Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A váltójog egységesítése. Észrevételek a váltójog egységesítése tárgyában a hágai nemzetközi államértekezlet által megállapított egyezménytervezetre és törvénytervezetre. [1. r.]

Kereskedelmi Jog B) Megjegyzések az „Egységes törvénytervezet" és ezzel kapcsolatosan az „Egyezmény-tervezet' egyes szakaszaihoz.1) Az egységes törvénytervezet 5— 8 ,11—14., 20., 22-35., 37-45., 47-50., 53., 55-61., 63., 64, 66., 68, 70—72, 74, 76-78, 81, 84, 87. és 88. czikkeire nincsen különös észrevételem. Az 1. czikkhez: Nem tehető az ellen kifogás, hogy az „Egyezmény-tervezet" 2. czikke szerint a szerződő államok megállapíthatják, hogy a területükön kibocsátott azok a váltók, melyek a „váltó" elnevezést nem tartalmazzák, érvényesek, ha kifejezetten rendeletre szólnak. Kívánatos ugyan, hogy félreértések elkerülése végett a „váltó" elnevezésnek a váltó szövegé ben való felvétele általában megköveteltessék ; de azokban az államokban, ahol a kereskedelmi forgalom már megszokta a „váltó" elnevezést nélkülöző váltókat, nehéz volna ennek a kelléknek kötelezővé tétele. Egyéb észrevétel az 1. czikkre nem tehető. A 2. czikkhez: A 2. czikk 2. bekezdésének rendelkezései, amelyek szűkebb körre szorítják azokat az eseteket, amelyekben a váltó valamely kellék hiánya miatt semmis és igya fölösleges formáiizmusnak több tekintetben gátat vetnek, nagyon czélszerüek. A 3. czikkhez : A 3. czikk 3. bekezdésének rendelkezése fölösleges ugyan, mert a kibocsátó mint bizományos és a harmadik személy mint megbízó között fenforgó viszonynak a váltón szereplő személyeknek egymáshoz való váltójogi viszonyára befolyása nincs, de tekintettel arra, hogy a kereskedelmi forgalomban szokásosak a „bizományi váltók", ez a rendelkezés megmaradhat. A 4. czikkhez: A 4. czikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezés megköveteli, hogy a váltó átruházása az ott említett esetben „engedmény alakjában" történjék. Ezzel a határozott rendelkezéssel szemben nem lehetne a váltóra, a továbbadás megtiltása esetében, mégis reávezetett forgatmányt, különösen az üres forgatmányt, engedmény joghatályával felruházni; holott ez ellen czélszerüség szempontjából kifogást tenni nem lehetne. A 9. czikkhez: A 9. czikkel kapcsolatosan l) A szövegben előforduló czikkek az egységes törvénytervezetre vonatkoznak és csakis ezekkel kapcsolatosan terjeszkedem ki az Egyezmény-tervezet egyes szakaszaira is. szükséges volna az „Egyezmény-tervezetben" egy olyan rendelkezésnek a felvétele, amely kimondja, hogy a szerződő államok törvényeikben meghatározhatják azokat a szabályokat, amelyek a meghatalmazott utján történő váltóaláirásnál a meghatalmazás alakjára és egyéb kellékeire nézve irányadók. így különösen az egyes államok külön törvényeire kell fenhagyni annak a szabályozását, hogy a házastársak egymás helyett minő feltételek mellett Írhatnak váltót alá: továbbá, hogy a gyámság vagy gondnokság alatt állók nevében és helyett a gyám, illetve a gondnok minő feltételek mellett vállalhat váltókötelezettséget. A 10. czikkhez : A 10. czikk 2. bekezdésének az ellen a rendelkezése ellen, hogy a kibocsátónak a váltó kifizetésére vonatkozó felelősségét kizáró nyilatkozata nem Írottnak tekintendő, felhozatott, hogy ez az anyagi igazsággal ellentétben áll. Abban az esetben ugyanis, amidőn a kibocsátó eleve kizárja a váltó kifizetéséért felelősségét és a rendelvényes ilyen váltót átvesz, nyilvánvaló, hogy a kibocsátó nem akar a váltó kifizetéséért felelősséget vállalni és a 10. czikk 2. bekezdése ebben az esetben mégis megállapithaja a kibocsátó felelősségét. Ennélfogva felhozatott, hogy ilyen esetben azt kellene kimondani, hogy a váltó a törvénynek megfelelő kibocsátói aláírás hiánya miatt semmis. Felhozatott, hogy ez a megoldás nem veszélyezteti a kereskedelmi forgalomnak a váltó biztonságát megkövetelő érdekét sem, mert hiszen a váltó tartalmából kitűnik, hogy a kibocsátó nem felelős a váltó kifizetéséért és erről a váltó minden megszerzője tudomást szerez. De ezt a nézetet nem fogadhatom el és a magam részéről helyesnek tartom a tervezet rendelkezését, mert a törvénynek azzal a feltétlen tilalmával szemben, hogy a kibocsátó, akitől a váltó mint ilyen származik, s aki azt forgalomba bocsátja és akinek saját személyes hitele alapja a váltó keletkezésének, a saját váltójogi felelősségét nem zárhatja ki, a kibocsátó az anyagi igazság szempontjára jogosan nem hivatkozhatík akkor, amikor felelősségét mégis kizárni akarja, mert ha ezt akarja, ne hozzon váltót forgalomba és mert az, hogy a törvény által megtiltott nyilatkozatot ir a váltóra, csak ennek a nyilatkozatnak hatálytalanságát, nem pedig magának a váltónak semmisségét vor hatja jogszerűen maga után.