Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

38 Kereskedelmi Jog 2. n. ha valószínűvé tétetik oly igény létezése, melynek a csődelrendelés esetén a vonatkozó jogcselekmény megtámadása utján leendő érvényesítésével a tömegbe vonható és a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon előállítható lesz; mégis, minthogy a panaszosok oly vagyont, amely a G. R és Tsa czég által ennek utódára átruháztatott, nemcsak ki nem mutattak, de egyáltalán meg sem jelöltek és akkép azt, hogy a csődnyitás folytán a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyonérték előállítandó lesz, még csak nem is valószínűsítették, vagyon hiányában pedig a csőd megnyitásának a Cs. T. 87. §-a értelmében helye nem lehet; ennélfogva a panaszosok csődnyitás iránt előterjesztett kérelme elutasítandó, egyben pedig N. M., a czég vagyontalanságával védekező czégtag, a Cs. T. 87. § ának 2. bekezdésében meghatározott eskü letételére kötelezendő volt. M. kir. Curia: A másodbiróság végzését helybenhagyja indokolása alapján és azért, mert tényleges csődvagyon hiányában s illetve csupán megtámadás utján érvényesíthető vagyonjogi igény fenforgása esetén csődnyitásnak a Cs. T. 87. §-a szerint csak akkor van helye, ha a csődnyitást kérő hitelezők a csődeljárási költségek viselésére, minden korlátozás nélkül készeknek nyilatkoznak és ezenfelül a bíróság által erre a czélra megállapított összeget letétbe helyezik; a panaszosok közül azonban P. L. és R. E. czégek ebben az irányban egyáltalán nem nyilatkoztak; az özv. H. J.-né rérészéről tett az a kijelentés pedig, hogy „a csődeljárás költségeire 200 korona összeget letenni hajlandó", nélkülözi a Cs. T. 87. §-a szerint megkívánt föltétlenséget! 30. A haszonélvezeti jog is csődbe vonható lévén, az arra szerzett zálogjog csödjogilag megtámadható. (M. kir. Curia 916/910. — 1910. decz. 19.) A debreczeni kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja. Indokok : Téves az elsőbiróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint a hajdúböszörményi 12,830. számú betétben C. 1. alatt a közadós javára bekebelezett haszonélvezeti jog a csődtömegbe bevonható vagyont nem képezvén, a közadósnak az a jogcselekménye, amely szerint tűrte, hogy az alperes követelése erejéig a javára bekebelezett haszonélvezeti jogra előjegyzést, majd pedig végrehajtási zálogjogot nyerhessen, a Cs. T. 27. §. ó. p. alapján meg nem támadható. Való ugyan, hogy a haszonélvezet személyes jog, s hogy az ilyen jognak tulajdona a jogosított személyre van korlátozva, amelyet a jogosított személyétől elválasztani és végrehajtás alá vonni nem lehet, ez azonban nem zárja ki azt, hogy maga a haszonélvezeti jog gyakorlása és az ennek gyakorlásából eredő jövedelem végrehajtás alá ne vonassék. Ennek a jogi álláspontnak felel meg az 1881: LX. t.-cz. 208—210. §-ainak az az intézkedése, amely szerint a végrehajtást szenvedőt ingatlan dolgon megillető haszonélvezet a hitelezők érdekében zár alá vehető s a haszonélvezetből házi kezelés, vagy bérbeadás utján beíolyt jövedelem a hitelezők kielégítésére fordítható, magának a haszonélvezeti jognak átruházása (árverés alá bocsátása) ellenben helyt nem foghat, mindezekből pedig következik, hogy a haszonvétel gyakorlásából eredő jövedelem a csődtömegbe bevonható vagyont képez, s hogy ekként a közadósnak a haszonélvezeti jogra vonatkozó, s a Cs. T. Ill-ik fejezetében felsorolt jogcselekményei megtámadhatók. (1983/910. P.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokolása alapján és azért, mert habár a kir. Curia is helyesnek találja a másodbíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a haszonélvezetnek mint személyes szolgalomnak jogi természete csupán magának a jognak dologi hatályú átruházását zárja ki, a haszonélvezet gyakorlásának kötelmi hatályú átruházását azonban nem gátolja, még sem teljesíthette a kir. Curia a felperes kereseti kérelmét az elfogadott másodbirósági indokoknál fogva és azért, mert az alperes és a közadós között fennálló testvéri viszonyból, valamint a kihallgatott tanuk vallomásából sem vonható következtetés az alperes váltókövetelésének színlelt voltára. 31. A közjegyzői okiratba foglalt elismerés az újított perben, az alapperben megállapított ellenkező tényállással nem bizonyítja a fizetésnek valósággal megtörténtét. (M. kir. Curia 670/910. — 1910. szeptember 21.) A gyulai kir. törvényszék: Alperes perujitási kérelmének helyt ad, azonban alperest újított keresetével elutasítja. Indokok: Alperes perujitási kérelme az 1881 : LIX. t. cz. 69. §-ának 1. és 2. pontján nyugszik; amint ugyanis az a jelen perhez csatolt alapper iratainál fekvő 12.497/907. P. sz. kir. törvényszéki végzésből megállapítható, hogy perujító alperes képviselője a meghatalmazás daczára az alperesért az alapperbeli perfelvételen meg nem jelent egyfelől, másfelől pedig alperes jelen ujitott perben olyan uj bizonyítékot hozván fel, melyet az alapperben nem használt, ugyanezért az alperes perujitási kérelmének hely volt adandó. Az ügy érdemében perujitó alperes előadta, hogy közte és vagyonbukott S. A. között 1906. november 21-én létrejött ügylet, mely szerint közadós a szarvasi 517. sz. a. volt üzletét, a benne volt árukat, berendezéseket és üzleti könyveiben kitüntetett követeléseit, melyek 11433 76 K leltári értéket képviseltek, 10202 K ért eladta perujitó alperesnek, nem volt színleges, és hogy ő, t. i. a perujitó alperes a közadósnak a hitelezők megkárosító-