbukott testvérének fizettetett ki, bizonyítottnak tekintendő, hogy vagyonbukott az elrendelt csőd megnyílta előtt 2Va hónappal a perujitó alperessel kötött ügy­letet a hitelezők megkárosítására irányuló czél­zattal kötötte s a fent előadottakból kitünőleg perujitó alperesnek azt, hogy ő a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándéká­ról tudomással nem birt, igazolnia nem sikerült, sőt a testvéri viszonynál es pénztárnoki alkal­mazásánál fogva, melyben perujitó alperes a közadóssal szemben állott, közelfekvő az a fel­tevés, hogy alperes tudta, mikép a kérdéses ügylet által a vagyonbukott hitelezőinek meg­károsítása czéloztatik, ugyanezért perujitó al­perest újított keresetével elutasítani kellett. (1928/910.) .4 nagyváradi kir. Ítélőtábla: A kir. tör­vényszék ítéletét indokai alapján helybenhagvja. (1099/910.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét a benne felhívott indokok alapján és még azért is helybenhagyja, mert a közjegyzői okiratban foglalt elismerés egymagában nem bizonyiija a 2000 K vételári részletnek tényleges lefizetését szemben azzal alapperbeli megállapítással, hogy a 2000 K lefizetése bizonyítva nem lett. 32. Valamely árunak közraktárnál való elhelyezésser kölcsön ki­eszközlése nem tekintendő oly elzálogosításnak, amely fizetés megszüntetést jelent. Valamely tárczaváltóbeli követelés át­ruházásával történt kielégítés a csődtörvény 27. §. 3. pontja alapján sikeresen megtámadható. (M. kir. Curia 1018/910 — 1910. deczember 1.) M. Jcir. Curia: A másodbiróság ítéletét a felperest részben elutasító rendelkezésében felebbezés hiányában nem érinti, az alperes által felebbezett egyéb részében helybenhagyja. Indokok : A megszerzett végrehajtási iratok szerint a közadós ellen hét hitelezője vezetett végrehajtást. Ezek közül Sch. D. fiai czég javára 1907. évi deczember hó 13-án rendeltetett el a végrehajtás és mindkét hitelező javára együtte­sen 1907. évi deczember hó 13 án foganatosít­tatott. A többi öt hitelező az 1907. évi deczem­ber 18., 1908. január 4 e közötti időben nyert végrehajtási jogot s javukra a végrehajtás foga­natosítása is későbbi időpontokban (1907. decz. 18., 1908. január 16) történt. Ezek az 1907. decz. 5-ét követő időben elrendelt és foganato­sított végrehajtások nem alkalmasak annak a felperesi állitásnak a bizonyítására, hogy a köz­adós a megtámadott jogcselekmény időpontjá­ban, vagyis 1907. deczember 5-én fizetéseit már megszüntette. Nem alkalmas ennek tanúsí­tására a közadósnak azon ténye sem, hogy áruinak egy részére és pedig 63 láda üveg és 30 drb. butorárura 1907. évi október és illetve november és deczember havában akként szer­zett 1300 K és 500 K kölcsönt, hogy ezeket az árukat a Szarvasi takarékpénztár termény- és áruraktarába beraktározta s a nevezett pénzinté­zettnek ekként zálogba adta, mert ezek a tények csupán fizetési zavarokra engednek következtetni, a fizetések megszüntetésére ellenben nem. A. Gy. és U. J. tanuknak az időpont tekin­tetében különben is egészen határozatlan és a G. B. tanú vallomásával teljes ellentétben álló vallomásai sem nyújtanak alapot annak birój

Next

/
Thumbnails
Contents