Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 1. szám - Uj letéti törvény Amerikában
16 Kereskedelmi Jog 1. sz. egybehangzó véleménye szerint a szerződési és rendes kereskedelmi árak közti különbség az egész 1908. év folyamán 235 K 91 f-t tesz ki, a marasztalási tőkét ez összegre leszállítani kellett. (849/1910.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének a per főtárgyára nézve az alperest elmarasztaló felebbezett részét helybenhagyja. A tulajdonjog fentartásal vásárolt és igy még az eredeti eladó tulajdonát képező gépet jóhiszeműen az első vevőtől megvásárló uj vevő megszerzi a gép tulajdonjogát. (M. kir. Curia 2916/910. — 1910. november 18.) A szolnoki kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a keresethez A) alatt csatolt szerződésben körülirt cséplőgép-garnitúra kiadására kéri alperest kötelezni azon az alapon, hogy az az ő tulajdonát képezi, mert azt a szerződés tanúsága szerint tulajdonjogának fentartásával (pactum reservati domíni) adta el id. R. G. dévaványi gépésznek, akitől alperes azt később megvette. Kétségtelen ugyan, hogy általános jogelv, hogy senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyivel önmaga rendelkezik, de kétségtelen az is, hogy a forgalmi élet az ingó dolgok vételénél ez alól a szabály alól azt a kivételt teszi, hogy a jóhiszemű vevő tulajdont szerez akkor is, ha az ingót nem a tulajdonostól is szerzi meg. Tételes rendelkezést ugyan erre vonatkozólag egyedül a K. T. 299. §-a tartalmaz, a kereskedő által üzlete körében eladott áruk és egyéb ingóságok tekintetében, de ettől eltekintve, az általános magánjog is szakított a fent ismertetett merev római jogi tétellel, mert a forgalmi élet olyan lendületet vett, hogy annak a biztonsága egyenesen megköveteli, houy a vevő abban az esetben, ha sem a vétel körülményeiből, nevezetesen az eladó megbizhatlanságából, vagy a vételár csekély voltából nem gyaníthatta, hogy az eladó a kérdéses dolognak nem tulajdonosa, a jóhiszemű vétel folytán tulajdonjogot szerezzen. Felperes az alperes rosszhiszeműségének bizonyítására egyedül arra hivatkozott, hogy egy vidéki gépész rendes körülmények között nem rendelkezhetik olyan értékes cséplőgéppel, mint a jelen per tárgyát képező cséplőgép. Tekintettel azonban arra, hogy tanuk vallomásának az egybevetéséből megállapítható, hogy alperes id. R. G.-nak a kérdéses gépek vételárát teljes öszszegében kifizette és pedig 6000 K t a vétel alkalmával készpénzben, 4000 K-ról, illetőleg a kamatokkal együtt 4200 koronáról váltót adott, mely váltót később beváltotta, továbbá tekintettel arra, hogy az utóbb emiitett három tanú vallomásából az is megállapítható, hogy a vétel idejében id. R. G. Dévaványán mint vagyonos ember volt ismeretes, hogy gépjavító műhelye és vasöntődéje volt, hogy gépek vételével, javításával és eladásával foglalkozott, ezekből a körülményekből kétségtelenül megállapítható alperes jóhiszeműsége, mert alperes akkor, a mikor egy jómódú gépjavitómühely tulajdonostól egy cséplőgépet vett és annak majdnem a beszerzési árat kitevő vételárat kifizette, a legmesszebb menő gondosság mellett sem hihette, hogy a megvett gép nem az eladó tulajdona. (18.467/910) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokainál fogva s azért, mert K. S. tanú szerint R. G. halála előtt V2 vagy 3A évvel került fizetési zavarokba, a váltó deponálása, tehát az alperessel megkötött vételi ügylet idején azonban még jó vagyoni viszonyok között élő ember hírében állott, az alperesnek tehát semmi aggálya sem lehetett a gözmozgony és cséplőgépnek tőle, mint a H) a. szerint is nem csupán gépek javításával, de ilyenek eladásával is foglalkozó napyobb üzlet tulajdonosától való megvételénél. (9637/9 9.) M. kir. Curia: A tábla Ítéletét a benne felhozott és az elsőbirósági Ítéletből felhívott indokok alapján helybenhagyja. Fuvarozás. 8. Nyitott kocsiban fuvarozott és a mozdonyszikrától meggyújtott lenkóró elégése által szenvedett kárért a vasút nem felelős, habár a nyitott kocsi közvetlenül a mozdonyhoz, ennek elörészéhez volt csatolva. (M. kir. Curia 3334/910. — 1910. november 10.) M. kir. Curia : A másodbiróság ítéletét megváltoztatja s a felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállás alapul vétele mellett a kir. Curia ugy találja, hogy a fenforgó esetben a vasúti közegek vétkességéről nem lehet szó. A felperes ugyanis alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy léteznék olyan kezelési szabály, amely a lenkóróval vagy más hasonló áruval terhelt nyitott kocsik besorozásának vagy tolatásának módját szabályozná, ilyen kezelési szabály hiányában pedig nem minősíthető vét kes gondatlanságnak az alperes közegeinek az az eljárása, hogy a telperes által feladott és csak ponyvákkal letakart lenkorót tartalmazó nyitott kocsit közvetlenül a gőzmozdonynyal, ennek előrészéhez kapcsolva tolatták el a hídmérlegről Az alperes közegeinek vétkessége fenn nem forogván, a Vasúti üzletszabályzat 77. §. 3. pontja alkalmazást nem nyerhet s ehhez képest az alperest nem is lehet felelőssé tenni azért a kárért, amelyet a felperes annak folytán szenvedett, hogy az általa feladott és nyitott kocsin fuvarozott lenkóró a tolató gőzmozdony szikráitól tüzet fogott és elégett, mert ez a kár nyilván a nyitott kocsival való fuvarozással egybekötött veszélyből keletkezett, ilyen