Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Uj letéti törvény Amerikában

— kereskedelmi szokás hiányában — a K. T. 1. § a értelmében az általános magánjog szabályai az irányadók. Az életbiztosítási szerződéseknél is alkalmazandó tehát a másik fél érdekében a jóhiszeműség következményén alapuló az a jogelv, hogy az, aki megtámadási jogával élni akar, erről a másik felet haladéktalanul értesíteni köteles. Ezt azonban alperes nemcsak nem tette, hanem a már megnevezett tanuk vallomása szer-nt a szerződéseket fentartani • kívánta. Alperes ennélfogva a biztosítási szerződések érvényességét a kifejtett okokból és azért nem támadhatja meg, mert köztudomású tény, hogy a tüdőgümökórban szenvedő betegek maguktól betegségük természetét fel nem ismerik s ezt a betegséget a biztosított kezelő orvosa dr. G. G. sem közölte s ekként a betegségnek be nem vallása a közlési kötelezettség megsértését nem állapítja meg. Miért is az elsőbiróság Ítéletét a biztosítási összeg után járó lVo illetéknek a kereseli összegbe való betudása mellett akként kellett megváltoztatni, hogy alperes 8910 kor. tőkét stb, tartozik felperesnek megfizetni. (2874/1909) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének a felperest kereseti követelése egy részével elutasító nem neheztelt rendelkezését nem érinti, ugyanannak az Ítéletnek egyéb felebbezett részét pedig helybenhagyja. Indokok: Alperesnek a kereseti követelés ellen a K. T. 474. §-a alapján a felperes jogelődje R. A.-nak a szóbanforgó két biztosítási ügylet megkötésekor nála beterjesztett ajánlataiban elkövetett közlési kötelezettség megsértéséből folyólag érvényesített kifogását a másodbiróság helyesen mellőzte, mert a hit alatt kihallgatott dr. H. 0. — az alperesi társaság magyarországi vezérképviselője — és B. D. J. ugyanezen társaságnak titkára, mint tanuk egybehangzó vallomásaiból kitűnik, hogy az alperes társaság a biztos tott R A-nak — a keresethez D) alatt csatolt halotti anyakönyvi kivonat tanúsága szerint 1905. évi október hó 15. napján bekövetkezett halálát megelőzőleg ugyanezen év október hó elején — az első magyar általános biztositó-társaság által értesíttetett, hogy a nevezett, mielőtt biztosítás iránti ajánlatait az alpereshez beadta, a nevezett társaságnál adott be ily ajánlatot, de azzal elutasittatott, mert ez az értesítés K. M. tanúnak az első magyar általános biztosi'ó-társaság czégjegyzőjének vallomása szerint magában foglalta az elutasítás okát is, — és pedig gyenge testalkatú — azonkívül, mert több felnőtt testvére tüdőlobban halt el, továbbá, mert az előbb megnevezett dr. H. 0. és B. J. tanuknak e tekintetben is egybehangzó vallomásaik szerint az alperes társaság daczára annak, hogy ezt az értesítést kapta, a R A.-ral kötött két biztosítási szerződést fentartani kívánta és ezen szerződéseknek hatályon kívül helyezését nem kívánta, ami abból is nyilvánvaló, mert a biztosítási szerződések érvénytelenítése iránt semmiféle lépést nem tett, sem pedig ily szándékáról a biztositottat nem értesítette s mert a dolog ily állásában közömbös az, hogy az alperesnek most jelzett állásfoglalása kifejezést nyert-e abban is, hogy a biztositottói a jelzett értesítés vétele után is szedett-e biztosítási dijat. Ezek szerint az alperes ily előzmények után most már a perben a két biztosítási szerződés érvénytelenítését czélzó kifogásait sikerrel nem érvényesítheti, és helyes a másodbiróság Ítéletének felebbezett az a rendelkezése, amely szerint az alperes a kereseti követelésnek jogerősen elutasított részétől eltekintve, számszerűleg nem vitás biztosítási összegnek fe'peres részére leendő fizetésére kötelezte. Váltó. 12. A váltóleszámitolási jegyzékben a lejárat napjául megjelölt nap nem jelent megállapodást a fizetési időre, hanem csak azt eredményezi, hogy a váltó előbbi lejárattal el nem látható. (M. kir. Curia 499/910. — 1910. okt. 19.) A budapesti kir. Ítélőtábla: A kihallgatott tanuk az alperes által vitatott azt a megállapodást, hogy a kitöltetlenül felperesnek átadott kereseti váltó 1908. évi nájus hó 15-iki lejárati nappal volt kitöltendő, nem bizonyították. Nem bizonyítja e megállapodást a B. alatti leszámítolási jegyzék sem, mert abból a körülményből, hogy a jegyzékben felperes lejárati napul 1908. évi május hó 15-ikét jelölte meg, csak az következik, hogy e napot megelőző napról felperes a váltó lejárati napját ki nem tölihette volna, de nem következtethető a vitatott megállapodás létrejötte ; a lejárati nap kitöltésére vonatkozó megállapodás hiányában pedig felperes jogosítva volt a kereseti váltót a jegyzékben kitett lejárati naptól eltérően, későbbi lejárati nappal ellátni. (2383/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. 13. A váltóperben hozott Ítélet által eldöntött jogviszony, az ugyanazon jogalapon indított közpolgári peiben itélt dolog (M. kir. Curia 595/910.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A jelen perben keresettel fellépett felperes ellen a jelen perbeli alperes 14267. 1907. sz. a. sommás váltókeresetet indítván, ebben a váltóperben az itteni felperes azzal a kifogással élt, hogy az itteni alperes az ott peresített váltókat jogtalanul érvényesiti, mivel a gépvételi ügylet, amelyből származó vételárkövetelés fedezetére állíttattak ki a peresített váltók, a jelen perbeli alperes késedelme okából megszűnt. Az ebben a váltóperben hozott jog-