Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A váltójog egységesítése. Észrevételek a váltójog egységesítése tárgyában a hágai nemzetközi államértekezlet által megállapított egyezménytervezetre és törvénytervezetre. [1. r.]

3 Azok az esetek nem vehetők irányadóul, amelyek a gyakorlatban tulajdonképpen visszaélés (abusus) következtében merülnek fel; azok az esetek tudnillik, amelyekben pusztán elfogadói aláírással ellátott váltóürlapot hoznak forgalomba s azt a kibocsátó aláírásával utólag töltik ki. A 15. czikkhez : A 15. czikk 3. bekezdésének 2. mondata helyett helyesebb volna a következő rendelkezés felvétele : „Ha a forgató a forgatmányban a váltó további átruházását megtiltotta, a további forgatmányosok (követők) ellen mindazokkal a kifogásokkal élhet, amelyek őt közvetlen forgatmányosával szemben megilletik és velük szemben csak annyiban felelős, amennyiben közvetlen forgatmányosának felelős volna mert : ilyen rendelkezés mellett a továbbforgatást megtiltó forgató helyzete nem lesz súlyosabbá és különben sem okolható meg semmiféle körülménynyel az, hogy miért ne léphessenek fel a későbbi váltóbirtokosok a továbbforgatást megtiltó forgatóval szemben azok között a korlátok k'5zött, amelyek mellett az ő forgatmányosa felléphet. A 16. czikkhez: A törvénytervezetnek ez a rendelkezése nyitva hagyja azt a kérdést, hogy miként alakulnak ki a későbbi forgatóknak jogviszonyai abban az esetben, ha a forgatmányok lánczolata között hézag van. Czélszerü volna itt olyan határozott rendelkezésnek a felvétele, amely döntene a különben vitás és a birói gyakorlatban sokszor felmerülő a felett a kérdés felett, hogy a hézag után következő forgatók felelősek e vagy sem a váltóbirtokossal szemben ? Nem tartanám helytelennek a felelősségnek ebben az esetben kizárását, mert a váltónak váltójogi szempontból jogosulatlanul megszerzett birtoklása további váltójogok és — kötelezettségek megalapítására nem vezethet. A 17. czikkhez : Általában nem tehető ugyan észrevétel a kifogásoknak ebben a czikkben foglalt taxativ felsorolása ellen, de talán jobban megfelelt s a gyakorlatban neu is okozott nehézséget a mostani magyar váltótörvény 92. §-ának rendelkezésa, mert a taxativ felsorolás gyakran békóba szoritja és nehézkessé teszi a törvénynek a felmerülő számtalan esetre való alkalmazását. Ha a taxativ felsorolás megmarad is, feltétlenül szükségesnek vélném a következő kiegészítéseket : 1. 17. czikk 2. pontja a következőképpen volna kiegészítendő: „2. amelyek váltóképességük hiányára, avagy a váltói kötelezettség elvállalására irányuló akaratuk teljes hiányára vannak alapítva." A törvénytervezet 17. czikkének taxativ módon keresztülvitt felsorolása mellett u. i. kétség merülhetne fel abban a tekintetben, hogy a váltói kötelezettség elvállalására irányuló akarat teljes hiányára alapított kifogás érvényesíthető e valamennyi váltóbirtokossal szemben ? (Pl. ha valaki egy meghatalmazást, megrendelőjegyet stb. akar aláírni, de az aláírató a meghatalmazás, megrendelőjegy stb. alá sokszorosító papirossal fedett váltót csempész, és igy keletkezik az aláírás). Már pedig kétségtelen, hogy érvényes váltói kötelezettség sem jöhet létre abban az esetben, ha a kötelezettnek annak elvállalására irányuló akarata teljesen hiányzik, és igy joggal állitható, hogy a váltói akarat: leglényegesebb váltói kellék, amelynek teljes hiánya bármely váltóbirtokossal szemben felmenti a váltókötelezettet felelőssége alól. 2. A 17. czikk 4. pontja kiegészítendő volna oly módon, hogy a váltó alapján kötelezett személyek nemcsak azokat a kifogásokat hozhatják fel, amelyek a jelen törvényre (törvénytervezetre) vannak alapítva, hanem azokat is, amelyek az egyes szerződő államok törvényeinek ama rendelkezéseire alapittatnak, melyekre nézve az „Egyezmény tervezet" a szerződő államok rendelkezési szabadságát fentartotta. 3. Nem teszek észrevételt az ellen, hogy mostani váltótörvényünk 93. és 94. §-ainak rendelkezései az egységes törvény tervezetébe fel nem vétettek, mert az ott emiitett kifogásokat fedi a tervezet 17. czikke 1. pontjának rendelkezése, és mert üdvösnek vélem, ha a beszámítási kifogás a mostaninál tágabb terjedelemben érvényesíthető, s az egyes államok eljárási törvényeire tartozik az érvényesítés módjának szabályozása, esetleg korlátozása. A 19. czikkhez: A 19 czikk 3. bekezdése olyan módon volna megszövegezendő, hogy abban az esetben, ha a záloghitelezőnek a zálogba adó elleni követelése kisebb, mint a váltóösszeg és maga a váltó-adós sem tartozik a zálogba-adónak nagyobb összeggel, a váltóadós a záloghitelezővel szemben feltétlenül felhozhatja kifogásul, hogy ő nem az egész váltó-