Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A váltójog egységesítése. Észrevételek a váltójog egységesítése tárgyában a hágai nemzetközi államértekezlet által megállapított egyezménytervezetre és törvénytervezetre. 2. [r.]

KERESKEDELMI JOG A hiteltőrvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedő folyóirat. SZERKESZTŐSÉG Éi> KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V.. Armny Jáno»—u. 9. ax. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: GRECSÁK KAROLY Dr. BENDER BÉLA KUl. GORIA1 BIKÓ. ÜtiYVED. ELŐFIZETÉSI AR: ügész évre . . . M K. Félévre 10 K. Kgyea 37.4m • 1 í. Találón 30 -06. NYOLCZAD1K ÉVFOLYAM. — 2. SZ. MEGJELEN MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1911. JANUÁR 15. X A váltójog egységesítése.*) Észrevételek a váltójog egységesítése tárgyában a hágai nemzetközi államértekezlet által megállapitott egyezménytervezetre és törvénytervezetre. Irta : Bubla Ferencz, budapesti kir. Ítélőtáblai tanácselnök. II. A 62. czikkhez: A 62. czikkben felsoroltatnak azok az eseték, amidőn a váltóbirtokos lejárat előtt, fizetés hiánya miatti óvás felvétele után fizetési visszkeresetet indíthat. Ez a czikk 1. az elfogadó csődje, 2. fizetéseinek beszüntetése, 3. az ellene vezetett sikertelen végrehajtás mellett mint coordinált esetet sorolja fel, 4. azt, „ha az elfogadó a váltóbirtokos irányában nyert halasztási kedvezményt (helyesen talán a kikötött fizetési határidő kedvezményét, vagyis azt a kedvezményt, hogy a váltó lejárati napjáig nem köteles fizetni „benefice du terme") elveszti". Ez az utóbbi rendelkezés, mely a franczia jogban ismert „déconfiture" 2) esetét tartja szem előtt, közelebbi meghatározás nélkül, — a hazai jogunkban uralkodó jogelvek és szabályok szem előtt tartása mellett, — érthetetlen és határozatlanságánál fogva a gyakorlatban bonyodalmakra vezethet. Szükséges tehát ennek a rendelkezésnek kétséget kizáró szabatos szövegezése és a szem előtt tartott esetnek világos meghatározása. A 65. czikkhez: A 65. czikk 2. mondata a váltóbirtokosra értesítési kötelezettséget ró *) Lásd előző közleményt megelőző számunkban. 2) „Déconftture' nek nevezik Francziaországban a nem-kereskedőnek abban nyilvánuló fizetésképtelenségét, hogy pl. vagyonára végrehajtást vezettek, vagy hogy marasztaló Ítéletben megállapitott fizetési kötelezettségének nem felelt meg, illetve nem képes megfelelni; vagy hogy nála más oly körülmények forognak fenn, amelyekből a biró mérlegelése szerint arra kell következtetni, hogy fizetési kötelezettségének lejáratkor eleget tenni nem képes. anélkül, hogy ezen kötelezettség elmulasztásának következményeit kimondaná. Kétség eloszlatása és czéltalan viták elkerülése végett szükséges volna a 2. mondatnak akként való kiegészítése, hogy: „ha a váltóbirtokos ezt az értesítést elmulasztja, az okozott kárt megtéríteni tartozik." Czélszerü volna kifejezett rendelkezés arra nézve is, hogy kiterjed-e ez az értesítési kötelezettség arra az esetre, ha a váltó az intézvényezettnek lakóhelyén fizetendő, de az intézményezettől különböző más személy van fizetőül megjelölve. (26. czikk 2. bekezdése.) Megjegyzem egyúttal, hogy váltójogilag helyesnek és gyakorlati szempontból czélszerünek tartom azt a rendelkezést, hogy a telepesnél való óvás hiánya miatt a váltóbirtokos nem veszti el jogait az elfogadó ellen, mert köztudomású, hogy a mostani törvénynek ezzel ellenkező rendelkezése, mely anyagilag nem volt igazságos, mennyi visszásságra vezetett. A 67. czikkhez: A 67. czikk utolsó bekezdése nem helyeselhető annyiban, amennyiben az erőhatalom köre alól feltétlenül kivette azokat a körülményeket, amelyek a váltóbirtokosnak vagy annak a személyét érik, aki a váltó bemutatásával vagy az óvás felvételével van megbízva és amelyek megakadályozzák, hogy a bemutatás vagy az óvás felvétele az erre megszabott időben eszközöltessék. Ugyanaz a törvényhozási indok u. i., amely a váltócselekmények foganatosításának helyén felmerülő és mindenkire egyaránt kiható elháríthatatlan akadálynak (erőhatalomnak) fenforgását méltányolja, alkalmazható arra az esetre is, amidőn az erőhatalom csupán azokat a személyeket akadályozza meg a bemutatásban vagy az óvás felvételében, akik erre a törvénynél fogva kötelezve vannak, illetve azokkal megbízatnak. Leghelyesebb volna annak az eldöntését, hogy valamely konkrét esetben erőhatalom for-