Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Hajóbérlet. [1. r.]

2i szerint, a meghatalmazáshoz sem .szükséges semmiféle alakszerűség. A 85. czikkhez: A 85. czikk, nagyon helyesen, az óvás és egyéb váltócselekmények alakjának törvényszerűségére nézve annak az államnak törvényeit tekinti irányadóknak, amelynek területén a váltócselekményt teljesíteni kell, mert ennek szabályozása az egyes államok különböző viszonyaihoz és jogrendszeréhez képest különböző lehet. De tekintettel arra, hogy a nemzetközi váltóforgalomnak fontos érdeke volna, hogy a váltóból származó kötelezettség béltartalmának elbírálására irányadó elvek meghatároztassanak arra az esetre is, ha a váltó vagy a váltónyilatkozat más államban keletkezett, mint ahol a kötelezettség teljesítendő, feltére hogy ily esetben (pl. a váltóbirtokos ellen közvetlenül érvényesitheiő kitogásnál) az általános magánjogi elvek alkalmazásáról van szó : felmerül az a kérdés, hogy nem volna-e czélszerü annak is az egységes törvényben való meghatározása, hogy ily esetben a kötelezettség béltartalmának elbírálását illetően, melyik állam törvénye, nevezetesen a kiállítás vagy a teljesítés helyének törvénye, legyen irányadó ? Ez a kérdés az emiitett szempontból megfontolást érdemel. A 86. czikkhez : A 86. czikk, mely a saját váltó lényeges kellékeit felsorolja, nem említi ezek között: „a váltó" elnevezésnek a váltó szövegébe való felvételét, holott az „Egyezmény-tervezet" 18. czikke kimondja, hogy az „Egyezmény-tervezet" 2. czikke, mely a váltó elnevezés megkövetelését a szerződő államok törvényeinek tartja fenn, a saját váltóra nézve is alkalmazást nyer. A 86. czikk tehát akként volna kiegészítendő, hogy a váltó elnevezésnek a szövegbe való felvétele a saját váltónál is alaki váltókellék. Eszerint azokban az államokban, amelyek a „váltó elnevezést" lényeges kelléknek minősitik, ez a kellék megkövetelendő ugy az idegen, mint a saját váltóban ; az „Egyezmény-tervezet" 2. czikkéhez képest ugyan az egyes szerződő államok saját törvényeiben másként rendelkezhetnek, de mindenesetre egyöntetűen kell rendelkezniük az idegen és a saját váltóra nézve. Mert nem volna annak a váltójogi elvekben gyökerező semmiféle alapja, de gyakorlati szempontból sem volna czélszorü és kívánatos, hogy ezt a kelléket illetően egy és ugyanazon államban különbség legyen az idegen és saját váltó között. C) Az egységes törvénytervezettel kapcsolatos „Egyezmény-tervezet*-re azokon kivül, amiket fentebb a törvénytervezet egyes czikkeinek méltatásánál az illető helyeken már kifejtettem, egyéb külön megjegyzésem nincs. Nem oszthatom azt a felfogást, hogy az egységes váltótörvénybe volna felveendő a rendelkezés azokra nézve is, amikre vonatkozóan az „Egyezmény-tervezet" a szerződő államok külön rendelkezését tartja fenn, mert egyrészt figyelemmel arra, hogy különböző államok különböző váltójogi szabályainak összeegyeztetéséről van szó, nagy eredménynek lesz tekintendő már az is, ha az egységes nemzetközi szabályozás abban a keretben és terjedelemben, amely az egységes törvénytervezet rendelkezéseiben jut kifejezésre, sikerülni fog: és mert másrészt, amint ennek már jelen észrevételeim bevezető soraiban is kifejezést adtam, nem is tartanám helyesnek és czélszerünek, ha az egységes törvény azokra is ki akarna terjeszkedni, amik az egyes államok különböző jogrendszerei, főleg a különböző magánjogi szabályok és egymástól eltérő társadalmi (szocziális) viszonyok szempontjából minden egyes államban más-más szabályozást igényelnek s amikre nézve az összeegyeztetés a különböző jogrendszerek között nem is volna lehetséges. E tekintetben pedig egészben véve az egyezmény-tervezet és a törvénytervezet nézetem szerint nagy körültekintéssel a megfelelő határvonalat vonta meg és erős gyakorlati érzékkel a kellő korlátokat tartotta szem előtt. Hajóbérlet. Irta: Dr. Benyovits Lajos, kir. törvényszéki biró. A szerződő felek jogai és kötelezettségei. A hajóvállalkozó kötelessége a rakodásnál. A hajóvállalkozó legelső kötelessége, hogy a szerződésben megnevezett hajót a rakodás eszközlése végett a bérbevevő rendelkezésére bocsássa. A bérbeadó azt a hajót köteles a bérbevevő rendelkezésére bocsátani, amely a szerződésben megnevezve van. Kérdés, hogy ha a bérbeadó nem a szerződésben megnevezett, hanem egy más hajóját bocsájtja a bérbevevő rendelkezésére — ezen ténye — a szerződés nem teljesítése?'