Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Hajóbérlet. [1. r.]

2. sz. A szerződésnek egyik fontos kikötése a hajó megnevezése. Mint fentebb láttuk ezt a legtöbb törvény elrendeli. A bérbevevőnek a rakodás, a biztosítás, tengeri kölcsönök kötése szempontjából felette fontos ismerni a hajó nagyságát, alakját, szerkezeti minőségét. Ugy a rakodó, mint a biztosító bizalma a hajó szerkezeti minőségétől függ. A hajó nevének a szerződésbe iktatása a hajó egyéniségének meghatározása. Kétségtelen, hogy a bérbeadó a szerződésben megnevezett hajót tartozik a bérbevevő rendelkezése alá állítani. Azonban előfordul, hogy a szerződésben megnevezett hajó a kellő időre nem tér vissza útjáról, javítás alatt van stb., a bérbeadónak pedig hasonnagyságu, minőségű más hajói vannak s ezek közül állit egyet a megnevezett helyett a bérbevevő rendelkezésére. Teljesítve van a szerződés ezen pontja, vagy nem. Több író azon nézetben van, hogy a felek a szerződés minden pontját teljesíteni tartoznak. Ha a szerződésben a hajó névleg megnevezve van, a bérbeadó csak a megnevezett hajót állithatja a bérbevevő rendelkezésére és mást nem. Nézetünk szerint a hajó megnevezése tulajdonképen a hajó meghatározására szolgál. Meghatározás alatt pedig a hajó nagysága, építési módja, gépei szerkezete értendő. Ha már most a bérbeadó a megnevezett hajó helyett — egy nagyságban, szerkezetben és gépezetben — ugyanolyan hajót állit a bérlő rendelkezésére, meg nem fogható annak állítása, hogy a szerződés e pontját nem teljesítette. Különben is jelenleg nem szokták megnevezni a hajót, hanem csak meghatározni, pl. szerkezet és év szerint 101. A. A bérbevevő szándéka — a szállítás eszközlésére irányult — a szerződés megkötésekor és nem a hajó névleges meghatározására. Ránézve közömbös a hajó neve, de fontos a minősége. Csak akkor mondható tehát nem teljesítettnek a szerződés ezen pontja, ha bizonyos, hogy a bérbevevő szándéka csak éppen arra a megnevezett hajóra irányult és ha tudta volna, hogy hasonminőségü hajóval lesz helyettesítve, a szerződést meg nem kötötte volna. Kivéve természetesen a bérbeadó részéről megnyilvánuló rossz szándékot — dolust. Röviden összefoglalva, a hajó helyettesítése nem szerződésbontó ok, amennyiben a bérbevevőre kár nem háramlik. Ilyen értelemben intézkedtek a római törvények. A német törvény ellenben azt 25 mondja, hogy a bérbevevő a bérlő engedélye nélkül másra, mint a megnevezett hajóra nem rakodhatik, s ha mégis megteszi, a bekövetkezett károkért felelős, amennyiben nem igazolja, hogy az a szerződésben kikötött hajón is bekövetkezett volna. Hasonlóképen mondja a dr. Nagy Ferencz törv. terv. 92. §.: „A fuvarozó a feladó írásbeli beleegyezése nélkül nincs jogosítva a szerződésben megjelölt hajót más hajóval helyettesíteni, ellenkezőleg az ebből eredő kárért felelős." A bérbevevőnek az áruk szállítása szempontjából ismernie kell a hajó nagyságát, tonnatartalmát. A szerződés megkötése alkalmával a kapitánynak kötelessége a bérbevevő tudomására juttatni a nagyságát még pedig igen pontosan. A legtöbb törvényhozás ezt a kapitány kötelességévé teszi. Ha a kapitány a valódinál nagyobb rakképességünek mondja a hajót, az ebből származható károkért a bérlő irányában felelőséggel tartozik. A római törvényekben már nyomát látjuk annak. A rhodusi törvény félfuvarbért ad a kapitánynak, ha a rakodó a rakományt át nem adja és félfuvarbért fizet a kapitány a rakodónak, ha a szerződést a maga részéről sérti meg. 3. A consulato del mare hasonlóképen bünteti a kapitányt, aki hajóját a valódinál nagyobbnak állitja s igy a bérlőt tévedésbe ejti. Ugyanis a 181. és 182. fejezetben mondja : az a hajótulajdonos, aki több árunak a szállítását ígéri, mint amennyit tud, a kereskedő rendelkezésére tartozik állítani oly hajót, amely annyit ér, mint a sajátja, illetőleg többet és fizeti a fuvarbér többletet és ha a kereskedő nem fogadja el, leszállíthatja a már berakott áruk fuvarbérét annyival, amennyit károsodik a visszamaradt árukon. Ez a fejezet arra az esetre szól, amidőn a tulajdonos a valódinál egy harmaddal, egy negyeddel nagyobbnak állitja hajóját. Ezen az alapon haladt tovább a franczia 1681. rendelet rendelvén, hogy az a kapitány, aki a hajóját a valódinál nagyobbnak állitja. az ebből származó károkat megtéríteni tartozik. A rendeletnek ezen intézkedését átvette a Code de commerce s ebből átvette a legtöbb törvényhozás. A franczia törvény csak arra az esetre intézkedik, ha a kapitány a hajót a valódinál nagyobbnak nyilvánítja. Kétségtelen azonban, hogy a kapitány minden oly esetben kártérítéssel tartozik, amidőn a hajórakodási képességét illetőleg meg nem felelő adatokat ad, vagyis Kereskedelmi Jog