Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

34 Kereskedelmi Jog 2 sz. hitelszövetkezet igazgatóságának előterjesztése a hitelszövetkezet közgyűlése határoz. Ezek szerint kétségtelen, hogy a fentebb megjelölt fogyasztási üzlet czégbejegyzés alá eső összeálló társaságnak, illetve szövetkezetnek nem tekinthető, s hogy a kérdéses fogyasztási üzlet mérlegének megállapítása a hitelszövetkezet közgyűlésének hatáskörébe tartozik, amit egyébként a peres felek perirataikban kétségbe sem vontak. Nyilvánvalóan téves tehát a másodbiróságnak az a döntése, hogy a keresettel megtámadott közgyűlési határozat abból az okból, mert a fogyasztási üzlet, mint önálló szövetkezet bejegyezve nincs, érvényesnek nem tekinthető. Minthogy pedig a hitelszövetkezet közgyűlése az A. alatt csatolt jegyzőkönyvben foglalt, a fogyasztási üzlet számadásának szakértő közbenjöttével leendő megvizsgálása tárgyában hozott határozatától utólagosan eltérhetett, s igy az ennek a határozatnak foganatosítása nélkül utóbb a B. alatt csatolt jegyzőkönyv szerint hozott közgyűlési határozat a szakértői vizsgálat mellőzése okából a törvénybe, vagy az alapszabályokba ütköző határozatnak nem minősithető: a másodbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének a felperest keresetével a B. alattiban foglalt közgyűlési határozat megsemmisítésére vonatkozóan elutasító rendelkezése volt helybenhagyandó. Vasúti fuvarozás. 25. A szállított butorkocsiban a vasút nyílt pályáján észlelt tüz oltására a vasút emberei a szükséges intézkedéseket meg nem tevén, a vasút ezért kártérítéssel tartozik annak daczára, hogy a nyitott kocsiban támadt tűzből származott veszélyt különben viselni tartozik. (M. kir. Curía 764/910. sz. — 1910. decz. 13.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja és az elsőbiróságot a jelen ítélet jogerőre emelkedése után további szabályszerű eljárásra és a kártérítés mennyiségére stb. is kiterjedő szabályszerű uj határozat hozatalára utasítja. Indokoló: Helyes az elsőbiróságnak az az álláspontja, hogy alperes felelőssége nem állapitható meg, sem azon az alapon, hogy a butorkocsit repedésekkel vette fel fuvarozásra, sem azon az alapon, hogy a butorkocsi harmadik helyre soroztatott a mozdony mögött, idevonatkozó indokainál fogva és tekintettel a felebbezésre még azért, mert a butorkocsi nem oly küldemény, amely természeténél fogva begöngyölést kiván és igy a butorkocsin levő repedés nem az üzletszabályzat 58. §-a alá eső oly csomagolási hiány, amelyre a vasút a feladót figyelmeztetni köteles, továbbá mert a felebbezéshez csatolt forgalmi utasítás 54. czikk 2. pontja csak a robbanó és tűzveszélyes árukat tartalmazó vasúti kocsik besorozására vonatkozik, már pedig a butorkocsi éghető, de nem a meggyulásnak rendkívüli mértékben kitett, azaz tűzveszélyes áru. De vétkes gondatlanság fenforgását kellett megállapítani a vasút közegei részéről annálfogva, mert a mikor a tüz kiütését észrevették, nyomban nem tették meg a szükséges és lehető intézkedéseket a tüz továbbterjedésének megak8dályozása végett. Az alperes részéről 2. alatt becsatolt vasúti nyomozati jegyzőkönyv szerint Cz. S. mozgóőr vallotta, hogy a 32. számú őrháznál észrevette, hogy a butorkocsiból füst tör ki és a vonatot megállította. A vonat megállása után az összes tanuk vallomásai szerint a vasúti közegek konstatálták, hogy a butorkocsi ég, de mit sem tettek a tüz eloltása végett, hanem tovább vitték a vonatot az égő butorkocsival a legközelebbi állomásra és csak ott kezdtek az oltáshoz. Az állomás K. F. vallomása szerint alig egy percznyire, Cz. F. vallomása szerint mintegy másfél kilométernyire, felperes előadása szerint pedig 22/io km.-nyire van az őrháztól. Cz. S. vallomása szerint azért nem kísérelték meg a tüzet az őrháznál elfojtani, mert a „vonalon nem igen lehet tüzet oltani." Ezzel egybehangzóan Gy. S. mozdonyvezető gyakornok azt vallotta, hogy a butorkocsihoz „nem igen lehet vízzel hozzáférni." K. F. vonatvezető pedig azt vallotta, hogy látták, hogy az őrháznál nem tudnak elbánüi az égő butorkocsival. A rendes gondossággal jár a vasúti közegeknek az a kötelessége, hogy a mikor egy kocsi égését észreveszik, az égés elfojtását tőlük telhetően megkíséreljék és annyit, amennyit a körülményhez képest megtehetnek, az égés elfojtása végett meg is tegyenek. A jelen esetben az őrháznál lehetséges lett volna, baltával, fejszével vagy egyéb eszközzel a kocsi ajtajának kinyitását megkísérelni és azután, sőt az ajtó kinyitása előtt is vizet önteni oda, ahol a tüz látszott. Nem tarthatták a vasúti közegek kizártnak, hogy az ajtó kinyitása, a locsolás és esetleg egyes égő tárgyaki ak a kocsiból való kidobása utján a tüzet elfojthatják, vagy a tüz tovaterjedését csökkenthetik és igy a veszélyt kisebb mértékre szoríthatják addig is, amig a vonattal az állomásra beérkezhetnek, ahol tökéletesebb módok és készülékek állnak az oltás végett rendelkezésükre. Minthogy pedig a vasúti közegek meg sem kísérelték az oltást az őrháznál és igy részükről vétkes gondatlanság forog fenn, annélfogva, noha helyes az elsőbiróságnak az az álláspontja, hogy a butorkocsi meggyuladásából eredő kár az üzletszabályzat 77. §. 11. pontjának szabálya alá tartozik és ezért a vasút nem felelős, mindazonáltal a vasút az oltásnak kellő időben történt elmulasztásából eredő kárért az üzletszabályzat 88. §-a értelmében felelős és e tekintetben az üzletszabályzat 77. §. 11. pontja szerinti mentességre a 77. §. 13. pontja értelmében sikerrel nem hivatkoz-