Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

2 sz. Kereskedelmi Jog 35 hátik. Ennélfogva annak kiemelésével, hogy felperes nem csatolta ugyan be a fuvarlevelet a perben, de alperes nem tett a felperesség ellen kifogást, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra kellett utasitani. (308/910.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyják. Biztosítás. 26. Őrültség a biztositási díjfizetés elmulasztásában vis major tekintete alá esik. (M. kir. Curia 693 910. sz. — 19 i0. november 30.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy a felperesnek B. N. vármegye gyámpénztárába 8389 K 95 fill. tőkét stb. megfizessen. Indokok: Az A) alatti kötvény és B) alatti függelék értelmében K. E. 1902. június 6 án életét az alperesnél 10.000 K-ra biztosította. Kedvezményezett a felperes. A biztosított 1904. január 14 én elhalt. A felperes keresetével, a felvett 900 K kölcsön beszámítása mellett az alperestől a biztositási összeget követeli. Az alperes a közlési kötelezettség megsértése és az 1907. évi június 6-án esedékes volt díj le nem fizetése miatt a kötvényt hatálylvesztettnek vitatja. (K. T. 473., 474., 505. §. 3. p. és 506 §§ ai) Az alperes mindkét kifogása alaptalan. Tény az, hogy a biztosított a 2. sz. ajánlat 4. és 6. kérdéseire azt felelte, hogy egészségi állapota ugy múltban, mint az ajánlat kitöltésekor jó volt és a 9. kérdésre azt felelte, hogy orvosi gyógykezelésben nem volt része, mely feleleteit a 3. és 4. sz. orvosi viszgálatok alkalmával ismételte. Ezzel szemben az alperes támaszkodva K. Gy. elmegyógyintézeti orvos 6. sz. informátiójara és a Dr. F. J., meg Dr. P. M. elmebetegséget vizsgáló orvosok 5. sz. leletére és véleményére, azt állítja, hogy a biztosított az ajánlat aláírását megelőző időben (1887) lues betegségben szenvedett és a betegség természeténél fogva, magát bizonyára orvossal kezeltette. Alperes bizonyítéka a biztosítottnak az 5. és 6. sz. okiratokban levő az a beismerése, hogy az okiratok felvételét megelőző 20, illetőleg 22 évben luesben beteg volt és fentnevezett orvosok tanúvallomása. Azonban a biztosított beismerését meggyőző bizonyítékul elfogadni nem lehet, mert Dr. K. Gy. és Dr. F. J. tanuk egybehangzó vallomása, valamint az 5. sz. orvosi vélemény értelmében a biztositott a beismerés megtétele idejében, teljesen beszámíthatatlan elmebeteg volt. Dr. P. M. tanú nem lett kihallgatva, mi ellen az alperes az észrevételezéskor fel nem szólalt, mert az idézvényre vezetett nyilatkozata értelmében, bár feljegyI zéseiben a vizsgálatot feltalálta, de évenként 3000 törvényszéki vizsgálata lévén, sehogysem emlékszik a biztosítottra és csak azt mondhatná, mi véleményében van, Dr. K. Gy. egy vallomása értelmében a biztosítotton a luest nem állapította meg. Dr. F. J. vallomása szerint pedig az ő és társa Dr. P. M. vizsgálata az idegrendszerre és a lelki zavarokra irányult; a biztosítotton volt orrseb lehetett lueticus, más heget nem találtak és nem is kerestek. A tanú vallomásában a legnagyobb valószínűséggel a biztositott elmebetegsége (paralysis progressiva) első okának a luest tartja. Ezzel azonban szemben áll Dr. K. Gy. vallomásában foglalt az a vélemény, hogy a biztosított elmebetegségéből nem okvetlen következik a megelőző lues ; és ellentmond Dr. F. J. vallomásának abban, hogy az a seb, mint a gyógyfolyam mutatta, semmi kapcsolatban sem volt lues betegséggel. A kihallgatott tanuk vallomása alapján tehát szintén nincs bizonyítva az, hogy a biztositott az ajánlat megtételét megelőző időben lues betegségben szenvedett és magát a betegsége miatt orvossal kezeltette. Ennek folytán a közlési kötelezettség megsértését sem lehetett megállapítani. Az alperes az ellenirathoz becsatolta 7. a. az 577 K 74 fill.-ről szóló az A) alatti kötvény értelmében is 1906. évi június 6-án esedékes, ötödik évi dijnyugtát. A felperes nem is tagadta, hogy a biztositott az 1906. éri június 6-án lejárt dijat nem fizette ki, hanem azzal védekezett, hogy a késedelmet erőhatalom okozta. A felperes védekezése, mert Dr. K. Gy. azt vallotta, hogy a biztositott azon idő alatt, mig az 0. féle magángyógyintézetben tartózkodott, teljesen beszámíthatatlan elmebeteg volt; Dr. F. J. pedig azt vallotta, hogy a biztositott az ; 5. sz. felvételekor teljesen beszámíthatatlan állapotban volt, mit különben maga az elmebetegség megállapítása végett felvett 5. sz. okirat is bizonyít. Azt pedig az alperes nem is állította, hogy a biztositott az 0. féle intézetből való elbocsátása után egészségét visszanyerte, amit különben az 5. sz. a. okirat tartalma és a kihallgatott tanuk vallomása alapj ján kizártnak is kell tekinteni. Ezzel bizonyítva van az, hogy a biztosítottat olyan esemény (elmebetegség) akadályozta a díj fizetésében, amit magától sehogy el nem háríthatott. Ez pedig erőhatalom. Ha pedig erőhatalom okozza a díjfizetési késedelmet, a K. T. 505. §-a 3. p. értelmében a biztositási szerződés hatályát nem Í veszti. Minthogy azonban az a dij az alperest | a viselt koczkázattal szemben jogosan megilleti, alapos az alperesnek az észrevételekben előterjesztett az a kívánsága, hogy a dij (577 K 74 fill.) és ennek kamata a tőkébe beszámittassék, ! stb. (43871/909.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság j ítéletének felebbezéssel meg nem támadott | elutasító részét nem érinti, felebbezett marasz-