Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Uj letéti törvény Amerikában

1. sz. Kereskedelmi Jog 17 kárért pedig a vasút — a vétkesség esetétől eltekintve — nem felelős (Ü. Sz. 77. §. (1) 1. p.) A m. kir. Curia a felperest kártérítési keresetével a kifejtettek alapján elutasitandónak találta. 9. A fuvarozó vasút által felvett tényálladéki jegyzőkönyvben kár gyanánt felszámított összeg csak egyezségi ajánlat 'évén, a feladót nem akadályozza abban, hogy annál nagyobb összeget igényeljen. (M. kir. Curia 694/910. — 1910. nov. 16.) Biztositás. 10. A biztosított által a biztosítási kötvény tartalma elfogadottnak tekintendő az időközben teljesített díjfizetés folytán, ha az eltér is az ajánlattól. (M. kir. Curia 692/1910. — 1910. november 15.) A budapesti Jcir. kei eskedelmi ás váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok : A felperesek nem tagadták a kereseti tárgyaláson az ellenvégirathoz 12. és 13. a. csatolt kötvények valódi«ágáe. Ennek folytán nem döntő az, hogy a felperesek ajánlata nem foglalta magában az ő valóságos szerződési kijelentéseiket. Mert ennek az esetnek valósága esetén a kötvényeket uj ajánlatnak kell tekinteni, mely ujabb ajánlatot a felperesek a 15 évi díjfizetéssel elfogadtak. E mellett nem döntő az, hogy a felperesek a kötvényeket nem látták és K. nevezetű ügynöknél hagyták, ez kizárólag a felpresek oly gondatlansága, amiért az alperes nem felelős. A kötvények alapján pedig az alperes időelőttiségi kifogása alapos, mert a 12. sz. kötvény szövege értelmében az I. rendű felperes 1913. évi márczius 24-e és a 13. sz. kötvény értelmében a másodrendű felperes 1918. évi márczius hó 24-e előtt mitsem követelhet az alperestől. Ennek folytán az alperes felperességi és beszámítási kifogásolásával foglalkozni sem kellett. Ehhez képest a felpereseket minden további szükségtelen bizonyítás mellőzésével keresetükkel elutasítani kellett (55.080/909.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbirósáa ítéletét helybenhagyja, mert I. r. felperes a 12. a. és II. r. felperes a 13. a. kötvényt elfogadása jeléül aláirta és így mind a két felperes a kötvény tartalma szerinti ügyletet magáévá tette, még akkor is, ha annak tartalma az ajánlattól (bevallási ívtől) eltért és végül, mert felperesek azt is állították ugyan, hogy a kötvényeket kitöltetlenül irták alá, de ezt az állítást csak a saját egyoldalú főesküjükkel akarták bizonyítani, e bizonyításnak pedig az állítás valószínűsítésének hiányában a ptrs. 235. §-a értelmében helye nem lévén, állításuk bizonyitatlan maradt. (3062. 1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. 11. i A közlési kötelezettség megsértése aiepján a biztosító nem támadhatja meg a biztositás érvényét abban az esetben, ha a biztosító az elhallgatott fontos körülményről már előbb tudomást nyert, de ezen az alapon nem tett lépéseket a biztositási szerződés felbontására. (M. kir. Curia 720/1910. — 1910. november 23.) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy felperesnek b910 kor. tőkét stb. megfizessen ;' ezt meghaladó kereseti követelést elutasító rendelkezésében az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az a körülmény, hogy a biztosított ajánlatában erre vonatkozó kérdés daczára egy előbbi ajánlatnak megtörténtét elhallgatja, a biztositási szerződés érvényességének megtámadására alapul szolgálhat akkor, ha az ajánlat visszautasításának elhallgatása következtében a biztositónak a biztositás elvállalására befolyással bíró valamely fontos körülmény tudomására nem jutott. A biztosított egy előzőleg megtett s az alpereshez benyújtott ajánlat ideiében már elintézett ajánlat visszautasításának tényét elhallgatta ugyan, melyről pedig a biztosítottnak az elsöbiróságnak e részben felhozott helyes indokai szerint tudomással kellett birnia, az előző ajánlat visszautasításának okai pedig, melyeket a biztosított a 2. és 3. alatti ajánlatban hozzáintézett kérdés daczára elhallgatott, illetve valótlanul előadott, tárgyi fontosságuknál fogva a biztositásnak alperes részéi ől vtíó elvállalására befolyással lehetett volna ; mégis a biztositási szerződés érvényességét alperes a jelen perben a K. T. 474. §-a alapján meg nem támadhatja, mert a kihallgatott B. D. I alperesi intézet titkárának és Dr. H. 0. ugyanezen társaság vezérigazgatójának vallomása szerint alperes megtudván azt, hogy a biztosított az első magyar általános biztosító társaságnál előzőleg ajánlatot tett, mely elutasittatott, e tárgyban az emiitett biztosító társasághoz kérdést intézett, mely őt az ajánlat elutasításáról és annak okairól értesítette, alperes azonban, daczára az értesítésnek, a biztosított haláláig a biztositási dijakat szedte és a biztositási szerződéseket az elhallgatott és valótlan tényeket ismerve, fentartani kívánta. A biztosító társaság tehát, amidőn a megtámadás alapját ismerve, a féltől biztositási dijat elfogad, megtámadási jogáról lemondottnak tekintendő. De egyébként is, még ha B. D. I. és K. H. 0. tanuknak az a vallomása, hogy alperes a biztositottói a korábban tett ajánlatának elutasításáról vett értesítés után is, dijakat szedtek, tévedésen alapulna, az kétségtelen, hogy alperes a biztosított halála előtt már hónapokkal a tüdőgümőkór kivételével, ismerte az okokat, melyre megtámadási jogát alapítja. A biztositási szerződéseknél a felek kölcsönös jogai és kötelezettségeire nézve, amennyiben azok a K. T. II. rész, hetedik czimben s a biztositási szerződésben megállapítva nincsenek