Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Uj letéti törvény Amerikában

15 daczára elmulasztotta, mely mulasztás fenforgását az alperes beismerte. Minthogy továbbá a bejelentés pótlása iránti kérelem a félrészvény kiadása iránt előterjesztett kereseti kérelemben, mint nagyobban benne foglaltatik : az alperest kötelezni kellett arra, hogy a tulajdonos személyében történt változást a letéthivatalnak bejelentse, mert erre az A. alatti szerződésben magát kötelezte. Vétel. 6. Ha az eladó az áru szállítását már előzőleg megtagadta, a vevő a per alatt felajánlott teljesítést akkor sem köteles elfogadni, ha a teljesítésre szabott határidő még nem is telt le. (M. kir. Curia 722/910. — 1910. november 18.) A pécsi kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletét nem felebbezett részében nem érinti; alperest marasztaló részében pedig azzal a változtatással hagyja helyben, hogy alperest felperes részére az elsőbirói Ítéletben meghatáro zott idő és joghátrány terhe alatt nem 260 K 31 fill. tőke, hanem csak 235 K tőke és ennek kamatai fizetésére kötelezi. Indokok: A m. kir. Curia 50/910. V. sz. ítéletében jogerősen kimondotta, hogy felperes az ügylettől va'ó elállás okából keresetével el nem utasítható. Ami alperes többi kifogását illeti, alaptalan alperesnek arra alapított időelőttiségi kifogása, hogy a nem kifogásolt B. alatti kötlevél szerint 1908. év végéig tartozott lehetőség szerint részletekben szállítani tehát a teljesítési határidő a keresetnek 1908. évi július hó 9-én történt megindításakor még nem telt el; alaptalan pedig azért, mert az iménti megállapodás nem értelmezhető akként, hogy alperes tetszése szerint akár az 1908. év végére halaszthatta volna az egész árumennyiségnek és pedig egyszerre való szállítását, hanem eltérő kifejezett megállapodás hiányában csak akként, hogy felperes jogosított volt az idő teltével aránylagos mennyiségekre osztott szállítást bár- | mikor követelni és alperes tartozott volna ugyanígy teljesíteni; ha tehát alperes eme kötelezettségének meg nem felelt — épen minthogy aránylagos teljesítésre mindig köteles volt — késedelme és ebből eredő kártérítési kötelezettsége a folytatólagosan teljesítendő szerződés egész tartama alatt bármely időpontban, tehát az 1908. év vége előtt is beállhatott; felperes keresete tehát a most elbírált okból, de a tekintetben sem időelőtti, hogy az egész szerződéses időtartam letelte előtt az elmaradt haszonban állt kár meg nem állapitható, mert ez a kérdés merőben a bizonyítás kérdése és ez okból már az ügy érdemével együtt elbírálandó feladatot képez; egyebekben is mindkét időelőttiségi tényalap elvesztette most már perdöntő jelentőségét, mert a m. kir. Curia 32. sz. polgári döntvénye szerint azon körülmény, hogy a követelés a kereset benyújtásakor még nem járt le, nem szolgai akadályul a követelés megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő a per lolyamata alatt, az elsőbirósági Ítélet hozatala előtt, bekövetkezett ; már pedig a jelen perben az elsőbirósági Ítélet az alperes által is az 1908. év végére tett teljesítési határidő eltelte után 1909. évi augusztus 25-én — hozatott meg. De nem alapos alperesnek arra alapított védekezése sem, hogy 1908. február 4-én kelt N. alatti nem kifogásolt levelében a szállítást nem végkép, hanem csak abban az időpontban tagadta meg, amihez pedig joga volt, tekintettel a B. alatti körlevél ama záradékára, amely szerint őt az üzemzavarok és gyáríási akadályok felmentik a szállítás alól és pedig az ő — alperes — értelmezése szerint nemcsak időlegesen, hanem véglegesen is és hogy ennek a fenforgását bizonyítani tudja, végül, hogy az akadály megszűnvén, most már kész és akar is teljesíteni, mert igaz ugyan, hogy az N. alattiban azt irja alperes felperesnek, hogy a „lehetőség jelenleg nem forog fenn", ámde hozzáteszi, hogy ez „beláthatatlan időn belül nem is fog beállani, nekem önnel szemben semmi kötelezettségem sincsen", mely nyilatkozat abból is következtethetőleg, hogy alperes az 1907. nov. 27-én kezdődött határidőtől a 75 ládából csak Va láda kénes gyufát szállítót), kétségtelenül a teljesítésnek egyszersmindenkorra való végleges megtagadását jelenti, amire még üzemzavar és gyártási akadályok fenforgása esetén sem lett volna jogosítva és ez okból eme magatartása a per folyamán felajánlott teljesítése alt ál rrár annál kevésbbé pótolható helyre, mert a H. alatti ugyan kifogásolt, de S. S. tanú vallomásával valónak bizonyult kötlevéllel és ugyanezen tanú vallomásával bizonyítva van, hogy felperes gyufaszükségletét már időközben, 1908. július 29-én, a S. T. czégtől beszerezte, tehát a felajánlott alperesi teljesítés felperesnek már nem áll érdekében ; meg van czáfolva végül alperesnek egyébként sem jogszüntető ama kifogása, hogy felperes a K. T. 354. §-ában elő rt értékesítési és utólagos teljesítési határidő engedélyezése iránti kötelezettségének eleget nem tett, felperesnek 1908. február 8-án alpereshez intézett, kézhezvétel és tartalom tekintetében alperes által nem kifogásolt S. alatti levelével, melyben alperesnek az első negyedévre eső gyufa szállítására e hó végéig halasztást ad azzal, hogy nem szállítás esetén árkülönbözetet fog követelni felperesen. Egyebekben a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének felebbezett részeit vonatkozóan felhozott s a fentebbiekkel kiegészített indokai alapján és abból eredő változtatással hagyta helyben, hogy a kir. Ítélőtábla a kért összeg megállapításánál abból indult ki, hogy más megállapodás nemlétében az vélelmezendő, mikép alperes a három minőségű gyufából, 65.. 70. és 76-osból egyenlő mennyiségűt tartozott volna szolgáltatni; tekintettel arra, hogy a szakértők